wherever you are ↳ lrh | ✓

☾eleven☽

Másnap reggel már sokkal jobban vagyok, ezért szokásos időben felkelek, elkészülök, majd elindulok az iskolába. Bár a szemeim még mindig úgy néznek ki, mint amit szétvertek volna, ezért is próbáltam ezt orvosolni egy kis sminkkel. Remélem azért sikerült valamennyire eltűntettnem.

Amint beérek a gimnázium kapuin, Chloe szúr ki egyből a távolból, ezért elköszön egy vörös hajú lánytól akivel beszélgetett, és rögtön idejön hozzám.

- Na végre! – kiált fel boldogan és egy hosszas ölelésben részesít.

- Írunk ma valamiből? – kérdezem, miközben lassan elhúzódok tőle és a zsebeimbe csúsztatom a kezeimet, hogy le ne fagyjanak.

Október utolsó napjait járjuk, de már most olyan hideg van mintha december vagy január lenne.

- Ja, matekból azt hiszem – bambul el egy pillanatra, de amikor feleszmél, megrázza a fejét. – Igen, matek.

- Aha, nem tanultam, szóval majd segíthetsz – vigyorodok el halványan.

- Hát ami azt illeti – köszörüli meg a torkát miközben kerüli a tekintetem.

- Mi van? – ijedek meg.

- Semmi!

- Mi bajod van? – fogom meg erőteljesen a vállát és megrázom. Semmi értelme sincsen, hisz még mindig szótlanul áll előttem.

- Nekem aztán semmi... pff – nem sokra rá a szemeimbe néz, amiből azonnal tudom, hogy valamit titkol előttem.

- Mi az amit nem mondassz el nekem? – teszek fel egy újabb kérdést.

- Hát.. – húzza el a száját. – Tegnap mikor nem voltál a matek tanár, Mrs. Hill ültetés rendet csinált – hadarja el.

- Oh, csak ennyi?

- Luke ül melletted – veszi halkabbra a mondandóját. Kell egy kis idő mire feldolgozom a hallottakat.

- MI VAN? – akadok ki.

Luke Seggfej Hemmings mellett kell ülnöm matekon? Hát eszem elmegy.

- Én mondtam a nyanyának, hogy hadd ülhess mellém, de nagyon ellenezte – forgatja meg a szemeit.

- Ne már! – sóhajtok fel gondterhelten.

- Nyugi, Luke jó matekból – próbál nyugtatni valamivel, de ez sajnos nálam nem válik be.

- Legalább ellenkezett? – kérdem unottan.

- Hát.. nem igazán láttam rajta mint aki ellenezné, inkább örült, hogy melletted ülhet – felel a kérdésemre.

- Marha jó, akkor tuti örül, hogy szívatni tud – dünnyögöm, majd mérgesen fújtatok egyet.

Chloe csak egy sajnálkozó pillantást vet rám. Elindulunk be az iskolába, és mikor beérünk gyorsan odamegyek egy radiátorhoz, hogy felmelegítsem a félig lefagyott kezeimet. Chloe követ, és ő is a tűz forró tárgyra rakja az ujjait.

- Mi van? Egy radiátor több szeretet kap mint én? – tűnik elő hirtelen Calum, Ashton és Mikey társaságában.

- Igen – szólalok meg vigyorogva.

- Tudod Cal, téged senki sem szeret – karolja át a vállát Mikey. Erre a kreol bőrű fiú megforgatja a szemeit.

- Ugyan már! Engem mindenki szeret! Ugye, Chloe? – szegezi a kérdést a barátnőmnek.

- Oh, hadd gondolkozzak – gondolkozik el, miközben a kezét az állához rakva, a távolba mered.

- Na?