Ismét tükrök (Undertale) ~Befejezett~

17. Csak egy becenév

Először Nightmaretől próbáltuk elvenni a hiányzó darabkát, de a végére tök jó barátok lettünk. Error elment, hogy bepróbálkozzon Inknél én addig itt ülök és Nightmare-el kártyázunk.

- Mit gondolsz, be tudja szerezni? – Kérdi, Nigthmare miközben rádob egy kártyalapot a kupacra.

- Ki tudja, lehet, végre összeszedi magát és képes lesz rá! – Mondom vállat vonva és elgondolkodva váltogatom az ujjaimat a kártyalapok között.

- Egyáltalán miért segít neked? – Kérdi érdeklődve. Lerakom a választott lapot és elgondolkodok.

- Fogalmam sincs. De amíg nekem hasznom van belőle nem zavar a segítsége. - Mondom nevetve. Amikor befejezzük a játékot és én kerülök ki győztesnek, Nightmare haza ment. Unatkozva fekszek el a földön és a felettem lógó babákat figyelem. Oldalra nyúlva kihúzom a táskámból Dream babáját. Magam felé emelem és úgy nézem. Eddig tényleg mindent megtett, hogy segítsen bár sokszor rontotta el dolgokat. Meg aztán ott vannak a virágok is... azóta sem magyarázta el, hogy miért kaptam őket. De szó mi szó tényleg tetszettek. Az a kellemes illat, amit az egész szobámban éreztem olyan megnyugtató volt. Magamhoz ölelem a babát és oldalra fordulva becsukom a szememet és aludni próbálok.

'Errort körbe vették és megpróbálják legyőzni. Ink, Blue és Dream együttes erővel próbálják legyőzni őt. Error már a határain van, de még így is küzd. Minden maradék erejét arra fordítja, hogy elintézze őket. Már többször megsebezte őket, de semmi haszna nem volt. Én, mint valami néző egy tükör mögül nézem az egészet. Ahogyan mozogni próbálok, látom, hogy a kezeim és a lábaim a földhöz vannak láncolva. Rángatom, de nem történik semmi. Képtelen vagyok használni az erőmet, ami eddig még sosem fordult elő. Látom, ahogyan Dream a pálcájával leüti hátulról Errort, aki padlót fog. Lassan elkezd feltápászkodni, de ekkor Dream és Blue lefogja hátulról és két kezénél megfogva és feltartva oda viszik Inknek. Ink a magasba emeli az ecsetjét és készen áll a végső ütésre. Az arcuk mind hármuknak elsötétül, és többé nem látom, mit fejez ki. Mérgesek? Boldogok? Miért teszik ezt? Egyre jobban rángatom a láncokat, de nem használ. Aztán Ink lesújt...'

Hirtelen ülök fel és a remegő kezemben szorongatott babával megtámasztom magam.

- Ruru! – Kiálltok fel ijedten, de ekkor mind a két kezemet a szám elé kapom. Az előbb én... Érzem, ahogyan a szívem a torkomban dobog, és hogy egy könnycsepp gördül le az arcomon. Elveszem a kezeimet és bár még remegnek, azokon megtámaszkodva lassan felállok. Lassan veszem a levegőt és a szívem lassan normálisan ver. Körbe nézek. Semmi csak a nagy fehérség mindenhonnan. - Error? Visszaértél már? – Üvöltök, de nem jön válasz. – Remek. – Mondom és csípőre teszem a kezeimet. Felkapom a táskámat és az egyetlen itt lévő tükörhöz lépek. Már átrakom rajta az egyik lábamat, de visszafordulok. A baba még mindig ott hever a földön kissé megnyúzva. Sóhajtok egyet és visszamegyek érte. Beteszem, a táskámba majd most már teljesen átlépek a tükrön.

A sztriptízesek mögöttem táncolnak és a zene is elég hangosan szól. Sans leül mellém és letesz elém egy koktélt.

- Nem értem mi vele a bajod? – Kérdi, és egyik kezével felkönyököl a pultra. Szokásos rövid fehér pólója és lila szintén rövid lila kabátját viseli. Underlustba jöttem bár ez csak véletlen műve volt.

- Te ezt nem értheted! – Mondom mérgesen. – Nem igazán szoktam senkit se így hívni úgy értem nálam normális, hogy Ryant Ry-nek hívom, de hogy pont őt...

- Ez csak egy becenév mit vagy úgy oda? – Kérdi és egyik kezét a combomra futtatja. – Persze más dolgok nem hoznak téged zavarba nem igaz? – Kérdi megnyalva a fogait. Felé fordulok, és elmosolyodva közelebb hajolok hozzá.