Ismét tükrök (Undertale) ~Befejezett~

26. Telefon

Tina végre haza tért. Együtt él most már férjéve Sansel és Ryannel aki barátnőjével a családalapításon gondolkodnak. Hogy hány éve ment el Nova? Ki tudja. Senki sem számolja. Viszont ezzel van valami gond... senki sem emlékszik Novára. Tina és Sans nem hiszik el, hogy lenne egy lányuk. Azt gondolják nekik csak egy fiúk született. De nem csak ők hiszik így. Senki sem emlékszik Novára. Mintha soha nem is létezett volna. De Ryan ürességet érez, mintha hiányozna valami az életéből. Elkezd utána nézni a dolgoknak. Talál egy szobát egy fal mögött pont az övé mellett. Az ablak és az ajtó is be van, falazva kívülről nem látszik. Megtalálja Nova dolgait és minden eszébe jut. Mikor viszont megmutatná a többieknek is a szobát az nincs ott. Mindenki őrültnek hiszi őt, de miután már nem kérdezget, testvéréről lenyugodnak a kedélyek. Próbál normálisan élni, de nem megy neki. Épp egyedül van a saját lakásában ahol párjával él és mosogat. Egy vagy két hónapja fedezte fel a szobát, de minden nap emlékeztetnie kell magát Novára vagy elkezd felejteni. Miért felejtene el mindenki egy családtagot csak úgy? Még Ink se emlékszik rá. Ryan majdnem minden, Au-t, átutazott, de semmi. Underlust Sans egy percre ledöbbent majd tagadta, hogy ismerne ilyen nevű embert. Ryan meglepődve tapasztalta, hogy egy gyereket nevelnek, aki igen hasonlít rá és Novára. Félénk, de erős, kb. 9 vagy 10 éves lehet most. De mikor megkérdezte kié a gyerek Sans azt állította találták. Ryan annyiban hagyta és tovább kérdezősködött. Senki sem emlékszik... ez egyre jobban zavarja másra már így se tud gondolni. A nappaliban lévő telefon megcsörren, amire elzárja csapot és szomorúan oda lépked a telefonhoz. Füléhez emeli és egy elég unott hangon köszön bele.

- Így köszöntesz egy régi ismerőst? – Szól bele egy szórakozott női hang. – Bocs hogy csak most hívlak, de nem volt időm, a lányok túl mozgékonyak már most. – Mondja nevetve de Ryan teljesen lefagy. Ismerős számára a hang, de mégsem tudja beazonosítani. Félve nyel egyet és teszi fel a kérdést.

- Nova? – Kérdi remegő hangon.

- Miért kire számítottál? Te vagy az első, aki megtörte a varázst és emlékszik rám, persze miután engedély nélkül betörtél a szobámba nem is csodálkozom. Tudod milyen nehéz úgy átkódolni egy játékot, hogy eltüntessem minden nyomomat? Rengeteg energia kell hozzá még most is mintha fáradt lennék miatta! A varázserő nem töltődik vissza olyan gyorsan ezt jegyezd meg. Te meg lebontasz egy falat, amivel még több munkát adsz. Szörnyű vagy! – Mondja nevetve Nova, míg a háttérben két gyermek nevetése hallatszik. – Lányok menyetek apátokhoz én nem érek rá! – Szól, rájuk morcosan mire a gyerekek elszaladnak. – Nos, hol is tartottunk? Ja, igen! Mizu? – Kérdi továbbra is szórakozottan.

- Miért nem emlékszik rád senki? – Kérdi ingerülten Ryan. Nova sóhajt egyet és komoly hangon válaszol.

- Valószínűleg az emlékezettet még nem állt vissza a normálisra ezért nem emlékszel rá. A lényeg hogy miattam ment haza Anya, viszont mindenki utált engem. Anya meg akart ölni vagy csak leütni, de nekem ugyan az! – Mondja szomorúan. – Senki sem emlékszik rám és ez nekem rendben van. Így végre megkaphatod a normális családot, amit mindig is szerettél volna. Hallottam, hogy Leilával a családalapításon gondolkodtok. Szerintem vágjatok bele és...

- Kérlek, gyere vissza... te is a család része vagy! – Mondja szinte sírva és könyörögve Ryan félbe szakítva Novát.

- Már nem! És ezt te tudod a legjobban, még ha nem is emlékszel rá. – Mondja szomorúan Nova. – De egy dologban kiegyezhetünk. Beszélünk telefonon azzal úgy se ártok senkinek se! – Mondja Nova nevetve, hogy oldja a feszültséget.

- Rendben. – Egyezik bele Ryan is szipogva. – Mi a telefonszámod? – Kérdi előkotorva egy papír cetlit és egy ceruzát.

- Nincs telefonszámom pont ez a legjobb benne. Nem leszek ott sehol se. Se a beszélgetési előzményekben sem pedig a telefon számlában. Csak emeld a füledhez a telefont és szólj bele hogy... nem is tudom, találj ki egy hívó szót, amiről tudom, hogy te keresel, és akkor becsatlakozom és beszélhetünk. – Mondja energikusan amire Ryan gondolkodni kezd.

- Fekete bárány! – Mondja kuncogva. – Vagy idegesítő Nővér! – Mondja, de tudja, hogy az utóbbit nem mondhatja. Hisz mindenki csak hülyének nézné.

- A fekete bárány jó lesz. Ne feled, ha bármikor beszélni akarsz, velem csak szólj a telefonba! Ja és a tükrön keresztül is üzenhetsz. Pára üzinek hívom, olyan kis kreatív vagyok! – Mondja felnevetve. – Rálehelsz egy tükörre vagy csak szimplán párás és bele írod, az üzenetet akkor rögzíti és eljuttatja hozzám. Van néhány ügyfelem, akikkel ezen keresztül beszélek. – Mondja büszkén.

- Milyen gyakran hívhatlak? – Kérdi Ryan hátát a falnak támasztva.

- Nem tudom, nekem igazából mindegy, de ne akarj folyton a telón lógni, mert én se érek mindig rá. Biztos bele szólok, ha épp nem jó az időzítés, de ezen kívül, ha társaságra, vágysz én mindig itt leszek a vonal túlvégén. – Mondja Nova kuncogva és biztatóan. Bár nem mondja ki ő is rettentő boldog hogy testvére emlékszik rá.

- Ajánlom is! – Mondja fenyegetően, de nevetve Ryan.

- Ne de én most lépek, mert a lányok megint szétverik a lakást és az apjukat majd leszek, cső! – Köszön, el gyorsan majd a vonal megszakad. Ryan mosolyogva teszi le a telefont és gondolkodik, vajon mikor hívja ismét fel nővérét. Olyan hihetetlen érzés volt megint hallani a hangját. De tudja, nem teheti majd meg gyakran. Visszamegy a konyhába és befejezi a mosogatást. Minden visszatér a normális kerékvágásba. Vagyis csak részben.

(Az Utolsó esélyben írom le, hogy Nova kitörli, az emlékeket szóval ez azután játszódik... csak hogy mindenki értse)