A karácsonyi napok is hamar teltek. Mintha csak egy másodperc lett volna az egész, és úgy érzem ez volt életem legjobb karácsonya, ugyanis hivatalosan is kijelenthetem, hogy December huszonnegyedikén összejöttünk Lukeal, szóval most egy párt alkotunk. Ugye mindenki tudja, hogy a karácsonyt melyik esemény követi. A szilveszter, ami a lányok esetében annyit jelenthet, hogy muszáj elmennünk Chloeval vásárolni valamit, mert, ugye ez elmaradhatatlan.
A megspórólt pénzemet belerakom a pénztárcámba, és a telefonomat meg a farmer zsebembe csúsztatom, és elindulok a legközelebbi pláza felé, ahol Chloeval találkozok. Röpke negyed óra alatt érek oda, és a mozgólépcsőhöz sietek, ahova megbeszéltük a találkozási pontot. Persze a szöszke lány, szokásához híven késik, ezért egyedül kell ott állnom. De hála az égnek nem sokáig, mert miután én megérkezek, rá egy nyolc percre ő is megjelenik előttem, vigyorgó arccal.
- Na mi van már? – vigyorodok el én is a barátnőm boldogsága miatt.
- Holnap együtt megyek Cameronnal, Ian bulijába – meséli el nekem csillogó szemekkel.
- Naaa, akkor jól kell kinézned! – tartom fel a mutató ujjam, ő pedig halkan felkuncog.
Elindulunk a ruha vadászatunkra, és már az első boltban Chloe kiszúr a kirakatban egy nagyon szép testhez simulós ruhát, szóval azt fel is próbálja.
- Na milyen? – lép ki az próba fülkéből, én pedig rá emelem a tekintetem.
- Szerintem jól áll – bólintok.
- Te nem nézel ilyesmi rucit? – mutat a magán lévő darabra, de én hevesen rázni kezdem a fejemet.
- Tudod, hogy én jobban preferálom a nadrág, póló párosítást – vonom meg a vállaimat.
- Hát nagyon elhitted, hogy abban fogsz szilveszterezni – lépked ide hozzám és sunyin elmosolyodik.
- Ahj, ne! – szomorodom el, hisz tudom, hogy az akaratával úgy is ő fog győzni.
Miután Chloe megveszi ezt a ruhát amit próbált, átmegyünk egy másikba. Ott megint talál egy újabbat, és mivel azt sem akarja ott hagyni, ezért azt is megveszi. Nem is ő lenne ha nem ezt csinálná. A harmadik üzletbe talál nekem egy fekete egyszerű, de hátul kivágott egyberészes ruhát. A kezeimbe nyomja és betol az egyik fülkébe. Lehámozom magamról a gönceimet és felrángatom a másikat. Nagy nehezen eligazgatom a hátamnál lévő pántokat és kilépek C elé.
- Szar – mondom unottan.
- Te vagy a szar! – kiált rám amiért így mertem nevezni a választott ruháját.
- Nézd mekkorák a combjaim, ebbe pedig pont kilátszanak – rángatom le az anyagot, hogy jobban takarjon az említett testrészemből.
- Az a jó, Luke biztos bele fog őrülni ha nem nyújhat majd hozzád – vigyorodik el pimaszul, én pedig csak a fejemet fogva, vonulok vissza a fülkébe. – Na megveszed? – tudakolja kíváncsian a lány amikor visszalépkedek hozzá, a kezemben a ruhával.
- Ahj, tényleg jól állt?
- Nekem aztán elhiheted – bólogat hevesen.
- Oké, megveszem – egyezek bele és Chloeval együtt a pénztárhoz sietünk, hogy megvegyem a kiválasztott öltözéket.
Amint egy megtörtént, eldöntjük, hogy kajálunk valamit. Az embereket kerülgetjük, és egy pillanat alatt a barátnőm viselkedése átvált, majd átmegy a másik oldalamra.
- Bajod? – értetlenkedek, mivel nem értem, hogy mire fel csinálja ezt.
