Ismét tükrök (Undertale) ~Befejezett~

21. Az őrület határán

Nova szeme teljesen vörösen izzik és körülötte több Blaster is megjelenik. G épp menekülőre fogná, amikor is észreveszi, hogy körbe veszi rengeteg csont. Visszahőköl, de ekkor a Blasterek nem túl barátságosan felzúgnak. Mire G hátra fordul az összes Blaster egyszerre lő rá. Ő egy csontokból készített pajzzsal próbál ellenállni, de pajzs hamar töredezni kezd.

- Meglepi! – Szólal meg Nova eltorzult szinte őrült hangon G mögül. Ő megfordul és erre Nova egy hatalmas ütéssel több száz méterre repíti. G lassan tápászkodik fel a földről közben vért köhögve.

- Ez lehetetlen... - Mondja felállva és ellentámadásba kezd. Blasterel lő Nova fel, aki viszont kecsesen kerüli, ki az őt fenyegető lövéseket majd el teleportál. G idegesen néz, körbe mivel fogalma sincs róla hova lett Nova. – Az Anyja rendkívül gyenge volt... akkor ő, hogy lehet...

- Erős? – Kérdi Nova. Hátulról leteperi G a földre és a mellkasán ülve elborult tekintettel nevet fel hisztérikusan. – Én nem az anyám vagyok és nem is az apám. Én nem vagyok senki se, de közbe mindenki. Sokkal erősebb vagyok, mint azt bárki el tudná képzelni. – Mondja nevetve. Eközben két csonttal szúrja át G vállait, aki erre kétségbe esve kiállt fel. – Velem nem érdemes harcolni, mert a végén úgy is te maradsz alul. – Mondja Nova és egy éles csontot szegez G fejéhez. – Ég veled! – Mondja és nevetve lendíti magasba fegyverét. Egy oldalról jövő támadás viszont a földre viszi. Ink felsegíti G és arrébb viszi.

- Miért segítesz nekem? – Kérdi G erőtlenül.

- Mert nem te vagy a rossz fiú, hanem ő. – Mondja Ink egyszerűen majd Nova felé fordul. Ő viszont erőltetett nevetéssel tolja fel magát a földről és a szájából egy vércsík csúszik le, ami az állához érve vércseppé formálódik, majd a földre hullik.

- Mi a gond Inky~ ? – Kérdi, majd letörli a vért és lassan feláll. Kissé ingadozik és oldalából egy csont áll ki.

- Add fel Nova. Lebuktattad saját magadat! – Mondja Ink harcra készen állva. Nova a földet nézi és nevetni kezd, de az gyorsan át megy köhögésbe és rengeteg vér jön fel vele, ami a földön köt ki. Kezét lassan az oldalába fúródott csontra helyezi.

- Úgy hiszed, feladom egy olyan apróság miatt, mint ez? – Kérdezi, Nova miközben lassan kihúzza a csontot magából. Rengeteg vért veszít és ezért meg is inog, de utána biztos lábakon elindul Ink felé kezében a csonttal. – Nem tagadom összedolgoztam Errorral. Majdnem megöltelek Underlustban és egész végig nálam volt a lelked! – Mondja Nova most már teljesen kikelve magából. – És az hogy te mindig csak az utamban vagy már kezd elégé idegesítő lenni! – Mondja ökölbe szorult kézzel. Ink már épp megtámadná Novát amikor Ryan Nova és Ink közé ugrik. Nova simán kitért volna a támadás elől, de ahogy látja testvérét elé ugrani nem is gondolkodva löki félre így el találja a csont. Szem alatti részt felhasítja így ömleni kezd a vér belőle. Nova mérgesen kell, fel kissé véres kezével kezdi tekergetni az óráját, ami meg nyit egy, kaput amin keresztül elmenekül.

Nova egy elhagyatott helyen ül, a nagy fehérségben miközben körülötte lassan minden a piros vér színét veszi fel. Arcáról szintén a piros folyadék csurog, de nem zavarja. Lassan fájdalmasan kezd el nevetni, ami átcsap mániákus kacajba. Az egész terület csak az ő hangjától cseng. Egyik kezét fejére teszi, míg másikat a sebén tartja lassítva a vérzést. Megörült... vagyis kívülről minden bizonnyal ezt lehetett leolvasni róla. Lassan abba hagyja, amint rádöbben nincs egyedül.

