Ismét tükrök (Undertale) ~Befejezett~

16. Szerelem?

Éreztétek már úgy, hogy mindegy hova megy, mellette szeretnétek lenni? Segíteni mindenben, amiben csak tudtok és az egyetlen vágyatok, hogy rátok mosolyogjon? Én csak véletlen vettem őket észre. Úgy volt elpusztítom őket, de nem tudtam. Minél több időt töltöttem a megfigyelésükkel annál rosszabb lett. Már nem is őket, hanem inkább őt figyeltem. Ahogyan kedvesen beszél a testvérével. Ahogyan dühös lesz, ahogyan megbocsát, vagy ahogyan öl. Mindent láttam és egyre többet gondoltam rá. Már lassan azon voltam, hogy eltüntessem mellőle a testvérét hisz ő nem is foglalkozott vele. De most hogy tényleg itt van. Csak egy karnyújtásra ül tőlem és a laptopján írogat valamit. Világos barna haja lófarokba kötve lóg le egészen a derekáig. A vállai kilátszanak a vékony pántos piros trikójából. Ahogyan törökülésben ül, a lábai megfeszülnek a rövidnadrágban. Lassan lépkedek felé. Nem akarom megzavarni abban amit, csinál.

- Oh, visszaértél Error? - Kérdi felém fordulva. Leteszem mellé a kis szatyrot. Kiveszi belőle a kis üdítős dobozkát és kinyitva belekortyol. Nézem, ahogyan a korty lecsúszik a torkán majd jólesően felsóhajt. – Nem hittem volna, hogy még lehet ezt kapni. A szőlős mámort már rég betiltották! – Mondja boldogan és rám néz.

- Csak bele botlottam és gondoltam veszek neked. – Mondom leülve mellé. Visszafordul a géphez és tovább ír. – Min ügyködsz? – Kérdem közelebb hajolva hozzá. Érzem a kellemes kamilla illatot, amit áraszt.

- Már csak néhány óra és végre elkezdhetem megépíteni az órát. – mondja a kezeit dörzsölve. De ahogy a mondat végére ér elásítja magát és nyújtózkodik egyet.

- Álmos vagy? – Kérdem meglepetten. De gondolhattam volna rá. Már néhány napja itt van, de nem alszik.

- Nem semmi csak már fáj a hátam. – Mondja, és felállva jobban megnyújtja a gerincét.

- Aludnod kéne. – Állok fel én is és már fognám meg a kezét, de nem teszem. Nem érinthetem meg. Túl tökéletes ahhoz. – Készítek neked ágyat, ha akarod... - Mondom, de ő csak szúrós szemekkel néz rám.

- Azt mondtam nem kell! Inkább tedd hasznosabbá magad és menny el nekem valamiért. – Mondja és gonoszul elmosolyodik. Elmegy, majd felveszi a földről a tervrajzot és oda jön mögém. Kezeit a fejem két oldalán nyújtja előre és kiteríti nekem, hogy én is lássam. Érzem, ahogyan az álla a vállamhoz ér és én erre megremegek. – Látod azt a fehér valamit az óra belsejében? – Kérdi lassan. Érzem, ahogyan a lehelete lassan elsuhan mellettem és erre nyelek egyet.

- Igen. – Mondom és figyelmesen megnézem a rajzokat.

- Egy nagyon fontos alkatrész. Kell egy olyan személynek a lelke, aki képes utazni a világok között. – Mondja és megkerülve megáll előttem.

- Egy lélek? – Kérdem meglepetten. Azt kicsit nehéz beszerezni, de nem lehetetlen.

- Végül is elég csak egy darabka belőle. – Mondja kezeit maga mögé helyezve. – Ugye nem gond? – Kérdi kedvesen és oldalra dönti a fejét.

- Mondtam, hogy bármit megszerzek neked nem? – Kérdem és gonoszul elmosolyodok. Ő is így tesz majd elégedetten ül le a gépe elé ismét.

- Ha kellek, hozzá csak szólj. Nem szégyen, ha nem tudod egyedül megszerezni. – Mondja lenézően, de mégis barátságosan. Leülök mellé és a kezemet hátul megtámasztva felnézek. Feletetünk, a rengeteg bábum lóg a damiljaimon. Rá nézek és ő is épp engem figyel. Elkapom a tekintetemet és elhelyezkedek sima törökülésben.

- Kiktől lehetne ezt beszerezni? – Kérdem, amire elgondolkodik, majd válaszol.

- Ink az biztos, és ahogyan mesélted még Dream is szóba jöhet, de őt inkább ne ő túl cuki. – Mondja felnevetve. – Geno, Nightmare... Cross? Aszem őt említetted egyszer nekem igaz? – Kérdi rám nézve én meg bólintok.

- ...Ryan. – Mondom, de ekkor egy csont áll bele a vállamba és a földre terít. Fájdalmasan fogom, de képtelen vagyok eltüntetni. Semmi sem segít. Ő szép lassan felém tornyosul és az egyik kiszabadult tincse az arcomra hullik. Egyik kezével megtámasztja magát, míg a másikkal végig simítja az arcomat.

- Oh, drága Error. Ezt csak egyszer mondom el oké? – Kérdi kedvesen és lehajol a fejem mellé és oda súgja nekem. – Csak egyszer érsz hozzá a Ry-hez de az lesz az utolsó cselekedetted az életedben! – Mondja fenyegetően. Megragadja a csontot és kirántja a vállamból. Én bekötöm, amíg ő ismét a gépéhez fordul. Elmegyek tervet eszelni, de bárhogy is próbálok koncentrálni nem, megy. Rám miért nem tudd úgy tekinteni, mint arra a kis... Vajon leszek valahol is olyan fontos számára, mint Ryan. Vajon becézni fog majd engem egyszer? Hisz akit becéz, azt tényleg szereti... Legalábbis ezt vettem észre. De miért gondolok rá mindig? Miért lett ilyen fontos a számomra? Mi lehet ez az érzés, ami mindig azt mondja, hogy védjem meg... adjak meg neki mindent... tegyem boldoggá!

Error <3