wherever you are ↳ lrh | ✓

☾twelve☽

November. Pontosabban, november második hetében járunk, és azt mindenki tudja, hogy mit jelent. Egyetlen egy hónap és karácsony, szóval a városban élő népesség már most erre a bizonyos ünnepre készül. Karácsonyi díszek felszerelve a városba, illetve a boltok is tele vannak minden féle vacakkal, amit az emberek tonna számra vesznek meg, és akkor még a TV-ben lévő reklámokról nem is beszéltem. Persze ez nem az jelenti, hogy nem szeretem, mert igenis imádom amikor a karácsonyfa mellett állok és az ablakon át látható leszállingózó hópihéket kémlelem, de most vannak fontosabb dolgok is amikre figyelnem kell. Például az edzések, illetve az két hét múlva megrendeződő országos meccs. Nem rég jelentette be nekünk Mr. White, hogy attól még, hogy vesztettük a városit, indulhatunk mi is a hegyekbe, az egy-másfél hetes 'kirándulásra' amiből öt napot meccsezünk. A csapat felállításokat már nagyjából összeállítottuk, szóval próbálunk felkészülni a program tervre, na meg az ellenfeleinkre. Nehéz menet lesz, az biztos. Aztán még ott van a tanulás. Utolsó évemet kezdtem el, és muszáj odafigyelnem erre is, hogy sikeresen megcsináljam az érettségit. Persze, ez még odébb van. Utolsóként pedig szeretnék egy kis időt tölteni a barátaimmal, meg Briannel akivel igazából nem is tudom mihez hasonlítani a kapcsolatunkat. Olyan... baráti? Vagy már annál több? Hát tuti több, hisz már az első csók is megtörtént az utóbbi edzésen. Sajnos nem tudom, hogy most akkor mi van de kezd összezavarni, és jó lenne ha minden letisztázódna a fejembe, hisz lassan apa is gyanakodni kezd Brianre, hogy ennyit találkozgatok vele, és ha majd rákérdez nem tudok majd mit mondani. De annyi biztos, hogy boldog vagyok Brian mellett.

Reggel ahogy elkészülök, kimegyek a kapunk elé, és ott várom Briant, mivel megbeszéltük, hogy ma elkísér a suliba. Maximum öt percet várakozhatok, mert a távolból a félig meddig barátom alakja tűnik fel. Mikor ideér, nagy mosollyal az arcán mér végig, majd közelebb hajol hozzám és egy gyors csókban részesít, amit természetesen viszonzok, de nem érzek semmi olyat amitől pillangók kezdhetnének repkedni a gyomromba, ami egy kicsit aggaszt.

- Jó reggelt.. – húzódok el tőle.

Megigazítom a haját, de mikor leraknám a kezemet magam mellé, ő megfogja és rákulcsolja az ujjait az enyémre. Beharapom az alsó ajkamat.

- Jó reggelt neked is – nyom ez puszit a homlokomra, majd elindulunk kifele az utcából. Felsóhajtok, mire páraként meglátom a levegőben a saját lehelletem. Imádom amikor már csak pár hét és beköszönt a tél.

- Min gondolkozol ennyire? – zökkent ki a gondolat menetemből Brian.

- Ja, semmin. Lényegtelen – legyintek a szabad kezemmel egy aprót.

Brian nem is fírtatja tovább, ezért az út további felét másról beszélgetve töltjük el. Amikor odaérünk a sulim kapui elé, Luke jön velünk szembe. A gimitől pár méterre eldobja a cigaretta csikkjét, majd felénk tart.

- Akkor majd délután! – nyom egy csókot az ajkaimra, mire lehunyom a szemeimet.

Mielőtt még tovább indulna intek neki egyet, ő pedig Luke irányába kezd el tovább lépkedni. Mikor egymás mellett mennek el, lepacsiznak egymással. A szőkeség ide tart.

- Szia – próbálok mosolyt csalni az arcomra, hogy ne tűnjek annyira ellenszenvesnek, hisz még mindig nem szimpatizálok annyira a fiúval.

De valljuk be, mióta megtörtént a szertáros incidens, azóta sokkal jobb a kapcsolatunk, és néha-néha amikor olyan napunk van, akkor még beszélgetésbe is enyeledünk. Ritka alkalmak egyike.

- Reggelt – morogja, és azon nyomban eltűnik a diákok sokaságában.

Erre csak vállat vonok, majd lassan én is kikerülgetve az embereket, beoldalgok az épületbe. Az első óránk matek. És mivel kezdünk? Hát persze, hogy dolgozattal. Mi mással? A teremhez sietek, és ahogy odaérek, belépek, majd megkeresem a helyemet, ami természetesen Luke mellett van. Ott ül a széken felrakott lábakkal és telefonozik. Lerakom a cuccomat az asztalra, ezáltal megcsap a szőkeség illata. Dezodor, parfüm és cigi füst összekeveredve. Nem értem mire jó neki, hogy cigarettázik.. de ő dolga.