wherever you are ↳ lrh | ✓

☾twenty-eight☽

Szilveszter napján olyan este hét órakkor kezdek el készülődni, hogy amikor Luke ideér pont kész legyek. Próbáltam úgy szervezni, hogy apával nehogy összetalálkozzon. Nem azért mert édesapám nem tudja, hogy van barátom, mert nagyon is tudja, csak szimplán még nem szeretném bemutatni neki a szöszit. Még várok egy kicsit, egészen addig még ez tényleg komollyá válik köztünk.

Elsőnek a hajamat csinálom meg, amit csak szimplán átvasalok. Nincs kedvem túl sokat bajlódni vele. Aztán felveszem magamra az új ruhámat, amit még mindig nem tartok annyira jó ötletnek, mert tényleg rövid. De mostmár nincs jelentősége, hisz megvettem és kell valamibe menjek. Időközben Chloe bombáz le újabb és újabb üzenetekkel, hogy elkezdtem-e már készülni, mert ha nem akkor átjön és rámveri az ajtót, és igen, amennyire ismerem, tudom, hogy simán megteszi.

Éppen a magassarkúmat próbálom felhúzni a lábamra, amikor csengetnek. Fél lábon ugrálva megyek le az ajtóhoz, hogy kinyissam. De amint ez megtörténik, elvesztem az egyensúlyomat és egyenesen Luke mellkasának esek, aki ott áll a küszöbön. Szerencsésen elkap, így nem sérül meg semelyik testrészem, viszont a helyzettől adódóan, lángolni kezd az arcom.

- Már megint piros vagy – állapítja meg nevetve a barátom ezt a tényt, miközben nagyokat szórakozik rajtam.

De továbbra is a karjaiba tart, ezért felegyenesedek. Még így, hogy magassarkúban vagyok magasabb nálam fél fejjel.

- Bekussolsz, Robert – szűröm ki a fogaim közül ezt a két szót.

- Robert? Honnan tudtad meg? – lepődik meg, én pedig sejtelmesen elvigyorodok.

- Valahonnan – kezdek el játszadozni a hajával.

- Na hadd halljam – mondja és felkapva a vállára megy be velem a házba.

- Azonnal tegyél le, te barom! – csapkodom a hátát ahol csak érem, de ez neki mintha fel sem tűnne.

- Na?

- Ahj, anyukádtól – motyogom. – Mostmár letehetsz.

- Mi ez a ruha, Kenzie? – simít felfelé a combomon az egyik kezével, egészen az anyag pereméig, majd egyre és egyre feljebb.

- HEMMINGS! TE KANOS ÁLLAT, MOST LETESZEL! – rikácsolom magas hangszínnel. Nagy nehezen de engedelmeskedik nekem, és lerak maga elé.

- Hmm? – vonja fel a szemöldökét.

- Mi hmm? – ráncolom a homlokomat.

- Megőrjítessz, te lány – morogja a fülembe, és hirtelen belemarkol a fenekembe.

- Hé! Mondtam már, hogy utállak? – háborodok fel a tettén, bár az ő szemszögéből is megértem, hisz fiú, és az én ruhám sem takar sokat.

- Túlságosan szeretsz ahhoz, hogy utálj engem – vigyorodik el szokásosan, én pedig a szemeimet forgatva, lépkedek vissza a szobámba, ahova Luke is tart velem. – Mikor indulhatunk? – ül le az ágyam szélére.

- Mindjárt – válaszolom röviden, és még ki kenem az ajkaimat valami halványabb színű rúzzsal. Amint ez kész, kezen ragadom a szöszit és együtt lemegyünk. Gyorsan belepakolom a táskámba a telefonomat, meg némi pénzt és indulhatunk is.

~

Belépünk Ian házába, amiben csak úgy szól a zene, és a sok fiatal táncol. Ahogy ott állok az előszobában megcsap a fülledt szag, ami minden buliban elmaradhatatlan. Remélem azért Ian gondoskodott az ablakok kinyitásáról. Luke a kezemet fogja, hogy el ne veszítsük egymást, amikor elvegyülünk a tömegbe. A házigazda, és annak a barátai egy tálcával rohangálnak az elején, a fejükön egy parókával és valami világítos szarvval.