- Ott van Cam – rágja a szája szélét, én pedig hangosan elkezdek nevetni. Megkeresem a fiút a szemeimmel, és arra fele veszem az irányt. – Hé! Ne menjünk már arra! – háborodik fel a szöszke lány.
- De – vigyorgok.
- Nézd már szerencsétlent, ott áll az üzlet előtt, és gondolom, hogy a húgát várja – megállok egy pillanatra. – Van húga?
- Aha – helyesel Chloe.
- Na, látod, biztos örülne neked – megfogom a vállait és arra fele lököm.
Szerencsére Cameron is felfigyel a barátnőmre, így szélesen elmosolyodik. Na, olyan jó vagyok! Írok neki gyorsan egy üzenetet, hogy akkor majd holnap találkozunk, és észrevétlenül elindulok lefele a lépcsőn, egyenesen a kijárathoz. Amikor kilépkedek az ajtón, véletlen neki ütközös egy ismerős alaknak.
- Mackenzieee! Hát szia, hogy-hogy erre? – kérdi meglepődve a színeshajú.
- Ruhát vettünk Chloeval – mutatom fel a zacskót. – És te?
- Luke épp vár a kocsiban, csak beszaladtam venni pár hamburgert – mutatja meg ő is a kaját, amin csak nevetni tudok. – Jössz velünk?
- Hát, nem tudom – gondolkodok el.
- Akkor jössz – ragad karon, és a parkolóba vezet. – Ülj előre nyugodtan – mondja és el is tűnik a hátsó ülésen. Felsóhajtok, és én is kinyitom az ajtót, majd beülök Luke mellé.
- Hát te? – pillant rám, miközben az arcán egy apró mosoly bújkál, ezzel fel fedve az aranyos gödröcskéit. Nem is válaszolok rögtön, hanem a szöszi ajkaira adok egy puszit, ami Lukenak nem elég, ezért ez egy hosszas csókba vált át.
- Azért le ne nyeljétek egymást! Nem szeretnék ingyen pornót nézni! – kiáltja el magát hátul Michael, ezért elválok a szőkeségtől.
- Vásároltam – vonok vállat, az előző kérdésére válaszolva. Luke közben beindítja a motort és kihajt a parkolóból.
- Majd felpróbálod előttem a ruhát? – pillant rám perverz vigyorral az arcán.
- Aha – mondom.
- Komolyan? – csillanak fel a szöszi szemei.
- Nem – rázom meg a fejemet nevetve, és Mikeyből is kitör a nevetés.
Előre nyújtja a kezét, hogy adjak neki egy pacsit. Így is teszek. Luke csak lebiggyesztett ajkakkal áll meg a piros lámpánál, ezért rám néz.
- Megjegyeztem.
- Na, jól van már. Ne durcizz – igazítok meg neki egy hajtincset, majd küldök neki egy légbe puszit.
Kocsival hamar odaérünk Mikeyék házához, mert időközben megkérdezték, hogy van-e kedvem megnézni ahogy Michael mindenkit szét ver fifában, vagy Luke. A szöszi kiszáll az autóból és én sem teszek másképp. Michaelék házába már Cal és Ashton randalírozik.
- Add vissza! – ugrik rá Calum hátára Ash, amikor belépünk az előszobába.
- De én akarom megenni! – tettett sírást a kreol bőrű miközben a csokiját próbálja védeni.
- Oké, abba hagyhatjátok! – tesz rendet köztük Clifford, és kikapja a csokit a két civakodó "kisgyerek" közül.
Luke a nappaliba megy, én pedig követem. Leül a kanapéra, és megfogva a kezemet az ölébe húz. Elmosolyodom és közelebb bújok hozzá. Még mi csendesen üldögélünk, és várunk a többiekre, addig a három idióta az édességen veszekedik. Hosszú menet lesz köztük, az egyszer biztos.
BẠN ĐANG ĐỌC
wherever you are ↳ lrh | ✓
Fanfiction"ha az elválás ilyen iszonyú kín, jobb lett volna, ha sosem találkozunk." [befejezett] brabesz©2016