wherever you are ↳ lrh | ✓

☾seven☽

- Úristeeen! Mackenzie, ez nagyon jó! – toporzékol a padon ülve Chloe, miközben én átöltözök hoki cuccba. Csak is azért jött el az edzésre, hogy lássa Briant mivel elmeséltem neki a buli után történteket.

- Hát azt hiszem – mosolyodok el, és leülök, hogy bekössem a jégkorimat.

- Meséld el újra! – lelkesedik fel ismét.

- Már ötször mondtam el! Biztos, hogy nem fogom még egyszer. Elhívott moziba. Ennyi – rázom meg a fejemet, felállok.

Járkálok egy kicsit, hogy tényleg nem fog kikötődni a fűző, vagy ilyesmik. Ezt minden edzés előtt megteszem, hogy ne történjen baleset, holmi apróságok miatt.

- Ennyi? Ez egy rohadt randi meghívás volt! – ugrik fel és örömébe megölel.

Fura, teljesen úgy viselkedünk egymással mintha több éve ismernénk egymást, holott csak másfél hete. Bár Chloe is egy barátkozós típus, meg én is, ezért könnyű volt.

- Nem biztos! Lehet baráti volt – morfondírozok.

Mikor úgy érzem, hogy tényleg biztonságban tudhatom magam, elkezdek kifele indulni, Chloe társaságában.

- Baráti, mi? – vigyorodik el és jobb oldalra biccent.

Odavezetem a tekintetem, és Briant pillantom meg aki Adammal beszélget, viszont folyamatosan engem néz. Mikor elmosolyodok, viszonozza a gesztust és int egyet.

Visszapillantok Chloe-ra.

- Honnan tudtad, hogy ő az? – vonom fel a szemöldökömet, és kérdő tekintettel vizslatom a mellettem álló lányt.

- Hát, White van a vállára írva, mint a hátára is. Gondolom – teszi hozzá. – Csak azt nem látom. És mióta kiléptünk az öltözőből folyamatosan téged néz. Könnyű volt kikövetkeztetni.

- Ühüm – bólogatok, a szemeim a barátnőm és Brian között cikáznak.

Néha elkapom a tekintetét, de akkor viszont muszáj visszafordítanom a fejem, mert teljesen lángvörösre vált az arcom. Szuper, biztos vagyok benne, hogy úgy nézek ki mint egy rák.

- Miért nem mész oda hozzá? – kezd el lökdösni abba az irányba.

- Mi? Nem! Nem, nem, nem.. – ismétlem meg a 'nem' szócskát újra és újra.

- Miért nem? – rivall rám.

- Mert mással beszélget! – csapok a combomra.

- Pff! – kezd el puffogni, amin csak nevetni tudok.

- Na felmegyek a pályára, te pedig ne nagyon ordítgass nekem a néző térről – nyomatékosítom a mondatom utolsó felét a szöszinek, aki bólint egy aprót. Bár tuti, csak azért is magára fogja vonni a figyelmet.

Elköszönök tőle és fellépek a jégre. Egy jól eső sóhaj hagyja el az ajkaimat. Végre újra itt tölthetek egy kis időt. Körkörösen csúszkálok, miközben teljesen elmerülök a gondolataimba. Megállok egy pillanatra és neki támaszkodom a pálya szélének. Nem sokkal később Brian jelenik meg előttem. Az egyik kezével megtámaszkodik a fejem mellett, a másikkal pedig a sisak rács részét felhajtja. Így tesz az enyémmel is. Ezt a tökéletes pillantot egy kisebb sikítás szakítja meg. Megforgatom a szemeimet, hisz tudom, hogy kitől származik ez a hang. Brian viszont nem tudja, ezért Chloe felé fordul.

- Minden rendben? – kiált oda.

- MINDEN A LEGNAGYOBB RENDBEN! Turbékoljatok csak! – szól vissza, de a második mondatát csak a szájáról tudom leolvasni.

Leveszem a kesztyűmet és a középső ujjammal bemutatok neki. Erre ő egy perverz mosolyt villant, amit még ilyen távolságról is tökéletesen látok.

- Barátnőd? – a szemeim újra találkoznak a fiúéval.

- Ja, olyasmi – rágcsálom az alsó ajkamat. Annyira, hogy kicsit fel is sértem, ezáltal megérzem a vérem fémes ízét. Elfintorodok.

- Olyasmi? – vigyorog rám, mire láthatóvá válnak, szeme sarkában a nevető ráncai. Írtó aranyos.

- Igen – nevetek fel halkan.

- Emlékszel még a szombat estére?

- Igen, miért? – kérdezem érdeklődve.

- Hát..

- Nem ittam annyit, hogy ne emlékezzek! Ha erre akarsz kilyukadni – lököm vállon, de ő stabilan tartja magát.

- Jól van! – teszi fel a kezeit védekezőleg. - Akkor áll még a mozi? – fürkészi az arcom.

- Aha.. – válaszolok rögtön miközben végig elemzem Brian tökéletes arcának minden egyes részét.

- Péntek délután ráérsz?

- Uh, szerintem igen – ejtek egy széles mosolyt, mire ő is ezt teszi.

Lassan eltávoldodik tőlem, és pár pillanat alatt Adam mellett terem. Chloera nézek aki kíváncsi tekintettel szugerál engem. Megpróbálom neki elmutogatni, hogy pénteken megyek a moziba. Szerintem sikerül, hisz a barátnőm felkiáltja, hogy 'ezaz'. Elnevetem magam, de hamar az arcomra fagy a vigyor, hisz Calum csapódik hozzám Ash társaságában. A szívem nagyot ugrik a hirtelen cselekedettől.

- Hé! Megijesztettetek! – háborodok fel. A Cashton páros csak vigyorogva megcsóválja a fejét.

- Minek örül ennyire, C? – kérdezi Chloera utalva.

- Ja, lényegtelen – legyintek.

- Naaa! – szól rám Ashton, és mint kiderül őt is érdekli, hogy mi a szitu.

- Lányos téma – forgatom a szemeimet.

Hamarosan Luke is a társaságba érkezik. Nem szól hozzám csak rám néz, de nem áramlik belőle semilyen kedvesség. Sőt leginkább utálatot tükröz a tekintete. Oké, eldönthetné végre, hogy utál-e vagy sem, mert mostmár kezd idegesíteni. Már épp szólalnék meg amikor Mr. White hangja csapja meg a füleimet.

- Gyerünk srácok! Kezdjük az edzést! – fúj bele a sípjába, és ezzel hivatalosan is elkezdődik az óra.