wherever you are ↳ lrh | ✓

☾twenty-three☽

Luke Hemmings

Olyan hajnali két óra lehet, amikor észreveszem, hogy Mackenzienek a bőre tűz forró. Ráteszem a kezemet a homlokára, amitől bebizonyosodok, hogy ő bizony belázasodott, és nem is kicsit ezért halkan elkezdem ébreszgetni.

- Mackenzie – suttogom. Nem igazán akarja meghallani a hangomat, ezért megpróbálom mégegyszer, csak most kicsivel hangosabban. – Mackenzie!!

- Mi van? — dünnyögi és belenyomja a fejét a párnájába.

- Lázas vagy – közlöm vele.

- Aha, na hagyjál – morogja és megfordul, de én visszafordítom magam felé.

- Lázas vagy, basszus! Hívok valakit – mondom, és észre sem véve a tiltakozását, előveszem a telefonomat és tárcsázom Cal számát, aki a legeslegvégén veszi fel a készüléket.

- Bajod van, baszdmeg? Mi a fasznak hívsz hajnali nem tom' hánykor? – kezdi.

- Van lázcsillapítod?

- Te nem vagy normális haver. Mi vagyok én? Gyógyszertáros? – ordít bele a telefonba, én pedig szó nélkül kinyomom.

Rápillantok Mackenziere aki a fejét fogva vacog, miközben a takarót magára húzva ül az ágyban. Megrázom a fejemet, és gyorsan rányomok Michael számára is. Öt csengetés után fel is veszi.

- Mi van? – szólal meg rekedten.

- Van lázcsillapítod? – idegeskedem.

- Miért lenne? Várj, minek kell? – a hangjából rögtön felismerem, hogy már ki is ment az álmosság a szeméből és már csak az izgatja, hogy kinek van baja. Miután elmagyarázom neki mi történt, rá öt percre hangos kopogtatásokat lehet hallani az ajtónál.

Felállok és kinyitom nekik. Michael egy szál boxerban trappol be értetetlen fejjel a szobába és azonnal Kenziehez siet, és mivel Ash a színeshajúval van egy szobába, ezért ez kétségtelen volt, hogy a göndörke jön-e vagy sem. Ashton egy takaróba bebugyolálva, mezítláb cammog be a helyiségbe.

- Oké, elmegyek keresek gyógyszert — ahogy jött úgy viharzik ki a szobából Mikey.

- Hallod! Nincs rajtad semilyen ruha! – kiáltok utána, azzal sem foglalkozva, hogy bárki fel kelhet miatta.

- Ez neked nem ruha? – mutat rá idegesen az alsógatyájára. Elnevetem magam, aztán visszamegyek hozzájuk.

- ...aztán mondta Mr. Harold, hogy... – motyogja tovább a történéseket Mackenzie, Ashnek, aki török ülésben figyeli őt.

Megcsóválom a fejemet, majd a nadrágzsebemből kiveszek egy cigit, és gyorsan kimegyek az egy méter hosszúságú teraszra. Meggyújtom a csikket, és egy jó nagyot szívok belőle. Egy kellemes érzés járja át a tüdőmet, majd kifújom a füstöt, ami szürke fellegben vész el a hideg levegőben. Öt perc cigarettázás és gondolkodás után Mackenzie jön ki hozzám a hidegbe, három kabáttal, két sapkával a fején, miközben egy plédet fog át magán, ami a hátát takarja.

- Ash öltöztetett fel így?

- Máskülönben nem engedett volna ki hozzád – válaszolja semleges hangon. Az arckifejezéséből látom, hogy nincs jó kedvébe.

- Mi a baj?

- Azon kívül, hogy kurvára meccs van ma és nekem meg lázam van? Hát van baj, miért is ne lenne? Tudod ki a bajom még? – háborodik fel.

- Na ki? – támaszkodom meg a korlátnak és úgy fürkészem a feldúlt lányt.

- Mi a fasznak károsítod a szervezeted? – emeli fel a hangját és kiveri a kezemben lévő cigit.