wherever you are ↳ lrh | ✓

☾sixteen☽

Az utolsó két hét az utazásig nagyon zsúfolt volt. Ezt persze megfűszerezték a kínos pillanatok amik Luke, Brian és én köztem zajlottak, és mindez az én hülye érzéseim miatt. Ugyanis, sokkal többet kezdtem el érezni Hemmings iránt, mint barátság. Amit szerintem Brian nagyon is észrevett, hisz kerültem a társaságát, ha beszéltem is vele, akkor fura voltam az ő elmondása szerint. De a Lukeal való közelséget is próbáltam mellőzni. Hisz minden egyes pillantásaival, szavaival, mozdulataival, egyre jobban beleszerettem.

Igen, mostmár sajnos - vagy nem sajnos - de nyíltan kimondom azt, hogy beleszerettem ebbe az idiótába.

Az ágyamon való gondolkozást, a telefonom pittyegése szakítja meg. Feltápászkodok a ruhákkal belepett ágyamról, és a bőröndjeimet, gönceimet, meg mindegy egyebet, kikerülve megyek a telefonomért. Brian írt egy üzenetet, amit azonnal meg is nyitok.

Brian❤️: Figyelj, tudnánk beszélni?

Én: Persze.. Mi a gond?

Brian❤️: Gyere ki.

Én: Hova?._.

Brian❤️: Itt vagyok a házatok előtt, remélem ráérsz.

Én: Ohh.. Megyek.

Hevesen dobogó szívvel szaladok le a lépcsőn. Felkapom magamra a bélelt kabátom, felhúzom gyorsan a bakkancsom, és a a fejemre pedig egy meleg sapka kerül. Nagy szemekbe esik a hó, biztos, hogy nem fogok szét fagyni abba a hidegben, és utazás előtt fél nappal beteg lenni. Kimegyek az ajtón, és egyenesen a hóban álló fiúhoz vezet az utam.

- Hali – motyogom neki, amikor odaérek hozzá. Felnézek rá. Nem köszönt se csókkal, se puszival, se öleléssel. Meg is értem, hisz az utóbbi napokban, ezeket teljesen elhagytuk a kapcsolatunkból.

- Szia – szólal meg a rekedt, de férfias hangján.

- Hogy, hogy itt vagy?

- Beszélnünk kell – jelenti ki.

Hát ez már most nem jelent jót.

- Mondd – nyögöm ki.

- Az a helyzet, hogy szerintem, nem csak én, de te is látod, hogy ez így nem fog menni – csóválja meg a fejét enyhén.

- Ühümm– helyeslek halkan.

- És szerintem, jobb ha ezt most és mindenkorra befejezzük.

- Szerintem is – nyelek egy aprót.

Rosszul esik, de nem érint meg annyira, hogy sírhatnékom támadna. Elfogadom a döntését, hisz szerintem sem volt olyan felhőtlen ez a kapcsolaty

- Láttam, hogy néztél Lukera, szóval remélem ha esetleg lesz valami köztetek akkor jól fog elsülni a dolog – ejt egy halvány féloldalas mosolyt, amitől kicsit megnyugszom.

- Köszönöm, de nem hinném, hogy... – kezdem de Brian félbeszakítja a mondandómat.

- Shh! Inkább gyere ide – tárja szét a kezeit, én pedig magamhoz ölelem.

Ahogy beszívom az illatát, elöntenek a közös emlékeink, de nem érzek fájdalmat emiatt. Szép volt az a pár hónap amit együtt töltöttünk, de mindketten tudjuk, hogy ez jobb lesz így.

- Na, én megyek, mert még pakolnom is kell. Örülök, hogy nem haragban válunk el – húzódik el tőlem, én pedig hátrálok egy apróbb lépést.

- Oké, még nekem is van pár dolgom – mosolyodom el, majd miután elköszöntünk egymástól, visszamegyek a házba, hogy folytathassam a ruháim összeválogatását.