wherever you are ↳ lrh | ✓

☾ surprise ☽

"A sors egy szemvillanás alatt kibillentheti a mérleg nyelvét. Hiába tölt el minket mérhetetlen boldogság az egyik pillanatban, attól még a következő tele lehet keserűséggel."

- Lucinda Riley

Eszméletlenül furcsa dolog az élet. Mindent megteszünk azért, hogy kézben tartsuk a dolgainkat, mégis azok az események formálnak át minket a leginkább, amelyekben egyáltalán nincs beleszólásunk. Így hát a sors néha eléggé kifürkészhetetlen tud lenni. Nem tudod mit szán neked a következő pillanatban, mégis végigkíséri az egész életed. Minden egyes döntésednél, fontosabb élethelyzetedben ott van veled. Nem tudhatod, hogy megtörténik veled valami olyasmi amit már régóta szeretnél, hogy megtörténjen. A karma szerint, amit adsz, azt egyszer vissza is kapod. Az élet viszont sok meglepetést tartogathat számodra. Például megkaphatsz dolgokat amikre vágysz, de ott lehet az is, hogy amit épp nem nagyon szeretnél, hogy felbukkanjon az életedben, felbukkan. Váratlanul, meglepetésszerűen, úgy hogy nem vagy rá felkészülve. És ezt nem te döntöd el. Világéletemben hittem ezekben az elvekben, de egészen ideáig csak most történt meg velem olyan dolog amire azt mondhattam, hogy na igen. Igen, ezt kiérdemeltem. Igen, ez volt az a dolog ami engedi, hogy pontot rakhassak egyes dolgok végére. Pontot, és nem vesszőt. Ugyanis sokszor befeketítették a hétköznapjaimat olyan események, amik végére nem tudtam rányomni azt a bizonyos lezárást jelentő pontot. Mai napig van egy ilyen lezáratlan élmény az életemben, aminek a végén csak egy árva vessző tud csücsülni, ami után már nem tud következni a mondatnak a folytatása, vagy éppen az elfogadható lezárása. A lezárás amit már oly rég óta vár mindenki.

Rányomok az enterre és elküldöm azzal az egy gomb nyomással az eheti cikkemet annak a magazin főszerkesztőségnek ahol dolgozom. Lassan már másfél éve, hogy a Washington News-nál irkálok, ami egyben azt is jelentette egy és fél évvel ezelőtt, hogy elköltöztem Californiából. Nehéz egy időszak volt akkoriban, de mivel az élet ezt a lapot osztotta nekem, így nem tudtam mit tenni vele. Összeszedem a cuccaimat, majd elhagyom az irodát, ahol rajtam kívül még öt kollégám dolgozik. Elköszönök tőlük, majd elindulok az épület kijárata felé. Az egész helyen én vagyok a legfiatalabb alkalmazott, ami amúgy nem meglepő. Nem sokára a huszonkettedik életévemet töltöm, ami sok kellemetlenséget vont maga után amikor elkezdtem itt dolgozni, ebben a közösségben. De megszokták a tényt, és elfogadták, hogy fiatal korom ellenére, milyen választékosan megfogalmazott cikkeket tudok írni. Szóval ez lett az én jégkorongosnak hitt karrieremből. Az egyik leghíresebb kiadónál dolgozhatok, a jégen ide-oda csúszkálás helyett amit őszintén nem is bánok. Hisz így kellett lennie. Történnie kellett dolgoknak, hogy abbahagyjam a teljesen szívemből szeretett sportot, és ide sodorjon az élet. Ebbe a munkaközösségbe.

Amikor kiérek a nyüzsgéssel teli utcára, szembesülök az utakon lévő karácsonyi forgalomtól teljesen bedugult városi látvánnyal. De hirtelen, a semmiből felbukkanó barátnőm mosolygós arca kerül a szemeim elé. Meglepődök, hisz nem számítottam az érkezésére. Sokkal későbbre beszéltük meg a találkozónkat.

- Meglepetés! – kiáltja el magát, ezzel felkeltve magára a járókelők figyelmét, de ezzel nem is foglakozva, ölelgetni kezd engem. – Tudod mit fogunk ma csinálni? – motyogja a kabátomba, majd amint elenged, az arcomat kezdi fürkészni.

- Fogalmam sincs, hogy mit fogunk csinálni – rázom a fejemet értetlenül, aztán beugrik valami. – Mozi! Moziba megyünk! Az új karácsonyi filmet ma vetítik elsőnek! – jövök nagy izgalomba.

Már két hónapja várjuk a december huszonharmadikát Raelynnel, hogy végre elmehessünk az első vetítésre. Mivel mindketten egyedül vagyunk Washingtonban, ezért a holnapi napot, azaz a szentestét nálunk töltjük együtt. Édesapám szokásosan nem tud elszakadni a munkahelyétől, ami amúgy nem egyszer szült már ilyesfajta problémát. Huszonötödike délelőtt fog elindulni Californiából, hogy legalább a karácsony utolsó két napját együtt tölthessük. Így, hogy kicsit hangolódhassunk a holnapi napra Raelynnel, megbeszéltük, hogy megnézzük este azt az aranyos karácsonyi filmet, amiben mellesleg az egyik kedvenc színészünk szerepel.