Ismét tükrök (Undertale) ~Befejezett~

29. Nagynéni/Anyuka/Feleség... Biztos?

- Oké a telefonszámok a hűtőn, a kaja is a hűtőben csak meg kell melegíteni. Este nincs édesség, és ha lehet mennyen elé még este kilenckor aludni vagy különben holnap nem fog tudni felkelni és...

- Blah, blah, blah! – Vág közbe Nova összefont karral. - Ugyan már Ryan menny már Leila már vár rád. És amúgy is képes vagyok vigyázni egy gyerekre. – Mondja kilökdösve Ryant az ajtón.

- Oké, vigyázatok magatokra! – Mondja, de Nova rácsapja az ajtót. Bemegy a lakásba ahol Lucinda és Roxanne a kanapén ülnek anyukat figyelve. Emily félénken áll tőlük pár méterre a fal mellet. – Na, hol van az a kisördög? – Kérdi csípőre tett kézzel és körbe néz. A lépcső tetején ott áll ő. Ryan és Leila egyetlen kicsi fiacskája. Haja tejfel szőke szemei pedig zöldek akárcsak apjának. Ruhája korához képest érett hisz normális fehér pólóban és fekete nadrágban álldogál értetlenül ott. Kb. két évvel fiatalabb Roxannenál aki végig méri, a fiút majd felsóhajtva megy oda anyához.

- Rendelhetek pizzát? – Kérdi, amire Nova neki adja a telefonját.

- Kettőt is. – Mondja azzal Roxi eltűnik. – Nem jössz ide Matthias? – Kérdi a kicsi felé nézve, aki undorodva lépne vissza. Nova viszont magához lebegteti a kis szökevényt, aki meglepetten nézi a számára ismeretlen személyt. – Na, most tisztázzunk valamit! Nem leszek veled kedves se most se máskor. Nem vagyok a barátod vagy a családtagod bár igazság szerint a Nagynénéd is lehetnék. – Mondja, szemeit forgatva majd folytatja. – Szóval jobb lesz, ha figyelsz magadra! Nincs hangoskodás, mert dolgoznom kell! Felőlem ehetsz vagy csinálhatsz bármit, ha azzal nem zavarsz, meg engem szóval remélem, felfogtad mit akarok! – Mondja eldobva az értetlen kisfiút.

- Azt akarod, hogy ne legyek láb alatt? – Kérdi félre döntött fejjel.

- Pontosan, na, most, pedig sipirc! – Mondja Nova kezével hessegetve a fiút. Leül a kanapéra és kinyitja a laptopot, amit magával hozott. Matthias elindulna, amikor is szembe találja magát Emilyvel.

- Szia. – Köszön kicsit meghajolva a lányka, amire Matthias felhúzza az egyik szemöldökét.

Már jó későre járt, amikor is mindenhol üres kólás üvegek, pizzás dobozok, és chipses zacskók hevertek mindenfelé. A négy gyerek egymás hegyén, hátán a tévé előtt alszik, miközben a tévében egy film a vége felé jár. Nova még mindig a laptopját nyomkodja, és a kérdéseket nézi végig. Aztán feltűnt neki egy kérdés... ami egy számára ismert személytől jött. William Turner: Kik lehetnek a szüleim? Hova tartozom igazából? Lefagyva hagyta rajta az egeret a kérdésen majd fáradtan dől hátra. Megnézi a békésen alvó kicsiket és halovány mosoly jelenik meg az arcán. Olyan békések olyan aranyosak. Mindig is imádta a gyerekeit. Bár nehezen mutatja ki ezt. Sosem volt jó az anya szerepben. Lecsukja a laptopot és a falon lévő órára pillant. Lassan már Ryanék is itthon lesznek szóval ideje készülődni. Leszedi a kupac tetejéről Matthiast és felviszi a szobájába. Visszaérve felcsapja a villanyt, amire a három lány felriad.

- Egy kettő! – Tapsol Nova, amire mindenki felpattan és felsorakozik. – Emily takaríts ki Roxival addig én Lucindával elintézek mindent, amit kell. – Mondja, aztán mindenki megy is dolgára. Sosem volt kérdéses hogy azt kel tenni, amit ő mond. Roxanne és Lucinda főleg Emily mindig azt tették és akkor, amit, és amikor Nova akart. Miután készen lettek Nova hagyott egy üzenetet és nyitott egy átjárót haza. A lányok már átmentek, de Nova csak akkor lépet át, amikor hallotta a bejárati ajtót kinyílni. Átlépett és a három lány előtte állt várva a következő feladatot.

