Ismét tükrök (Undertale) ~Befejezett~

6. Nova és a szörnyek

Nova és Ryan ideiglenesen Sanséknél laknak. Sans és Nova együtt mennek csapdákat készíteni és Sans a gyűlésekre is elviszi magával barátját. Ryan ilyenkor a házban tesz, vesz és próbál rá jönni, hogy hogyan juthatnának haza. Épp a kanapén ül Ryan és egy lapra írogat lehetséges hazajutási terveket. Nova és Sans egy késő estig tartó megbeszélésre mentek és Papyrus a szobájában fekszik. Ryan fáradtan dől, hátra a kanapén mivel semmi sem jut eszébe, ekkor Papyrus hirtelen leül mellé és vesz egy mély levegőt.

- Papyrus? – Kérdi Ryan felhúzva a szemöldökét.

- Te tudtad, hogy a testvéred meg akarja ölni a szörnyeket? – Kérdi csak úgy Papyrus. Nem néz fel és az egész mondatot egy hangsúllyal mondja ki.

- Persze hogy tudtam. – Mondja Ryan mintha ez lenne a legtermészetesebb dolog az életben. Papyrus ökölbe szorítja a kezét és kissé dühösen néz Ryanre.

- Miért? – Kérdi dühösen. Ryan meg sem lepődik a kérdés hallatán arca még mindig érzelemmentes.

- Sok oka van, de talán az a legfőbb oka hogy majdnem meghalt... egy szörny miatt. – Mondja Ryan amire Papyrus meglepődik.

- Mi történt? – Kérdi de Ryan feláll és elindul a konyhába. Papyrus feláll a kanapéról és idegesen szól utána. – Válaszolj! – Ryan megáll és sóhajt egyet.

- Ne tőlem kérdezd, én nem tudom a részleteket és Nova nem igazán szeret, beszélni róla szóval én se fogok, ha ő nem akar! – Mondja és eltűnik a konyhában.

Eközben Nova és Sans épp hazafelé sétálnak. Nova maga előtt rugdossa a havat míg Sans dúdolgat.

- Kérdezhetek valamit? - Kérdi Sans kissé félénken.

- Persze mi az? – Kérdi Nova Sansre nézve mosolyogva.

- Papy azt mondta, hogy te meg akarod ölni a szörnyeket. – Mondja félre nézve.

- Ez nem teljesen igaz csak halottnak akarom látni őket. Az hogy én vagy valaki más öli meg őket az már nem lényeg. – Mondja Nova vállat vonva amire Sans egy kicsit ledermed.

- De miért? – Kérdi Nova mellé futva.

- Hosszú sztori és kicsit fájó is szóval nem mondom el. – Mondja Nova és a vállat von. Aztán teljes csöndben mennek tovább. Amint haza érnek Nova lelkesen ugrándozik be a napaliba.

- Ryan~ - Mondja boldogan

- A konyhában van! – Mondja unott hangon Papyrus aki épp tévét néz. Nova mosolyog és bemegy a konyhába. Sans sóhajtva ül le a kanapéra. Egy ideig minden csendes majd a konyhából csörömpölés hallatszik ki majd Ryan a hóna alatt fogja Novát és úgy húzza be a napaliba Sans és Papyrus elé, akik értetlenül néznek rájuk.

- Meséld el nekik legalább az egyik történetet. – Mondja Ryan csípőre tett kézzel. Nova sóhajt egyet majd megköszörüli a torkát. Ryan leül a kanapéra és mindenki Novára figyel.

- Mind tudjátok, hogy nem szeretem a szörnyeket és ennek elég nyomós oka is van. De hogy jobban megértsétek, elmesélem, az egyik velem megesett dolgot, ami javában hozzá járult a ma ismert személyiségemhez...

Már egész késő volt. Úgy volt, hogy az „apám" eljön értem, hogy haza vigyen az oviból, de nem tette. Sokáig vártam a kapuban, de nem jött. Az egyik ott dolgozó azt mondta haza visz, de én nemet mondtam az ajánlatára és egyedül indultam útnak. Persze nem akart elengedni, de azt hazudtam, hogy csak pár sarokra lakok, amit el is hitt. Az igazság kicsit más volt, mert busszal is fél óra volt haza az út. Szóval egyedül a kis kabátomban és kedvenc kis plüssfigurámmal indultam útnak. Sokáig gyalogoltam, míg rá nem jöttem, hogy eltévedtem. Egyre hidegebb lett és már senki sem járt az utakon. Egy pislákoló utcalámpa volt már csak egyben a környéken. Nem tudtam mit lévő legyek. Féltem és nem volt ott senki, aki segített volna.