wherever you are ↳ lrh | ✓

☾six☽

Hát a szombat is egy szempillantás alatt meg is érkezett. Szóval most jelenleg hat óra van és a szekrényem előtt állok, hogy kiválasszam a ma esti bulira a ruhámat. Ám ezt a folyamatot a telefonom hangja zavarja meg. Leveszem a komódról és megnézem az értesítéseimet.

Ismeretlen szám: Sziaaa

Én: ??

Ismeretlen szám: Mikey vagyok..😒

Én: Honnan van meg a számom??😳 És miért nem fb-n írtál?😂

Ismeretlen szám: Vannak jó forrásaim:D Amúgy nem tudom, így izgibb.

Mielőtt visszaírnék neki, gyorsan elmentem a számát.

Én: Okké

Mikey: 😎

Én: Na küldöd akkor a címed??

Mikey: *fénykép csatolva*

Én: Te most komolyan Google Maps-on screenshotoltad le az utcát és a házszámot?😂

Mikey: Igen, miért?:D

Én: Fura vagy

Elnevetem magam, majd az ágyra dobva a telefonomat, újra válogatni kezdek. Mindent kirángatok, de aztán rájövök, hogy minek csinálok ekkora felhajtást ennek, és ezért kiveszek egy fekete szaggatott gatyát, hozzá egy fekete atlétával. Amint felkapom magamra, belenézek a tükörbe. Valami hiányzik, ezért kikotorok még egy lenge piros kockás inget és azt még magamra veszem. Tökéletes. A hajamat csak átfésülöm, a sminkemet pedig meghagyom a szokásosra.

~

Már majdnem ott vagyok Michael-ék házánál, amikor Chloe neve kezd el villogni a telefonom képernyőjén. Sóhajtva felveszem. Meg sem várom, hogy beleszóljon, rögtön magyarázkodni kezdek.

- Nyugi, mindjárt ott vagyok, csak apám fesztivált csapott, hogy ne érjek haza későn – mondom ki egy szuszra.

- Öhm.. Nem azért hívlak.. Csak, khm, akadt egy kis gond – szólal meg.

- Mi a baj? – állok meg az út közepén.

- Nem tudok menni – hallom ahogy nyel egyet. – Anyámnak segítenem kell valamiben, és mondtam neki, hogy buliba megyek, erre pedig elkezdte mondani a szokásos dumáját.

- Ohh.. – ennyit bírok kinyögni.

- Sajnálom tényleg, de te menj el! – kiált bele a készülékbe.

- Így már nem annyira akarok – gondolkozok el.

- Mi? De! Elmész!

- Aha, hogy az a seggfej halálra csesztessen mert egyedül vagyok? – forgatom a szemeimet.

- Kit érdekel Luke? – teszi fel a nagy kérdést.

Sóhajtok. Oké Kenzie, nem ilyen lány vagy te, ennél sokkal erősebb!

- Senkit – jelentem ki és tovább indulok.

- Na ez a beszéd, de most leteszem mert anyám mindjárt bejön a szobámba.

- Oké, szia – köszönök el, majd bontom a vonalat.

Sétálok még pár métert, és ekkor megpillantom a megadott házat. Amiből csak úgy bömböl a zene. Talán mégsem kéne bemennem, tudok én máskor is beilleszkedni a sulis társaságba, nem kell hozzá egy buli. Épp ezért amikor már éppen fordulnék vissza, megpillantok valakit a ház előtt, miközben a feje előtt pillanatonként egy szürke felleg távozik. Jobban megnézem azt a valakit, és mint kiderül Hemmings az. Éppen egy cigit szív, és egy magában álldogál a lépcsőnél.