Ismét tükrök (Undertale) ~Befejezett~

14. Haza?

Nova teljesen lefagy attól amit Ink mond. Ryan teljesen felvillanyozódik, és mintha boldog lenne. De Nova inkább letört.

- Nova? Minden oké? – Kérdi kissé félve Ink.

- Persze semmi baj csak kicsit meglepett. – Mondja mosolyogva. Magára erőlteti a boldog és kedves kislány szerepét.

- Induljunk már is! – Jelenti ki Ryan nevetve. Ink haza tudja őket vinni. El innen. Vissza a „normális" életbe. De Nova nem akar haza menni. Itt akar maradni, hogy újabb kalandokat, tudjon átélni. De nagyon úgy tűnik, hogy ennek most vége. Ink beleegyezik és elővéve az ecsetet megnyitja a haza vezető utat. Ryan boldogan lépi át és Nova is követi a példáját, mosolyog és „örül". Egyből hazafelé veszik az irányt. Ink nem követi őket csak elköszön és elmegy. Ryan izgatottan áll meg a bejárati ajtó előtt.

- Készen állsz? – Kérdi energikusan nővérétől.

- Persze! – Mondja magabiztosan Nova. Ryan az ajtó felé fordul és ekkor Nova arcáról lehervad a mosoly. Nem akart bemenni. El akart szaladni. El a világ elől. Vissza oda ahol rengeteg kaland és barát várta. De nem tehette. Ryan beszaladt az ajtón, testvére csak szép lassan követte. Bent a kanapén Sans ült és sírt.

- Apa! – Örül meg Ryan és oda szalad. Sans meglepetten néz fel majd meg könnyebbülve öleli át fiát. Meglátja a néhány lépésre álló Novát és felé nyújtja a kezét mivel őt is meg akarja, öleli, de ő nem megy oda. Kikerüli a két meg maradt családtagját és felmegy a szobájába. Csak az ajtó csapódását lehet utána hallani. Nova belép a már elég dohos szobájába. Kinyitja, az ablakot majd az ágyára néz. A takaró odahányva van rajta és a párnák is az ágy közepén foglalnak helyet. A szoba nagy részében szennyes hever a földön, amit felvesz és beledobja az ajtóban lévő szennyes kosárba. Az asztalához fordul és lassan oda lép. Az asztalon csak papír szemét és egy laptop foglal helyet egy elég régi asztali lámpával együtt. Felemeli a laptopot és az ágyához lép. Feljebb túrja a dolgokat majd bekapcsolja a készüléket. Törökülésben foglal helyet és lassan lélegzi be a kinti kellemes tavaszi levegőt. Megnézi a dátumot és kissé ledöbben. Majdnem egy fél éve voltak távol. Neki alig tűnt pár napnak. Sóhajt egyet és felmegy a világhálóra. A netten keresgél egy fájlt, amit nagy nehezen meg is talál. A címben csak ennyi áll: „Windings". Végig nézi, a számára már ismerős írásjeleket majd elmosolyodik. Leveszi a táskáját, ami eddig az oldalán lógót és előkotorja a tervrajzot. Kinyitja és elkezdi megfejteni a jeleket. Egy kicsit értett hozzá, de nem annyira hogy mindent megértsen. Egy ceruzával felírja a fordítást szeme a papír és a képernyő között mozog, de azt megzavarja egy gyengéd kopogás.

- Nova... bent vagy? – Kérdi Sans félve.

- Nem már rég húsz házal arrébb járok, szóval nézd meg ott vagyok-e! - Válaszolja Nova flegmán.

- Bemehetek? – Kérdi Sans amire Nova sóhajt egyet és lecsukja a laptopját. A tervrajzot visszacsúsztatja a táskájába azt pedig az ágya alatt lévő dobozba helyezi, amiben anyja kis könyvét is találta. Feláll és nagy levegőt véve elfordítja a zárat és kinyitja az ajtót. Sans bizonytalanul lép be az ajtón majd mindketten leülnek az ágyra.

- Tudom sok rosszat tettem az elmúlt években... Nem voltam jó Apa. És tudom, hogy sok dolgot elrontottam...

- Kinyögöd még ma? – Kérdi Nova idegesen és eldől az ágyon unottan. Sans megköszörüli, a torkát majd vesz egy mély levegőt.

- Mit gondolsz, lehetek még az apád? – Kérdi reménykedve. Nova egy szó nélkül feláll, és az ajtóhoz sétál. Már épp kilépne, mikor válaszol.

- Az a hajó már rég elment! – Mondja és elmegy. Az utcán sétálgatva meglátja Ryant, aki a barátaival beszélget. Nova egy pillanatra megáll, majd megy tovább. Tényleg ezért kellet haza jönnie? Hogy lássa milyen jó Ryannek nélküle? Hogy lássa milyen rossz élet jutott neki? Hogy ismét barátok nélkül kelljen élnie?