- Roxi, Lucy ti menjetek fogat mosni majd aludni. – Mondja, amire a két lány versengve szaladnak fel a lépcsőn és eltűnnek egy ajtó mögött. – Emily kérdezhetek valamit? – Mondja Nova a lépcsőt bámulva ahol eddig a két kislánya volt.

- Persze Asszonyom! – Hozza ki magát Emily.

- Szerinted jó Anya vagyok? – Kérdi a földet nézve. – Bár Error sokszor mondja, hogy jó anya vagyok, még sem hiszek neki. Valahogy nem tudok hinni neki.

- Persze maga egy csodálatos Anya. – Mondja Emily őszintén és lelkesen. Nova rámosolyog, majd életében először megsimogatja a lány fejét. Emily mindig akart magának egy családot és bár nem mondja ki Novát mindig is az Anyának fogja tartani.

- Mond csak... szeretnél a lányom lenni? – Kérdi Nova leguggolva a teljesen lefagyott gyerek elé.

- Én? A te lányod? – Kérdi teljesen lefagyva és magára mutat.

- Igen. Olyan sokat vagy velünk... így végül is már a család tagja vagy. – Mondja Nova vállat vonva Emily a nyakába ugrik és szorosan megöleli.

- Igen, nagyon szívesen asszonyom. – Mondja teljesen kikelve magából.

- Akkor nyomás fogat mosni és aludni. – Mondja nevetve Nova, amire Emily elengedi és tisztelegni kezd.

- Igenis Asszonyom! – Mondja, és már szalad is. Nova mosolyogva néz, utána majd érzi, hogy valaki hátulról átöleli.

- Milyen napod volt? – Kérdi Error hátulról ölelgetve a lányt.

- Kicsit fárasztó, de csak a szokásos. – Mondja Nova puszit nyomva a csontváz fejére. Error elengedi, és amikor egymással szemben állnak mély levegőt véve néz a lány szemébe.

- Tudom, hogy azon hogy szeretlek, sok minden nem változtat, és amit most adok az nem jelent igazán sokat hisz gondolom így is úgy is együtt maradunk, de gondoltam megerősítem magamat. – Azzal átnyújt egy kicsinyke fekete dobozt. Nova értetlenül veszi el majd kinyitva azt egy kicsi fekete karikagyűrűt talál. Semmi extra csillogás vagy gyémánt csak egy egyszerű karika. Nova még is boldogan veszi ki és nézegeti.

- Köszönöm. – Mondja boldogan. Error megöleli majd mivel a fürdő felől zajok jönnek, mérgesen trappol fel az emeletre. Nova utána néz majd vissza a gyűrűre. Egyik ujjával végig simítja majd nyelve egyet megy át egy másik univerzumba. Lust Sansel Grillbynél iszogatnak.

- Szóval nem lennél bele egy kis buliban? - Kérdi Lust végig simítva a lány lábát.

- Tudod jól, hogy van valakim nem? – Kérdi Nova nevetve, amire persze barátja egyből vissza is húzza a kezét.

- Tudom, de ezzel legalább ki tudlak zökkenteni nem? – Kérdi Sans felemelve poharát és egy hajtásra kiissza a tartalmát. Nova is ugyan így tesz és megkönnyebbülve teszi vissza a poharat az asztalra. - Amúgy mi bánt ennyire? – Kérdi Sans aggódva a lány vállára téve kezét. Nova megszorítja a poharat és bánatosan néz annak aljára.

- Más életet akarok... Van három csodálatos gyermekem. Egy szerető... végül is most már Férjem és egy igazán jó munkám, amit még élvezek is. – Nova szeméből ekkor egy könnycsepp pottyan ki. – Akkor még is miért nem érzem magam elég boldognak? – Kérdi kezébe temetve arcát. – Miért nem érzem úgy, hogy végre jó helyen vagyok? – Kérdi szipogva egy újabb italt kérve.

- Mióta betöltötted a 22-őt nem változol. Szóval a lelked érzi, hogy te ezt nem gondolod az otthonodnak... és hiába állítanád az ellenkezőjét. – Mondja Sans komoly hangon.

- El akarok tűnni... de véglegesen. Hogy senki se találjon meg többé! – Fordul Nova őszinte tekintettel barátja felé, aki teljesen ledöbben, és inkább félre néz.

- Nem állíthatlak meg... de annyit megígérnél, hogy vigyázol magadra? – Kérdi Sans megszorítva a poharat a kezében. Nem akarja elengedni Novát, de nem, tehet mást. Nova megissza az utolsó pohár alkoholos italát majd elköszönés minden nélkül elviharzik... és többet nem ment „haza".