- Mit akarsz most tenni? – Kérdi Core!Frisk félre döntött fejjel. – Átlépted a vékony határt, ami az örültségtől zárt el eddig. – Mondja komoly hangon. De Nova csak a semmibe nézve kuncog.

- Oh, nem tudsz te semmit se az örültségről kölyök... - Mondja Nova tovább nevetve. – Mindenki hátat fog fordítani nekem! Mindenki! És ha ez megtörténik. Végre elérhetem, amit akarok...

- És mit akarsz? – Vág közbe Core!Frisk. – Már figyellek egy ideje és nem tudom megmondani mit miért, csinálsz... Egyszer kedves vagy majd elkezdesz öldökölni. Egyik percben minden Sanst utálsz, majd magadba bolondítod őket. Miért? – Kérdi értetlenül. Nova kuncog majd némi vér felköhögése után válaszol.

- A szerelem vak! Ha szerelmes vagy bármit megteszel a másikért... ezért, ha szeretnek engem, bármit megtesznek nekem. Bármit elnéznek nekem... - Mondja Nova mosolyogva, de szeméből egy könnycsepp gördül le. – Tudom, hogy figyelsz engem. Mindig mondták. Még most is csak mondják. – Mondja nevetve.

- Kik? – Kérdi Frisk közelebb lépve. De abban a pillanatban két lélek jön ki Novából és lefogják a lányt. Frisk reménytelenül rángatózik, de nincs értelme.

- Szegény, szegény kicsi Frisk... Milyen rossz lehet neked. – Mondja Nova felállva és bár majdnem visszaesik mégis sikerül talpon maradnia. Remegő és inogó léptekkel indul el Frisk felé. – Te mindig csak segítettél másokon igaz? – Kérdi Nova felé nyújtva a kezét. – Kérlek, segíts most nekem is egy kicsit. – Mondja mire Core!Frisk testéből kilebeg az eltorzult szürke lelke. Nova egy határozott mozdulattal letör belőle egy darabot amire Frisk kétségbe esve megremeg. – Nem sikoltasz? – Kérdi, kíváncsian majd visszahelyezi a lelket tulajdonosába. – Pedig eddig mindenki sikoltozott fájdalmában. – Mondja és előveszi a saját lelkét. Az egész repedezett és néhol megvarrt. De rengeteg helyen mintha meg lenne „foltozva" más színű lelkek darabkái vannak itt-ott belehelyezve Novába viszont azok közül az egyik kiszakadt a helyéről a csata alatt. – Micsoda nyűg. Sosincs nyugtom. – Mondja és kiszedve az elrohadt darabkát beteszi az újat. Ahogy a helyére kerül Nova megkönnyebbülve sóhajt fel. – Végre! Így már jobb. – Mondja majd utasítást adva a lelkeknek elviteti Frisket egy másik univerzumba.

- És most mi legyen mester? – Kérdi az egyik lélek térdre borulva.

- Mennyetek el Errorhoz és engedjétek el az embereket. Vigyétek vissza mindet a saját világába. – Adja ki a feladatott. Bár a lélek furcsállja, a dolgot nem kérdez, vissza csak elmegy elvégezni a dolgát. Nova ellátja a saját sebeit majd a földre feküdve nézi a nagy fehérséget. – Mégis mit csinálok? – Kérdi hangosan magától. – Miért csinálom? – Kérdi ismét, de nem jön válasz. Hisz ő csak kalandokat akart. Barátokat akart. Olyan helyzetet ahol a testvére azt mondja „szeretlek". Olyan világot ahol ő és gyereke nem szakad szét. ÉS olyan világot ahol a vérfertőzés nem okoz gondot. De még is mit tett? Nova sírva fakad és karjával takarva szemeit hagyja, hogy a könnyek lecsorogjanak véres és sebes arcán. – Sajnálom Matty... Úgy sajnálom, hogy nem lehetek a normális anyád. – Motyogja magában Nova.

~Eközben Underlustban~

Lust Sans épp a baba ágyban fekvő kis Mathiast figyeli, aki békésen alszik a kiságyban. Nova már egy jó ideje hogy neki adta, hogy vigyázzon rá. Vajon miért? Ki az apa? ÉS miért nem akarja maga felnevelni? Persze Sans tudta a válaszokat még se akarta elfogadni őket. Nem akarta, hogy Novának szenvednie keljen, a miatt, amit nem is ő akar... Hisz mind ez csak a lelkek műve.