wherever you are ↳ lrh | ✓

☾fifteen☽

- Luke – suttogom alig hallhatóan.

Megpróbálom előszedni az összes lelkierőmet, ami még maradt. Ez a nap túl sok volt nekem.

- Nocsak, megjött a szőke herceg! – nevet fel gúnyosan a srác, de ezúttal elengedi a derekamat és arrébb lök, a "megmentőmhöz" lép közelebb. Kicsit megbillenek, de szerencsére megtartom az egyensúlyomat.

- A fehér lovadat elhagytad út közben? –ironizál tovább.

Egy jó ideig beszólogatnak egymásnak, de Luke szemeiben látom, hogy nem sokáig bírja. És jól láttam, hisz ahogy beszól neki még egyszer az ismeretlen fiú, Luke hirtelen bever egyet neki. Meginog egy percre, de ahogy megrázza a fejét, visszakézből lendíti az öklét ami Luke szeme környékét találja el. A látványtól felszisszenek. Annyira gyorsan történik minden, hogy a végén csak arra eszmélek fel, hogy a csávó egy pillanatra a földre kerül. Akaratlanul is egy kisebb sikítás hagyja el az ajkaimat. Kell neki egy kis idő mire feláll, de utána hátrálni kezd.

- Még találkozunk! – mondja véres pofával mire Luke int neki egyet.

- Várom az érkezésed! – kiált után a szőkeség, én pedig rögtön odarohanok hozzá. – Jól vagy? – kérdezi azonnal.

- Én jól? Komolyan? Csak fogd be és gyere! – fogom meg a kezét és erőből rángatni kezdem, de ő nem mozdul.

- Jól vagy? – szegezi nekem újra ezt a kérdést, csak most komolyabban.

- Igen – motyogom, és hirtelen magamhoz ölelem a fiút.

Eleinte még szokja a tényt, hogy megöleltem, de utána viszonozza a gesztust. Amint elhúzodok tőle, jobban megfigyelem a vérben kúszó arcát. Az ajka a piercingjénél fel van repedve, illetve a szeme környéke tiszta lila és vörös, már amennyire ilyen sötétben ezt ki tudom látni. Óvatosan végig simítok azon ajka részén, ahol kissé szét van nyilva. Az előttem álló szőkeség felszisszen.

- Bocsi – húzom el a számat, és ismét megragadom a kezét, annyi különbséggel, hogy most elkezd lépkedni mellettem.

- Nem csinált ugye semmit veled?

- Nem, semmit – nyelek egy aprót.

A szívem vadul kalapál és hirtelen a fejem is elkezd fájni. Nem lehet, hogy ezt Luke és az aggódó énje váltja ki belőlem.

- Akkor jó – feleli halkan.

- Te komolyan követtél? – pillantok fel rá.

- Talán.. Idegesített, hogy csak úgy szó nélkül elrohantál. Mi volt a baj? – vágja zsebre a kezeit, mire magamba elmosolyodok, de nem mutatom, hogy ezt mennyira aranyosnak tartom.

- Oh, nekem semmi.. csak... – kezdek bele de inkább meggondolom magam. – Semmi.

- Aha – és innetől kezdve egy hosszas csend keletkezik kettőnk közé.

- Nem sokára nálunk vagyunk, szóval bejössz és, ezt itt – mutatok az arcára, – Lefertőtlenítem – szakítom meg a kínos némaságot.

- Majd én megcsinálom otthon – ellenkezik Luke.

- Mi? Nem! Hogy majd anyukád meglássa a fejed, és megmond, hogy Mackenzie May miatt törted össze az arcod? Na neem, ezt nagyon elhitted! – hadarom el idegesen.

- Érdekel mit gondol anyám rólad? – vigyorodik el.

- Inkább csak ne mosolyogj, vigyorogj, mert jobban fog fájni a seb! – szólok rá, mire édesen felnevet.

Beharapom az ajkamat. Úristen, Mackenzie! Nyugodj már le! Neked barátod van, aki nem Luke!

- Oké, főnökasszony! – viccelődik, miközben a házunkhoz érünk. Mindenhol le van kapcsolva a villany, ezért gondolom, hogy apa már lefeküdt aludni.

- Szóval, a terv a következő – fordulok felé. – Nagyon halkan felmegyünk az emeletre, és bemegyünk a fürdőszobába.

- Mit is csinálunk a fürdőszobában? – húzza fel perverzen a szemöldökét Luke.

- Azt csináljuk, hogy kidoblak az ablakon, ha így folytatod! – nézek rá szúrós szemekkel.

Bemegyünk a kapun, majd a bejárati ajtón is. Ekkor egy halkabb kopogást hallok meg.

- Mondtam, hogy halkan! – suttogom neki idegesen.

- Baszdmeg! Ez te voltál! – suttog vissza.

- Ja, tényleg! – nézek le a lábam elé, ahol az egyik pár cipőm hever amit éppen arrébb rúgtam. – Bocsi.

Felrángatom Luke-ot a lépcsőn, majd a leghalkabban lenyomom a fürdőszoba kilincsét, és bemegyünk oda. A szöszit leültetem a kád szélére, addig én bezárom kulcsra az ajtót. Kinyitom a kisszekrényt és előveszek vattapamacsot és fertőtlenítőt.

- Úristen! – nézem meg jobban az arcát.

- Nagyon csúnya? – kérdi.

- Hát nézd meg! – mutatok a tükörre. Odamegy és ahogy megpillantja magát, vissza is ül a helyére.

- Így már nem is vagyok olyan helyes! – biggyeszti le az ajkát. Oh, dehogynem.. Rosszalóan nézek rá.

- Ne csinálj semmit a száddal!! – szólok rá újra.

- Biztos? – mutatja meg újra a perverz oldalát.

- Oké, befejezheted mostmár – forgatom meg a szemeimet, miközben az egyik pamacsra öntök egy kicsit abból a löttyből.

Lehajolok Luke-hoz és óvatosan, lassan, az ajkára nyomom. Összeszorítja a szemeit, de kis idő múlva újra rám vezeti a kék íriszeit.

- Fájt?

- Nem annyira – válaszol.

Újabb pamacsot használok. A szeme környékét is lekezelem, majd újra átmegyek a piercingje mentén.

- Holnapra lilább lesz – jegyzem meg
mellékesen.

- Nagyon jó – morogja. Elmosolyodok, és kidobom a véres vattákat. Megmosom a kezeimet.

- Köszönöm, akkor én megyek is – áll fel és az ajtóhoz megy.

- Lekísérlek – bólintok, majd ismét halkan lemegyünk a kijárathoz.

- Hát akkor szia! – mosolyodik el Luke, és kilép a hidegbe.

- Várj! – húzom vissza és egy gyors puszit nyomok az arcára. – Köszönöm mégegyszer! – suttogom. Megvárom még a szőkeség eltűnik a sötétségbe, utána pedig felmegyek lefürdeni és rendbe szedni a gondolataimat.