wherever you are ↳ lrh | ✓

☾three☽

Ahogy haza érek, ledobom az iskola táskámat a vállamról, így később helyet cserél vele az edző cuccom. A kezembe veszem az ütőmet, és elhagyom újból a lakást. Gyors léptekkel indulok el a jégcsarnok felé, és mivel mondhatni elég közel van a házunkhoz a csarnok ezért negyed óra alatt oda is érek. Amint bemegyek az ajtón, rögtön a lány öltöző felé veszem az irányt, majd bemegyek oda.

Leteszem egy padra a cuccaimat, és elkezdem levenni magamról a mai ruháimat. Ahogy ez megtörtént magamra kapok egy vastagabb cica gatyát, erre pedig ráveszem a többi egyéb öltözéket. Éppen a pólómat igazgatom el, amikor egy koppanást hallok. Majd még egyet. Ez pedig addig ismétlődik még meg nem fordulok a hang irányába.

- Mióta állsz itt? – húzom össze a szemeimet résnyire, miközben leplezni próbálom a meglepettségemet.

- Legyen annyi, hogy épp eleget láttam – vigyorodik el az előttem álló szőkeség.

- Seggfej! – forgatom meg a szemeimet.

A fejemre rakom a sisakot, majd megkerülve Luke-ot, kiviharzok az öltözőből. Igaz még van negyed óra az edzés kezdetéig, de felmegyek a jeges felületre. Eleinte csak körbe-körbe csúszkálok, egészen addig még hirtelen elém nem áll valaki.

- Na elmész.. – kezdek bele a mondandómba, hogy megmondjam a magamét Lukenak, ám amikor felnézek egy barna tekintettel találom szembe magam.

- Nem Luke vagyok, nyugi – vigyorodik el, mire megeresztek egy apróbb mosolyt. – Nézd el neki, hogy egy köcsög. Néha rájönnek az ilyen percek – kezd el magyarázkodni, hogy mentse a menthetetlent a haverjáról de megállítom.

Akkor ezek szerint tudta, hogy a drága barátja megles engem. Na szép.

- Miért jön mindenki ezzel a dumával? – hátrálok egy lépést.

- Mert ismerjük Lukeot, és nem akarjuk, hogy az első benyomásod.. Várj, ki mondta még ezt neked? – vonja fel a szemöldökét.

- Chloe – mondom, mire elgondolkozik.

- Jaaa.. – húzza el az 'a' betűt. – Jó csaj.

- Oké, örülök, hogy ezt megosztottad velem.

- Nincs mit – vigyorog.

- Tudod, szarkazmus.. – forgatom meg a szemeimet.

- Nekem is volt már szarkazmusom – mondja teljes komolysággal ezt a nagy hülyeséget.

Felpillantok rá, de nem bírom sokáig, és ahogy látom ő sem, hisz mindkettőnkből egyszerre tör ki a nevetés. Öt perc beszélgetés leforgása alatt képes volt megnevettetni.

- Amúgy Calum vagyok – szakítja meg a nagy jó kedvet. Megtörlöm a szemeimet, amik időközben könnyesek lettek a nevetéstől.

- Valamiért gondoltam – közlöm, de nem sokáig tart a beszélgetésünk ugyanis, Luke fellép a pályára és Cal mellett terem. Egy gúnyos mosolyt villantok, majd se szó, se beszéd ott hagyom őket, kettesben.

Visszateszem a rács részt a szemeim elé, és várom, hogy megérkezzen Mr. White.

~

- Már csak fél óra van az edzésből, szóval most egy kisebb meccset fogtok játszani – ahogy ezt kimondja az edző, az összes fiú felordít, és összepacsizik a másikkal. Nem értem ennek mi az értelme, de ők tudják.

- Bal oldalra kérném Lukeot, Jasont, Mackenziet.. – sorolja a neveket Mr. White, mire lefagyok ugyanis ekkor tudatosul bennem az, hogy Luke Seggfej Hemmingsel leszek egy csapatban.

- Valami baj van? – érzek meg a vállamon egy kezet. Odapillantok és meglátom, hogy egy barna hajú, zöld szemű fiú áll mellettem.

Nevén szólítva azt hiszem, Brian White, az edző fia. Bár nem vagyok benne teljesen biztos.

- Öhm, nem, minden rendben van – erőltetek egy mosolyt magamra, majd biccentve egyet, Luke csapatához csúszkálok.

~

- Az Isten szerelmére Luke! Passzolj már Mackenzienek! – ordít rá Mr. White már sokadjára a szöszire, viszont ő figyelembe sem veszi.

Nos igen, itt állok egyedül a kapuhoz közel, hisz mindenki a koronggal van elfoglalva, és arra gondoltam, ha egy jó mozdulattal Luke ide passzolná, simán betudnám találni. Nagyon elhittem, hisz Hemmingsnek esze ágában sincs ezt megtenni, megy a saját feje után.

Kikerüli a többieket, egy gyors mozdulattal mellettem terem, és megpróbálkozik betalálni a kapuba, ám Adam, a kapus, simán kivédi. Gyorsan kinyújtom a kezemet, így az ütőmnek csapódik a kis fekete kör. Időközben a srácok is megérkeznek, így nehezebbnek tűnik betalálnom.

De sikerül.

Egy kis cselezgetés Kenzie módra, és a korong a hálóban pihen. Adam kicsúsztatja a lemezt, és egy újabb kör kezdődik. Elindulok, de velem egy ütemben Luke is. Véletlen az ütőm a fiú lábához kerül, ami miatt a szöszi elveszíti az egyensúlyát ezért magával rántva engem pár másodperc múlva mindketten a jegen végezzük.

- Odafigyelhetnél arra, hogy mit csinálsz! – förmed rám az alattam fekvő szőkeség, majd Mr. White megfújja a sípját.

- Bocs már! Véletlen volt! – emelem fel a hangomat. Luke felhajta a sisak rács részét ezért még láthatóbbá válnak a kék íriszei.

- Leszállnál rólam végre? – néz rám miközben a szemei villámokat szórnak.

- Öhm, ja – legurulok róla, majd lassan feltérdelek és az egyik lábamat a talajra állítom.

- Hadd segítsek – áll meg előttem Brian, mire hálásan rápillantok. Kinyújtja a kezét én pedig megfogom, és felhúz. A hirtelen cselekvéstől a mellkasának esek.

- Upsz, bocsi – nézek fel a szemeibe, mire egy szívdöglesztő mosolyt villant. Oké, meghaltam. Beharapom az ajkamat, majd elmotyogok egy 'köszönöm'-öt, és tovább állok.

- Jól vagytok? – kérdezi az edző.

- Igen – szólalok meg halkan, ugyanis még mindig Brian mosolya játszódik le, újra és újra a fejembe.

- Mennyi az idő, edző bá'? – kiált ide az egyik fiú.

- Lassan vége az edzésnek, szóval mehettek – mondja Mr. White. Majd miután mindenki elköszönt, elindulunk az öltözők felé.