wherever you are ↳ lrh | ✓

☾eighteen☽

Az első nap reggelén hangos dörömbölésre kelek fel. Álmosan nyitom ki a szemeimet, és körbe nézek. A cuccaim szerte-szét hevernek a padlón, és mindenem ki van rámolva. Nem tisztán emlékszek az estére, mert ahogy megvacsoráztunk, már be is aludtam. Épp, hogy átvettem a ruháimat, már dőltem is be az ágyba. Újabb kopogtatások sorakoznak az ajtóm falánál, és csapkodások egyre hangosabbak.

- MAY! – ordítja el magát valamelyik nyomorék.

Elmorgom magam, és kikászálódok az ágyamból. Pizsamába, borzos hajjal, smink nélkül nyitok ajtót. Nagy meglepetésemre Calum áll velem szemben.

- Bajod van? – förmedek rá, nem is foglalkozva a külsőmmel.

- Nem, de Luke mondta nekem, mert neki az edző mondta, hogy tíz perc és a hallban gyülekező van – mondja ki egy szuszra.

- Baszdmeg! Hamarabb nem tudtál volna lármát csapni? – akadok ki.

Tíz perc egy lánynak annyi mint, kinyitni egy szempillaspirál tubust. Azaz, semmi esélyed nincs elkészülni ennyi idő alatt, maximum ha nagyon gyors tempóra kapcsolod magad.

- Én is csak most lettem kész! – teszi fel a kezeit. Jó de ő fiú, az pedig már teljesen más tészta.

Nem sokra rá, Luke jelenik meg a kreol bőrű mellett. Nem igazán érdekel, de aztán hirtelen bevillan, hogy nem kéne ezt annyira félvállról vennem. Elvigyorodva végig vezeti a szemeit a testemen, minden porcikámat tanulmányozva. Gondolkozás nélkül neki dobom a legközelebbi tárgyat a közelemből. Egy mamuszt. Egy rózsaszín puha mamuszt. A gyors reflexei miatt, elkapja és fura tekintettel néz rám. Rájuk csapom az ajtót, és szinte azonnal elkezdek készülődni.

~

A tíz perc mellé, kések még ugyanennyit, de így sikerül, úgy rendbe szednem magam, hogy ne nézzen meg mindenki úgy, mintha most jöttem volna a kukából. Szép hasonlat volt, mit ne mondjak. Út közben, kikerülgetve az embereket, megyek el az adott helyszínre. Megpillantom a srácokat, viszont az edzőnk még nincs ott. Én már ott vagyok a csapatnál, de viszont a mellettem sétáló fiú, akit nem is ismerek, egy gyors mozdulattal a fenekemre csap. Kikerekedett szemekkel fordulok utána és egy akkorát kap az arcára tőlem, hogy a tenyerem nyoma rögtön ott éktelenkedik a srác pofáján.

- Harcias cica – kacsint rám, amire szólásra nyitnám a számat, de nem tudom, ugyanis Luke egy pillantás alatt előttem megy el, épp úgy, hogy a csávónak a válla ütközik a szőkeségevel, ezzel az ismeretlent felborítva az egyensúlyából.

- Bocs, haver. Véletlen – nyomatékosítja a 'véletlen' szavacskát, de mindenki tudja, hogy egyáltalán nem így történt.

Nyelek egy aprót. A vállamon két erős kezet érzek, ezzel berántva engem a csapatomhoz. Mint kiderül ez az ember Mikey. Aggódó tekintettel vizslat, de ezt nem tudom mire vélni. Újra Lukeot keresem meg a szemeimmel, aki mostmár nagy szóvitát folytat a fekete hajjal rendelkező fiatalemberrel.

- Na tudod kivel szórakozzál! – csendül fel a szöszi hangja kicsit hangosabban.

Brian kerül ki a körből, és Lukehoz megy, hogy elvigye onnan, ami nem néz ki könnyű esetnek. Továbbra is az ismeretlen pasassal veszekedik, aki nem áll le, hanem folyamatosan visszavág a szöszinek.

- Megraknám a csaj seggét! – mondja, nekem nyomatékosítva a mondandóját.

Luke erre mégjobban dühbe gurul, de az a szerencse, hogy Cal meg Ashton is odamegy, hogy ne legyen semmi féle nagyobb dolog. Mr. White pont akkor érkezik, amikor sikerül Hemmingset visszahúznunk közénk. Óvatosan rápillantok, de ő ezt észre sem veszi, hisz egész végig egy biztos pontba bámulva harapdálja a piercingjét.

- Nos, a heti terveinket gyorsan ledarálnám nektek, mert ezek fontosak – kezdi az edző, mire mindenki elhallgat. – Ma gyakorlunk, és már délután kettő óra felé játszuk is az első meccset. Holnap ez szintén ugyanígy lesz – jelenti ki.

- Pfhú.. – sóhajt fel a mellettem levő színeshajú.

- Pfhú bizony. De viszont már a harmadik napra, terveztem egy kis kikapcsolódást nektek, de ezt majd megbeszéljük. Negyedik napon, ha az összes meccset nyerjük addig, akkor reggel játszunk, és utána azt csináltok amit akartok. Utolsó két napon, meg elosztlatva az a két meccs. Nagyon remélem, hogy megnyerjük az összeset. Büszke lennék rátok! Illetve már most is az vagyok – mosolyodik el. Még váltunk pár szót Mr. White-al, aztán pedig elindulunk mindannyian reggelizni.

~

A gyakorlás-bemelegítés után rögtön jön a másik csapat, hogy elkezdhessük a meccset. Miközben újra bejáratom a jégkorimat, a szülők, és hozzátartozók, na meg ismeretlenek akik szeretik a hokit, gyülekeznek a lelátón, hogy leülhessenek, vagy éppen állhassanak. Egy kisfiú, egy cuki sapiban lépdel végig a padsorok között, gőzölgő teát árulva. Elmosolyodom, ahogy nézem a vidám arcát. Ebből a pillanatból Max szakít ki, hogy ideje lenne felmennünk a pályára. Nagyot sóhajtva, követem a jeges felületre. A kivetítők bekapcsolódnak, és a nagy hangszóróból is a közvetitő hangja csendül fel. Felvezetnek bennünket. Végig mutatják az ellenfél csapatát, majd a miénket. Adam a kivetítőn lesz látható mint a legjobb kapusunk, Cal is megjelenik, aztán én. Szélesebben mosolygok mint eddig valaha. Luke közvetlen utánam, hisz egymás mellett álldogálunk. Egy bíztató kézszorítás erejéig megfogja a jobb kezemet, de nem sokra rá el is engedi. Egy apró vigyorral jutalmazom ezt, ő pedig ugyanígy tesz. Amint vége a sok dumának, amit a férfi a mikrofonban produkál, elkezdődik az első éles meccsem, az új csapatommal.