wherever you are ↳ lrh | ✓

☾nineteen☽

El sem tudom mondani, milyen érzés az, amikor megnyeritek az első mecset, majd a másodikat is. A kitartó csapatmunkával, és a sok-sok megdolgozott pillantokkal. Annyira boldog vagyok, hogy legszívesebben szaltóznék egyet, csak sajnos nem tudok. Az edzőnk, Mr. White, bejelentette tegnap este nekünk, hogy akkor ma délután elmegyünk egyet sétálni, mivel eleve szép a táj, és nagy szemekben esik a hó, meg majd keresünk valamilyen karácsonyi vásárt. Persze ezt a fiúk különbözően reagálták le. Volt akit egyáltalán nem érdekelt, hogy ezt fogjuk csinálni, de voltak olyanok is, akik majd kicsattantak a boldogságtól, mint például Mikey. Szóval, a harmadik napunk, így fog eltelni.

Épp időben kezdek el készülődni, és már csak a sapkámat kell magamra rángatnom, hogy ne fagyjon le a fejem. Amint magamra ráncigáltam a többi meleg göncöt, elindulok lefele. Időközben Ashton is mellém csapódik.

- Nem láttad Calumot? – kérdezi, miközben meglöki a vállamat, amit egy szúrós pillantással jutalmozok.

- A legutóbb egy csajjal enyelgett a folyosón – mondom neki, ő pedig felvonja a szemöldökeit.

- Szóval megcsal? – biggyeszti le az alsó ajkát a drámai hatás kedvéért.

- Nyugi, lehet vak vagyok. Téged sosem csalna meg – nyugtatom meg, majd így folytatom. – Cashton is real, vagy hogy szoktátok mondani – gondolkozok el, viszont a mellettem levő fiú hangosan elkezd röhögni.

- Ahhh.. – fújja ki a levegőt.

- Azért ne fulladj meg, Ash – ütögetem meg a hátát, miközben tovább megyünk lefele a lépcsőfokokon. – Amúgy, mi volt az a dal amit énekeltél?

- Mikor?

- Amikor megtaláltál minket a buszban – válaszolok.

- Csendül a fagyban, hóban a dallam, tél szele sóhajtva dúdolja tovább...?– kezdi el de én megállítom.

- El ne kezdd! – ellenkezek rögtön hisz elég volt egyszer végighallgatni azt a mondókát.

- Ahj, pedig olyan jó – szomorú arccal néz rám. – Ezt még anyum énekelte nekem mindig, és így megragadt – meséli el, így nem sokára megérkezünk a fotocellás ajtó előtt gyülekező csapathoz.

Luke, Cal, Michael, Adam, meg még sok mindenki köztük van. Ash rögtön a kreol bőrű fiúhoz csapódik, én pedig megállva mellettük, előveszem a telefonomat, és válaszolok Chloenak.

C👑: Utállak, miközben én itt poshadok matek órán, te a hegyekben rázod a segged.😡

Én: Én is szeretlek😂 Mondott valamit a nyanya?

C👑: BASZDMEG, ÚGY JÖTT BE ÓRÁRA, HOGY ELÉNEKELTE A 'KIS KARÁCSONY, NAGY KARÁCSONY'-T!!😭😭

Én: Mi?? Miért?._.

C👑: Mert karácsonyi hangulata volt, illetve van..😒

Én: 😂😂😂

C👑: A kurva életbe

Én: Mi történt?

C👑: Észrevette, hogy telózok, szóval megyek. Majd írok, csá😂❤️

Én: Sziaa😂

- Min vigyorogsz? – hallok meg mellőllem egy mélyebb hangot.

Odafordulok, így Luke szempárjával találkozok össze. Odanyújtom neki a telefonomat, hogy elolvassa azt amit Chloe írt nekem. Mikor átadom a készüléket, összeérnek az ujjaink. Gyorsan elkapom onnan a kezemet, és élesen beszívom a levegőt, hogy eltereljem a gondolataimat. Luke nem sokkal később vigyorogva néz le rám.

- Szóval helyesnek tartassz? – harapja be az ajkát, és az arcán elterülő mosoly szinte levakarhatatlan.

- Mi?? – kapom ki a kezéből a telefonomat, és így észreveszem, hogy ott vannak a régi beszélgetéseink is. – Te feljebb is megnézted az üzeneteket? – akadok ki.

