Ismét tükrök (Undertale) ~Befejezett~

12. Külön utakon

Nova hisztérikusan nevet, míg előtte a földön Sans fekszik és próbál lábra állni. Bár a lábai már nincsenek a helyükön. A fején lévő lyuk még nagyobb lett és így majdnem a fél feje eltűnt.

- Hova, hova? – Kérdi Nova rálépve Sans hátára, aki erőt vesztve csak remeg. A félelem teljesen átjárja. Nova már majdnem megölt mindenkit. De ha az itteni Frisk úgy dönt, újrakezdi, és akkor minden visszatér a régibe... vagy sem. Nova lekötözve tartja őt az egyik házban. – Azt hiszed, elmehetsz? – Kérdi, miközben szélesen elmosolyodik. A szeme lilán kezd el világítani és közben megnyalja a száját. – Még csak most kezdtük! – Mondja és lenyúl az áldozatáért.

- Biztos elmész? - Kérdi Horror Sans a tükör előtt álló Novától.

– Igen ideje már. Csak sikerül. Ha nem akkor így jártam! – Mondja nevetve. – Még egyszer, köszi hogy engedtettek tombolni egy kicsit. Jól esett. – Mondja amire Sans csak mosolyog.

- Nincs mit. Majd ugorj be, ha tudsz. – Mondja, amire Nova bólint majd nagy levegőt véve kezét a tükörre teszi. Erősen koncentrál, míg végül a tükör hirtelen magába szippantja át egy másik világba. Sikolt, ahogyan az égből kezd el zuhanni. Kezeit maga elé tartva védekezik, ahogyan a fákba ütközik. Az egyik fa ága beleakad a trikójába és fennakad. Nova egy ideig ingadozik, majd az ág kiegyenesedik és megtartja a kissé szédülő Novát. Aki a fejét fogva tér magához egy kis idő után.

- Hát ezt még gyakorolni kell! – Mondja, majd felkapaszkodik és leszedi magát a fáról. Lesöpri magáról a port majd csípőre tett kézzel nézz körbe. – Na, nézzük, hol vagyunk. – Mondja, mosolyogva. Csak hamar meglátja Papyrust... vagyis a maradványait. – Honnan ismerősek ezek a nyomok? – Kérdi, magától Nova miközben az ujját végighúzza a kormos páncél darabján. Elmosolyodik, majd egy hirtelen mozdulattal félre ugrik. Egy Blaster sugárra elsöpri Papyrus megmaradt darabjait és Nova felé fordul. – Dusttale... Igaz? - Kérdi mosolyogva. Sans kék és piros fényben villogó szeme örültséget tükröz. Mérges, de közben nem tudja, mit reagáljon. Maxon van a Hp-ja de így is képes volt elrontani a lövést. Ismét rácéloz Novára, aki közben egyik kezét csípőre téve várja a támadást. Sans idegesen fordul ellenfele felé, akin egy csepp jele sem mutatkozik a félelemnek. A Blaster ismét lő, de valami az útját állja. Nova szeme kéken világít és előtte egy másik Blaster pajzsként használva kivédi a támadást. Sans meglepetten lép hátra, nem hisz a szemének.

- Viszlát! – Mondja Nova kedvesen mosolyogva majd kezét előre nyújtva 3 Blasterel rá lő Sansre aki nem tudja kivédeni a támadást és ezzel elveszti az elég rövidre sikeredett csatát.

****

- Gyere hadd segítsek! – Segíti fel Ryan Frisket. Ellátja a sebeit, majd a többi sebesültöt látja el. Egyik nap leomlott egy darab a barlang mennyezetéből és rengeteg szörny megsérült. Mindenkit ellát Alphysal. Senki nem tudja honnan került ide, de mindenki szereti. Ryan mindig segít másokon és bármit megtesz, hogy másoknak jó legyen. De van egy ok, amiért ilyen. Az pedig az... hogy mivel testvérét magára hagyta és nem tudott rajta segíteni. Inkább megpróbál másoknak jót tenni. Nagyot sóhajt a nap végén és leül az egyik székre.

- Jól vagy? – Kérdi Alphys kedvesen.

- Persze csak pihenek egy kicsit. – mondja, majd elmegy kicsit sétálni a „friss" levegőre. Előveszi a zsebéből a medált, amit még régebben kapott Novától. „- A nyaklánc annyira lányos dolog nem fogom hordani!" Mondta régen mikor kapta. Úgy volt ki dobja, de nem volt szíve hozzá. A medál belsejében egy közös kép díszelgett, amit Nova csinált kettőjükről az egyik nyáron. Nova csurom víz és Ryan mérgesen néz rá, de a lány mosolyog. Elutaztak a tengerhez és míg Ryan végig a parton olvasott Nova vígan játszott a vízben majd meglepi fotót készített, aminek következtében Ryan is csurom víz lett. Ryan mosolyog az ékszert nézegetve majd megához öleli és sírni kezd. Bárhogy próbált nem tudott vissza menni. És emiatt emészti magát már mióta. Miután mindenkit segített ellátni elindul egy tükör felé. Tovább kell mennie. Vesz, egy mély levegőt majd egy utolsó pillantást vetve hátra átlép. Meglepetésére egy teljesen fehér terembe érkezik. Se eleje se vége. Se teteje se alja. Csak az üresség a végtelenségig. Ijedten forog körbe, de nem talál, kijutat.

- Hát te? – Hallatszik egy egészen barátságos hang mögüle. Megfordul és a kíváncsi Inkel találja szembe magát.

Elmond mindent. Hogy hogyan jutott el idáig és hogy hogyan veszítette el a testvérét örökre. Ink együtt érzően vigasztalja a fiút mindhiába. Egy átjáró nyílik, amin átlép egy ismeretlen személy. Ryan fel sem néz csak Ink figyeli a váratlan jövevényt.