Ismét tükrök (Undertale) ~Befejezett~

24. Bocsánat kérés

Ryan épp otthon fekszik a kanapén miközben Sans dolgozik. Igen végre keresett munkát hisz miután elvesztette a legfontosabb dolgokat az életében rájött ideje megváltoznia. Bár Ink még mindig váltig állítja, hogy Nova sátánfajzat és nem lehet benne bízni Ryan kételkedik. Még is csak a saját testvéréről van szó, nem? Egy jó darabig fekszik mozdulatlanul a plafont nézve. Próbálja értelmezni a dolgokat, amiket Nova tett. Biztos mind rossz volt? Mindig is tudta, hogy testvére kicsit dilis és nem mindig hoz jó döntéseket. De mindig jót akart tenni, csak hát nem mindig jött össze neki ez. Felül és maga elé bámulva gondolkodik.

- Megjöttem! – Mondja Sans ahogyan belép fáradtan az ajtón. Ryan nem válaszol, de Apja nem hagyja annyiban. Leül fia mellé és kissé aggódva néz végig rajta. – Még mindig a történteken agyalsz? – Kérdi amire Ryan hátra dől és fejével ismét a plafon irányába fordul.

- Szerinted valaha látom még? Vajon gondol arra, hogy haza jöjjön? – Kérdi szomorúan amire Sans nem válaszol. Semmit se tudott a lányáról, ami nagyon bántja. Egyedül azt tudta, hogy utálja az Apját, semmi többet.

- Gondolni egyszerű... megtenni már kicsit nehezebb volt! – Hallatszik egy ismerős hang Ryanék mögül. Ryan felpattan és hátra fordulva a földet néző testvérével találja szembe magát. Szeme alatt lévő sebből heg lett, ami nagy valószínűséggel örökre ott marad majd. A tarkóját dörzsölve néz fel testvérére, aki a döbbenettől még mindig nem képes megmozdulni. – Mielőtt bármit is mondanál vagy tennél, kérlek hallgass meg! – Mondja, hirtelen Nova mivel látja testvére száját szóra nyitni. – Tudom sok butaságot tettem és mindketten tudjuk, hogy továbbra is tenni fogok ilyen dolgokat. De szeretném, ha tudnád neked sosem akartam ártani. Te vagy az egyetlen, aki az elejétől fogva mindig ott volt nekem, ha kellet. A francba is a testvérem vagy ezért sokat jelentesz nekem. – Mondja a sírás határán Nova. – Gondolom, most utálsz engem, amit nem csodálok. De szeretném, ha tudnád, hogy nagyon, de komolyan nagyon sajnálom! Én megpróbálok jobb emberé jobb testvérré és... – Ekkor Apjára néz, aki szomorúan kapja el a fejét. – És jobb lánnyá válni. Ryan... A- Apa sajnálom! – Mondja ki életében először az Apa szót amire Sans felkapja a fejét. Ryan amint rájött Novának nincs, több mondani valója oda szalad hozzá és szorosan átöleli.

- Én sosem haragudtam rád! – Mondja, amire Nova szemeiből megindulnak a könnyek. Bárkit elveszíthet, nem érdekli... de ha a testvére is ellene szegül, akkor már nem lett volna oka élni sem. Visszaölel és így állnak egy ideig.

~Egy idő után~

Ink belép Ryanék házba ahol elég nagy a hangzavar. Egy videojáték hangja tölti meg a szobát emberek és szörnyek beszédével keverve. Belépve rengeteg mindenkit talál ott. Toriel, Frisk, Undyne, Alphys még Mettaton is itt van. Frisk épp egy játék konzolt a kezében tartva játszik nagy erőbedobással egy verekedős játékkal. De nincs egyedül társa felállva kanapén kezeit is csavargatva próbál győzni.

- Gyerünk menni fog! – Biztatják őket többiek. – Ne hagyd, hogy mögéd kerüljön! – Mondja még valaki.

- Szerinted mit csinálok? – Kérdi Nova idegesen és próbál kitérni.

- Régen jobban ment! – Mondja Frisk nevetve. Nova csak mosolyog, majd amikor már nagyon kevés hp-ja marad egy kombót használva kiüti Frisket aki értetlenül ül szó nélkül.

