Ismét tükrök (Undertale) ~Befejezett~

2. Munka

Rendkívül ragaszkodnak egymáshoz és egy idő után Ryan követni kezdi Novát mindenhova és minden játékba próbál beszállni. Viszont Sans nem igen foglalkozik velük. Egész nap Grillbynél van, míg Tina dolgozik és nap közben Toriel vagy épp aki ráér, az vigyáz a kicsikre. Tina minden nap fáradtan ér haza, de otthon se állhat le. Egyik este mikor a gyerekek már aludtak Tina és Sans egymáshoz bújva nézték a tévét. Tina felsóhajt amire Sans is felfigyel.

- Mi a baj? – Kérdi Kisimítva a lány arcából egy hajtincset.

- Nem kereshetnél te is munkát? Vagy legalább maradj itthon a kicsikkel. – Mondja Tina felülve.

- Megpróbálom. – Mondja Sans egyszerűen.

- Mindig ezt mondod... Nem akarom, hogy a gyerekek apa nélkül nőjenek fel. – Mondja Tina szomorúan amire Sans is felül. Homlokát Tináékhoz nyomja és simogatni kezdi a lány fejét.

- Ígérem, hogy holnap elmegyek keresni munkát! És ha nem sikerül itthon maradok a gyerekekkel. – Mondja, majd megcsókolja Tinát, aki kicsit könnyes szemmel, de visszacsókol.

Másnapszokás szerint Tina reggel 4.-kor fel kell és átmegy a kicsikhez, akik már ébren vannak, és Nova energikusan kapálózik és próbál felállni. Tisztába teszi, őket majd visszaaltatja őket és elmegy dolgozni. Sans 10 körül kell és Toriel már ott van és vigyáz a gyerekekre. Sans egyből Grillby felé veszi az irányt és megint egész nap ott van.

Tina

A polcokat töltöm fel és felcímkézem azt, ami újonnan kerül ki. Az egyik vásárló egy magasan lévő konzervért nyúlkál, de nem éri el. Én oda megyek és leveszem neki. Mosolyogva átnyújtom neki.

- Parancsoljon. – Mondom kedvesen.

- Ch. – Mondja és kikapja, a kezemből a konzervet majd elmegy. Nem tudom miért csinálta ezt, de nem is fontos. Tovább csinálom, a dolgomat mikor az egyik munkatársam oda jön hozzám.

- A főnök hívat. – Mondja, majd megy is tovább. Elindulok a főnök irodája felé. Mindenki furcsán és undorral néz rám. Kényelmetlenül érzem magam és tudom, hogy ennek nem lesz jó vége. Bekopogok a hatalmas ajtón.

- Szabad! – Hallom meg a főnök mély morgós hangját. Belépek és megállok az asztal előtt. – Foglalj helyet. – Mondja levéve a szemüveget én nagyot sóhajtva ülök le a székre. „Fogadok ki fog rúgni!" Mondja nevetve T. Idegesen mozgolódok a székben. A főnök felkönyököl az asztalra és úgy kezdi el.

- Figyelj Tina. Kedvellek, nem arról van szó, de mostanság egy pletyka kering rólad. – Mondja, amire nyelek egyet.

- Milyen pletyka? – Kérdem idegesen.

- Azt beszélik, hogy te egy szörnnyel laksz együtt! – Mondja hangja teljesen lenéző. – Igaz ez? – Kérdi hátra dőlve.

- Miért zavarja önt ennyire ez? – Kérdem és a kezem ökölbe szorul.

- Szóval igaz... - Kezdi, amire én az asztalra csapok.

- És aztán? Igen együtt élek egy szörnnyel, de nem csak együtt élek vele, hanem az élettársam és van két gyönyörű gyerekünk is! – Mondom szinte üvöltve, amire elkerekedik a szeme.

