Is the life always hard?

28. Rész: A „díjkiosztó"

Sziasztok!

(Várjatok!) Ugye van még kinek részt raknom??

Tudom, süllyedjek el amiért nem raktam részt már olyan 5-6(?) hónapja. De emberek! Kb. olyan hosszú volt a nyár, hogy észre se vettem, hogy nyár van már vége is volt. Visszasírom a nyári napokat.😭
Most meg olyan sok a követelmény a suliban, hogy zombi vagyok. 😧
Na, de itt vagyok (még élek is😅) és itt a téliszünet!
Kellemes Ünnepeket kívánok mindenkinek! 👼😇
Jó olvasást! 😊

2017.12.23.

Valaki erősen megráz. Kipattannak a szemeim, de rögtön be is csukom ahogy az élénk fény kiégeti a retinámat.
- Yuno! Ébredj! Rengeteg dolgunk van.
- Hmm? - Oldalra pillantok de Jungkooknak csak hűlt helyét találom.
- Ma van a díjkiosztó.
- A micsoda?
- Te nem nézted meg a dátumot?
- Hát ööö... Nem. - Gyorsan felülök és összefogom szénakazal hajam. - De még ruhánk sincs. Vagyis nekem.
- Gyere. - Leugrik a létráról én pedig utána lemászok. Ásítok egy nagyot miközben követem végig a folyosón, le a lépcsőn.
- A srácok?
- Öltöny próba.
- Uh értem.
A kezembe löki a kabátom.
- Hova megyünk?
- Boltba.
- De hát nem látod, hogy vagyok? - Mutatok le pizsamás testemre.
- Nem baj.
- Várj.
Öt perc múlva elkészülve szaladok Su Bin mellé.
- Tessék. - A kezembe nyom egy kocsikulcsot.
- Hm?
- Gyalog sose érünk oda. - Kacsint.
- Milyen kocsi van itt?
- Kértem egy kis szívességet Ji Woo-tól.
- Ahh...
Kilépve megpillantom a kis Audinkat és én örömmel ülök be a kormány mögé.
- Hogyhogy nem te vezetsz?
- Nem tudtam megállni, hogy ne igyam meg azt az egy korty soju-t, amit találtam ma reggel. - Kuncogni kezdek.
- Mond az utat. - Kihajtok az erdős részről és oldalról rá sandítok, hogy kezdjen neki.
- Oké... - És átvált élő GPS-be.

Egy óra és 15 perc múlva Szöul belsejében megállunk egy kisebb utcában, egy gyönyörű ruhás bolt előtt.
- Egyszer már belestem ide. Gyönyörű ruhák vannak. Nagyon híres ez a boltocska.
Bemegyünk és mindenhol esküvői ruhák sorakoznak. Jesszus.
- Miben segíthetek? - Lép egy kis szőke csaj elénk egy mérőszalaggal a nyakában.
- Szia. - Köszönünk. - Valami báliruha kellene, de gyorsan.
Összehúzott szemekkel végignéz rajtunk a lány.
- Te jó ég! Te Han Su Bin vagy Kim Tae Hyung barátnője.
- Hmm.. - Nevet fel Su Bin. - Igen.
- Istenem! Gyertek csak! - Odasiet az ajtóhoz és megfordítja a nyitva táblácskát zárva-ra.
- Bezárom jó? - Bólintunk és elfordítja az ajtózárban a kulcsot. - Megfogja a karjainkat és felránt minket a felfelé vezető csigalépcsőn.
A felső emelet. Az egész egy nagy terem ruhákkal. Van egy kisebb szoba méretű szabadrész, ahol egy íróasztal csücsül, aztán egy fodrászsarok, plusz még egy öltözős rész.
- Jae Mee. - Szól a lány, és előlép egy másik szőke leány.
- Igen Jae Ho?
- Ő a testvérem, Jae Mee. - A lány csillogó szemekkel odaszalad hozzám.
- Wao! Yun Seo! - Nagyot nézek annak láttára, hogy engem ismert fel hamarabb. - Odavagyok a stílusodért. - Hadarja. Erre csak egy 1000 Wattos mosolyt villantok. - És te vagy Han Su Bin igaz?
- Igen.
- Gratulálok V-hez.
- Köszi. - Mosolyog.
- Segítened kell. - Szól Jae Ho a testvérének. - A mai díjkiosztóra mentek igaz?
- Igen. - Mosolygunk. - Akkor segítünk, cserébe egy kis reklámért.
- Oh? Tényleg? - Ujjong Su Bin.
- Gyertek. - Engem megragad Jae Mee, Su Bint pedig Jae Ho és bevezetnek minket a ruhák közé.
- Mi a kedvenc színed?
- Hát... A bordó, piros, fekete, fehér, sötétkék...
- Ennyi elég is! Milyen típusú ruhákat szeretsz?
- Ami alul bő szoknyás nem tapad rám. Lepj meg.
- Oké. - Visszaküld, majd egy olyan 10 perc múlva több ruhával tér vissza. Rengeteg a szín és a fazon és mind gyönyörű. Kiválaszt belőle hármat.
De rögtön kiszúrom melyik a tökéletes.
- Nekem az tetszik.
Mutatok a szélső bábu irányába.