- Bumm! – Mondja Nova széttárva karjait. – Még mindig én vagyok a bajnok. – Mondja egyfajta öröm táncot járva. Mindenki tapsolni kezd nevetve, amire Nova meghajol mindenkinek egyesével. – Köszönöm túl kedvesek vagytok velem! – Mondja erőltetett meghatottsággal. Aztán szeme megakad az őt bámuló Inken. Hirtelen ugrással bújik be öccse mögé, aki nagy levegőt véve néz barátjára.

- Ink hadd magyarázzuk meg! – Kezdené de Ink kezei ökölbe szorulnak.

- Mit keres itt pont Ő? – Kérdi idegesen. Mindenki a földet nézi így Ryannek egyedül kell magyarázkodnia.

- Figyelj, nincs semmi baj vele. – Mondja védelmezve mögötte kicsit remegő testvérét.

- Megváltoztam! – Mondja Nova kicsit kilépve Ryan mögül de Ink mérgesen néz rá, amire inkább visszahúzódik. Ink Ryannel farkas szemet nézve áll pár percig majd mérgesen hátat fordít mindenkinek és elindul az ajtó irányába.

- Tégy, amit csak akarsz! – Mondja mérgesen mielőtt maga mögött be nem csapja az ajtót. Mindenki lefagyva nézi a földet.

- Ez egész jól ment... nem? – Kérdi Nova elviccelve a dolgot amire Ryan ránéz és erre a fagyos tekintetre még Nova is összerezzen. – Rendben, utána megyek! – Mondja kezeit védekezően maga elé emelve. Mérgesen trappol ki a ház elő a hidegbe. Körbe néz, és mikor megpillantja az elég sietősen távozó Inket utána ered.

- Inky~ - Fogja meg a vállát de Ink egy határozott mozdulattal fordul hátra és majdnem leüti a leguggoló Novát. – Ez közel volt! – Mondja fejét fogva.

- Nem elég közel! – Válaszol mérgesen ökölbe szorult kezekkel Ink. – Mi akarsz? – Kérdi összefont karral. Nova feláll és leporolva magát mély levegőt véve kezd neki.

- Figyelj, mindketten tudjuk, hogy nem fogok tudni teljesen megváltozni. De nem akarok senkivel sem rosszba lenni! Nem azt akarom, hogy öribarik legyünk csak ne gyűlölj ennyire. – Mondja Nova amire Ink kicsit megenyhül.

- Többet nem fogsz bajt keverni? – Kérdi komoly hangon, amire Nova komoly arccal válaszol.

- Tudod te is jól. Nem én eresem a bajt, hanem az keres meg engem! – Mondja, amire mindkettőjükből kitör a nevetés. Egy ideig nevetnek, míg nem Novának eszébe jut valami fontos. – Tényleg ezt vissza akartam már adni egy ideje! – Mondja elővéve Ink lelkét és átnyújtja neki. Ő a kezeibe fogja és meglátja a kis letört darab helyét. – Persze egy pillanat! – Nyúl az órájához Nova és felnyitva kiszedi Ink lelkének kicsiny darabját.

- Ezért kellet neked? Hogy utazgass? – Kérdi hitetlenül Ink. Nova mosolyogva vakarja egyik kezével a tarkóját, míg a másikkal átnyújtja a hiányzó darabot.

- Én nem vagyok olyan tehetséges, mint Ryan viszont egy helyben élni számomra elég unalmas és hát... hétköznapi. Mostantól viszont muszáj lesz megszoknom. – Mondja szomorúan. Ink visszahelyezi magába a lelkét, de Nova kezét visszanyomja a darabkával benne.

- Tartsd meg. A nélkül is elvagyok... és bár meg fogom bánni még, örülnék, ha nálad maradna! – Mondja majd kikerülve az értetlen lányt elindul visszafelé a ház felé. – Gyere, különben itt hagylak. A többiek már biztos aggódnak. – Mondja kedvesen hátra se nézve. Nova mosolyogva helyezi vissza órájába a lelket és elszaladva Ink mellet megáll a bejárati ajtóba.

- Ez csak a kezdete valaminek Inky~ - Mondja és bevárva „barátját" visszamennek a többiekhez.