Kirúgtak... Bár sejthettem volna, de akkor is. Miért lenéző annyira mindenki a szörnyekkel kapcsolatban? Lassan elkezd csöpörögni az eső, amire előveszem az esernyőmet és úgy megyek tovább. „Én megmondtam!" Mondja T. Az eső hamarosan szakadni kezd, és mindenki fedezékbe rohan. Észreveszek egy anyukát, aki a kislányával állnak egy vékonyka eresz alatt mivel sehova sem engedik be őket. Bőrük zöld és szemük kék. Fejükön virágra hasonlító kis kinövés foglal helyet. Oda megyek, és feléjük tartom az esernyőmet. Értetlenül néz rám az anyuka.

- Önnek nagyobb szüksége van rá, mint nekem! – Mondom mosolyogva. Ő remegő kézzel átveszi, én meg a szakadó esőben haza megyek. „Ez meg mire volt jó?" Kérdi, T idegesen mikor belépek az ajtón. Teljesen átáztam és a hátamat az ajtónak döntve hagyom, hogy a víz lefolyjon rajtam.

- Anya! – Totyog oda hozzám Nova lelkesen. Még nem tud biztos lábakon járni, de nagyon próbálkozik. Felemelem és megpörgünk.

- Szia, kicsim. Apu hol van? – Kérdem, de tudom, hogy nem tud válaszolni. A napaliba megyek ahol Toriel alszik előtte pedig Ryan játszik a kockáival. Leteszem Novát is a szőnyegre majd betakarom anyát és adok neki egy puszit. Lassan tényleg olyan mintha az anyám lenne. Hátra fordulok a kicsikhez. Együtt kirakják a betűs kockákból hogy: Grillby. Sejthettem volna. Felmegyek, átöltözök és mikor lejövök Sans épp belép az ajtón. Én összefonom a kezeimet és elég dühösen nézek rá.

- Szereztél munkát? – Kérdem elég mérgesen. Sans meglepődötten néz, rám majd elfordítja a tekintetét.

- Hát, én próbáltam, de sajna nem sikerült. Hisz hol alkalmaznának engem hisz én egy szö...

- És szerinted ez engem érdekel! – Emelem fel a hangomat amire Sans lefagy. – Ne sajnáltasd magad! Igenis képes vagy munkát találni magadnak csak egyszerűen túl lusta vagy hozzá! Inkább szétiszod magad Grillbynél és haza érve is csak azt mondogatod, hogy: Ó, annyira elfáradtam! Csak hogy tudd én is fáradt vagyok, de én igazából nem úgy, mint te! – Mondom szinte üvöltve.

- Tina nyugi megbeszéljük. – Mondja Sans és a vállamra teszi a kezét. Én lelököm és hátrébb állok.

- Ezen nincs itt megbeszélni. Kérlek meny el valahova. – Fordulok neki háttal.

- Ezt hogy érted? – Kérdi aggódva.

- Takarodj innen és vissza se gyere, amíg nem nősz fel ahhoz a feladathoz, hogy Apaként viselkedj! - Mondom, és kilökve az ajtón rá csapom. Előttem Toriel áll és aggódva néz rám. Én sóhajtok egyet és elmegyek mellette.

- Kérlek menny haza most. Kicsit szeretnék egyedül lenni. – Mondom majd hallom, ahogyan Toriel elmegy. Bemegyek és leülök a földre a kicsik mellé. Nova mosolyog és oda mászva hozzám próbál rá mászni a fejemre. Leveszem, majd megölelem. Egy ideig nem érti, mi folyik itt és Ryan is csak néz. Majd ugyan úgy nevetgél tovább Nova és Ryan is oda mászik hozzám. Nem tudom, mit csináljak. Most hogy kirúgtak és Sans se hajlandó munkát keresni szinte teljesen magamra maradtam... „Ez azért túlzás nem gondolod?" Kérdi T. „ Te nem csak egy Sanst ismersz vagy igen?" Kérdi, amire nyelek egyet. Lefektetem, a gyerekeket majd a nappaliban folytatom a beszélgetést T.-vel. Lehet segítséget kéne hívnom Inkéktől?