wherever you are ↳ lrh | ✓

☾nine☽

A péntek is egy másodperc alatt elérkezik, pedig azt hittem, hogy sosem lesz ennek a hétnek vége. A suli is viszonylag gyorsan telt, ami nem megszokott. Luke továbbra is tartja a seggfej énjét, Calum az agyamra megy a hülyeségeivel, Chloe meg mindig fangörcsöt kap, ha arra gondol, hogy megyek Briannal moziba.

Mint ahogy éppen most is ezt csinálja, mivel áthívtam, hogy segítesen ruhát választani nekem mára.

- Oké, oké, oké! Akkor, lássuk! – kiáltja el magát, és a szekrényemhez pattanva, kidobálja a ruháimat.

- Hé! Inkább csak válassz ki egyet és kész – sóhajtok miközben az ágyamon fetrengve a fehér színű plafont bámulom.

- Nézd! Ez? – dob nekem egy fekete szoknyát.

- Úristen! Mi ez? Nekem van ilyenem? – fintorodok el és visszadobom a ruhadarabot.

- Akkor ez? – hajít nekem egy virágos, hátul kivágott felsőt.

- Hallod, október vége van, nem június – megmarkolom az anyagot, és azt is visszadobom.

- Meghalooook!

- Vegyél ki egy farmert, és egy egyszerű pólót – utasítom.

- Mi? Biztos, hogy nem! – háborodik fel.

- Akkor farmert és válassz te egy pólót. Úgy jó? – alkudozok. Egy próbát megér.

- Oké. A virágos felsőt veszed fel, ezzel a fekete farmerrel, és kész – dobja rám az egész szettet.

- Ahj, oly mindegy már – nyöszörgöm.

Felkapom a kezembe a göncöket és elmegyek a fürdőszobába elkészülni. Tizenöt percig tartózkodok a helyiségben, aztán visszamegyek a barátnőmhöz.

- Na így jó? – fordulok körbe, hogy átnézhesse a kiválasztott ruhákat rajtam.

- Pompás! – mosolyodik el szélesen. Még gyorsan igazít a hajamon, utána pedig együtt hagyjuk el a házat, ahogy megbeszéltük. Chloenak átadom az edző cuccom, hogy legyen nála még oda nem megyek a csarnokhoz.

- Akkor majd találkozunk a jégcsarnoknál, ne felejtsd el hozni! – bízom rá ezt a feladatot, hisz mozi után rohannunk kell a meccsre, és magammal pedig nem viszem azt a nagy táskát.

- Majd mesélj el mindent – kacsint, majd egy ölelés kíséretében elválunk egymástól.

Elindulok a mozi felé, ami olyan nyolc-tíz percbe telik. Mikor odaérek felmegyek a mozgólépcsőn, és ahogy felérek rögtön megpillantom Briant. Sima kék farmernadrág van rajta egy egyszerű fekete pólóval párosítva. A pulzusom az egekbe szökik ahogy végig mérem.

- Szia – köszön, ahogy odaérek mellé.

- Hali! – mosolyodok el, mire ő a hajamba puszil. Érzem, ahogy az arcomat pír lepi el.

- Gyere, van még három óránk – mondja, majd megfogja a kezemet. Lepillantok az összekulcsolódott ujjainkra.

- Baj?

- Mi? – rázom meg a fejem, és visszavezetem a tekintetem Brian-re. – Ja, nem – vágom rá.

- Akkor jó – villant egy ezer wattos mosolyt.

Gyorsan megvesszük a jegyeket az egyik most megjelent vígjátékra.

~

Már a film felénél járhatunk, amikor üzenetem érkezik. De mivel levettem a hangot, ezért csak egy kis rezgést érzek a gatyám zsebében. Észrevétlenül kiveszem, és megnézem az olvasatlan sorokat.