26. Rész: Túra. Már megint?

267 21 17
                                    

Sziasztok!

Észrevettem, hogy az olvasóim egy része köddé vált, de azért remélem maradtatok még egy páran. 😅❤

Jó olvasást! 😄🐼

2017.04.13

By:JeonSeoYun


- Ismét túrázni mentek. - Jelenti ki. Hangosan fújtatok egyet.
- Már megint? - Kérdem morcosan.
- Megint. - Bólint.
- De hát tél van! - Hüledezik Su Bin.
- Most egy faházban lesztek. Nyugi lesz fűtés meg minden. - Rántja meg a vállát.
- És én? - Kérdi JK.
- Te utánuk mész. - Ja igen... Neki közbejön az érettségi teszt... Hát e van. Szívtad JK.
Atyaég! De jól jártam, hogy a matekot, angolt és a stylist gyakorlati vizsgámat megcsináltam előrehozottan 11.-ben.
- Meddig leszünk? - Kérdi Jin visszarángatva a földre. Látszik, hogy már várja.
- Nem tudom, de most egy kicsit hosszabb "szünetet" kaptok.

- Ez király! - Ugrik elém Jimin. Kihasználva az alkalmat felugrok a hátára. Átkarolom a nyakát és rácsimpaszkodok mint egy maki az anyukájára.
- Gyí paci! - Jimin megindul velem de megcsúszik a cipője a kövön és majdnem elesünk.
- Fejezzétek inkább be. - Szól Jeong Guk.
- Nem estem el. - Rántja meg Jimin a vállát és folytatja útját velem. Ismét megcsúszunk. A lábam ide oda himbálózik ChimChim oldalán.
- Hülye cipő... - Morog Jimin.
- Gyere inkább ide.
Felemelem a fejem Jimin válláról és nemlegesen megrázom a fejem.
- Menjünk csak sima sétában ChimChim.
Jungkook még mormog valamit az orra alatt, de azt már nem értem. Nem is bánom.

Néhány nappal később

- Köszönök mindent. - Ölelem át a BigBang tagokat. - Nagyon hálás vagyok, tényleg.
- Mi örültünk. - Szól TOP.
- Nagyon fogtok hiányozni. - Gördül le egy könnycsepp az arcomon. A fiúk lassan bevonulnak és nem lesz már lehetőségem arra, hogy beszéljek velük. Kivétel GD, akivel még elmegyünk a bálra. Daesung magához ragad és két puszit nyom az arcomra.
- Vigyázz magadra! - Válaszul bólintok.

- Beszélhetünk egy kicsit? - Szól GD. - Ismét egy bólintás. Elköszönök a fiúktól, aztán elindulunk G-Dragon-nal a YG Entertainment közelében egy olyan utca felé, ahol nem nagyon járkálnak.
- Nem tudom, hogy észrevetted-e, de megkedveltelek.
- Én is, és a többieket is. - Halkan felnevet.
- Félreértettél.
Tudatlanul fordulok felé.
- Én úgy kedveltelek meg, mint egy férfi egy nőt. - Nagyot nyelek és félrepillantok.
- Aigoo! - Fordít maga felé. - Ne csináld ezt.. Tudom, hogy te mást szeretsz. Csak gondoltam jobb ha tudod. - Mosolyog rám, közben megrántja a vállát.
- Én? - Nézek rá döbbenten.
- Láttalak, vagyis megpillantottalak téged Jeon Jeong Guk-kal. Résnyire nyitva volt az ajtó. - A szemem tányérnyira kerekedik. - Nyugi! - Emeli fel a kezeit. - Rögtön bezártam az ajtót nem leselkedtem.

Az ég felé fordítom arcom és vizsgálom az enyhén szürkés felhős eget. Nagyot sóhajtok.
- Azt nem kellett volna látnod. - A cipőm melletti kis kaviccsal kezdek szórakozni.
- Mindegy már megtörtént. - Jah... Megtörtént.
- Nem húzom az időt lassan mennem kell. – Maga felé fordít és átölel.
Én is magamhoz szorítom.
- Vár rád a nagy ő Ji Yong. - Fogom meg a karját. - Sajnálom, hogy így alakult, de az biztos, hogy nekem egy különleges helyet foglalsz el a szívemben.
Rám veti pimasz gyermekies vigyorát.
- Ez nem vigasztal.
- Hé! - Csapok a vállára. Váratlanul egy felém hajol és egy puszit nyom a számra.
- Viszlát Yun Seo. - Sétál el.

Is the life always hard?Donde viven las historias. Descúbrelo ahora