- Tudod, nem kellett fel tekernem, ahhoz, hogy lássam, már eleve így volt – von vállat. – Ch, Mackenzie, nem értem miért tagadtad eddig ezt a nyílvánvaló tényt – veszi elő a bunkóbb énjét, az előttem magasló szöszi.

Megsemmisülve állok, a kezembe az említett tárggyal. Közben Mr. White is megérkezik és elindulunk.

- Nesze! Dugd fel magadnak! Nézd vissza az egész magán életemet! – rivallok rá.

A testemet düh önti el, ezért gondolkodás nélkül erőből a szőkeségnel dobom a telefonomat, nem is foglalkova azzal, hogy összetörik-e vagy sem. Villám gyorsan, megyek el mellette, és hagyom el a hotelt. A sor elejére megyek, de Calum megfogja a kezemet, hogy magához húzzon.

- Engedj el – sziszegem neki, ő pedig
meglepetten engedelmeskedik. Gyors léptekkel indulok lefele a havas lejtőn.

~

Egy jó bő, három órás túrázás után megtaláljuk azt amit kerestünk. A félhomályban, mivel már lassan sötétedik, tökéletesen látszanak a fények. A karácsonyi égők, a fenyőfák, és a vásárból áradó forró csoki illat, egy megfogalmazhatatlan hangulatot kelt bennem. Lassan mindenki elvegyül a tömegbe, így már senki ismerőset nem látok magam körül, ami nem is igazán izgat. Megyek ahogy jónak látom, és közben megnézegetem a bódékat, amik mellett elsétálok. Egy stand mellett leállok, hogy vehessek egy teát, mivel kívül-belül megfagytam már. Egy epres löttyre esik a választásom.

Miután kifizetem, befordulok egy kisebb sávba, ahol egy 'FOTÓ FÜLKE' felírattal ellátott "dobozt" pillantok meg. Odamegyek, és elhúzom a piros színben pompázó függönyét. Beülök abba a helyiségbe. Sárgára van mázolva belülről, és egy fényképező részlet is található benne, ami egy ilyenbe ugye elmaradhatatlan. Nyugodtan üldögélek ott, és egy jó nagyot iszok a forró teából. Pár másodperc után az a korty a földön illetve a nadrágomon éktelenkedik, mivel egy idegen ül be hozzám, de mint később kiderül, nem is annyira ismeretlen.

- Ennyire ijedős vagy? – kérdezi.

- Elmehetsz innen – mondom neki unottan, és megpróbálom letakarítani magamról a ragadós innivalót.

- Nálam van a telefonod – veszi elő a készülékemet, én pedig azt gyorsan a kabát zsebembe vágom. – Bocs – szólal meg egy kisebb idejű csend után.

- Mit, Luke? – nyomom meg a nevét a kérdésem végén.

- Hogy seggfej voltam... Megértem, ha helyesnek tartassz – ejt egy halvány vigyort, mire aprót csapok rá.

- Hagyjál – forgatom meg a szemeimet. Pár néma perc után, a szőkeség váratlanul a zsebébe nyúl, és kivett pénzt, beledobja a kis résbe. – Mit csinálsz? – kerekednek ki a szemeim.

- Na vajon?– húz közelebb magához, és az aprócska képernyőn elindul a visszaszámlálás.

Első kép, katt.

Újabb kör jön, amire már én is elmosolyodok. De úgy látszik Lukenak ez nem elég, mert belecsípve az oldalamba, kezd el csikizni. Így én elkezdek hangosan nevetni és az arcomon szélesebb lesz a mosoly.

Második kép, katt.

Idő közben már szinte a szöszi ölébe ülök. Visszaszámlálás. Luke mélyen a szemeimbe néz, mire én nagyot nyelek.

Nem sokra rá, az ajkaimra pillant. A szívem pedig vad kalapálásba kezd, hisz már túlságosan is közel került az arcomhoz a szöszi.

Három, kettő...

Luke hirtelen az ajkait az enyémekre nyomja, majd lágyan csókolva ízlelgeti meg őket újra és újra, miközben a derekamra simítja a kezeit, ezzel közelebb vonva magához.

Egy.

Harmadik, egyben utolsó kép, katt.