- Tessék! – nyújt nekem egy kis műanyag pohárban valami alkoholt az egyik fiú, aki ezeket kínálgatja.

Majd ezt a mellettem álló szöszinek is, annyi kívétellel, hogy ő kap mellé valami kis tabletta szerűséget. Valahogy abban a pillanatban nem annyira érdekel, csak arra tudok koncentrálni, hogy el ne tűnjek Luke mellől.

- Megkeressük a srácokat? – súgja a fülembe, én pedig egy aprót bólintok.

Elindulunk egy random irányba, és Michael színes hajának hála hamar meg is találjuk őket. Ashton valami fiatalabb csajjal enyeleg a sarokba, Cal pedig ahogy meglát minket, köszönt bennünket.

- Hallod, remélem nem vetted be azt a szart – kezdi a kreol bőrű a barátomnak, gondolom a tablettára utalva.

- Nem, még nem. Miért mi van vele? – vonja fel a szemöldökét a szőkeség.

- Ash azonnal benyelte és nézd meg mit csinál – mutat a göndörkére aki mint láthatóvá válik, azt sem tudja, hogy mit csinál a tizenhat év körüli kiscsajjal. Upsz.

- Chloe? – kérdem meg hirtelen Caltól hátha tudja, hol van a szöszke barátnőm.

- Utoljára Carlossal láttam – von vállat.

- Carlos? Nem Cameron?

- De, de, az! Cameron! Mindegy, egyre megy – válaszol, én pedig halkan felnevetek.

- Baba, hozok valami rendes italt, addig maradsz itt? – hajol újra a fülemhez Luke, miközben a keze ismét a fenekemen pihen.

- Aha – nyomok egy puszit a szája sarkára. Pár másodperc múlva elnyeli a táncoló tömeg. Cal hirtelen maga mellé húz. – Mi van?

- Az a srác nagyon ide fele jön – közli. Felmérem a terepet és észreveszem a fiút, aki tényleg erre tart.

Hála az égnek, Luke hamarabb megérkezik, nem is értem hogy, hisz nagyon nehezen lehet átverekedni saját magad az emberek között.

- Tessék – nyújtja ide nekem a szöszi az átlátszó löttyöt egy üveg pohárban.

Megköszönés képpen, magamhoz húzom és egy hosszú csókot lehelek a puha ajkaira. Innentől kezdve kezdődik el igazán a buli. Iszunk, táncolunk, iszunk, táncolunk. Ez a körforgás egész éjjel. Néha ketté szakadunk Lukeal, hogy elmenjek mosdóba, vagy friss levegőt szívjak.

Mint például most. Már csak negyed óra van az új évig. Gyorsan teleszívom magam oxigénnel, majd befelemenet, Chloeval is összetalálkozom, aki Camot keresi. Mivel én meg Luke után kutakodom a szemeimmel ezért együtt kezdjük keresni a két fiút. A barátnőm meg is találja a majdnem pasiját, de én nem igazán veszem észre sehol sem a szőkeséget. Pedig őt aztán nem nehéz kiszúrni. Lassan elindul a visszaszámlálás. Mikey jön velem szembe dőlöngélve. Na ő is jól kiütötte magát.

- Nem láttad Lukeot? – kérdezem meg tőle, próba-szerencse reményével.

Össze-vissza motyog valamit, ezért ráhagyom. Újra megpróbálom az emeletet, hátha most ott van Luke. Felmegyek a sötét lépcsőkön. A folyosó oldalába egy csajt pillantok meg, aki valamilyen oknál kifolyólag, nagyon ismerős.

Három, kettő, és egy...

- Boldog új évet mindenkinek! – üvölti a nagy társaság lentről, ezzel egyetemben pedig az ismerős lány megcsókolja az előtte álló fiút.

Jobban szemügyre veszem a vadul smároló párost. Döbbenet ül ki az arcomra amikor rájövök, hogy a fiú aki ott simogatja annak a csajszinak a derekát az, Luke Hemmings. Az a srác aki a jelenlegi pillantokban apró darabokra töri a szívem.