wherever you are ↳ lrh | ✓

☾twenty☽

Ahogy Luke hideg piercingje hozzá nyomódik az alsó ajkamhoz, egy hosszas bizsergés fut át a gerincem mentén. Mohón faljuk egymást, mintha ez lenne az utolsó perc a világvégéig. Teljesen kikapcsol az agyam, és semmire sem tudok koncentrálni, csak a szöszi puha ajkaira, amik egyszerűen őrületbe kergetnek. Fél perc múlva kapcsolok, hogy talán nem helyes, hogy ezt tesszük, mivel kitudja, hogy Lukenak milyen szándékai vannak. Hirtelen elválok a szöszitől és felállok az öléből. Zavartan túrok bele a hajamba, és egy aprót bólintva, tűnök el a fülkéből.

- Mackenzie, várj már! – kiált utánam a szőkeség, de én meg sem várva, rohanok bele a tömegbe.

Csak én lehetek ekkora szerencsétlen.

- Nem láttad Lukeot? – jelenik meg előttem Cal, egy barna hajú lánnyal az oldalán, a semmiből.

- Lukeot? Ö, valahol ott – mutatok zavartan a hátam mögé.

- Valami gond van? – kérdezi, és egy pillanat alatt megváltozik az arckifejezése.

- Mi? Mi lenne a gond? Semmi baj – varázsolok egy műmosolyt az arcomra, közben pedig Calum kap egy üzenetet a telefonján. Megnézi, és rögtön a tekintetét az enyémbe fúrja.

- Ismered Yvettet? – vált témát Calum, amire csak egy értelmetlen pofát vágok.

- Öh, nem? – vonom fel a szemöldökömet, és a barna hajkoronával rendelkező lány, de ahogy jobban megnézem nem is teljesen barna, mert vége halványabb kékre van festetve, féloldalasan elmosolyodik.

- Ohh, nem baj az. Yvette, ő itt Mackenzie – mutat rám ez az idióta, akinek azt sem tudom mi baja lehet a jelenlegi pillantokban. – Mackenzie, ő itt Yv – húzza közelebb magához a csajt.

Biccentek egyet, majd kedvesen elmennék onnan a helyszínről, de Cal nem engedi.

- Mi bajod van? – förmedek rá.

- Bocs, Luke kérte – von vállat, és mire már ráeszmélek a szőkeség mellettem álldogál.

- Anyátokat – morgom, majd kifogás nélkül tovább megyünk Lukeal, aki egy csendesebb részleghez vezet. Calum és Yvette pedig a fotó fülkéhez igyekeznek, ahogy látom.

- Mi bajod van már megint? Észrevetted, hogy neked mániád mindig elszaladni előlem, és a problémák elől? – von kérdőre, de a hangjában nem vélek felfedezni egy cseppnyi haragot sem.

- Igen, tudhatnád már, hogy ez a hobbim – forgatom a szemeimet, közben pedig árad belőlem a szarkazmusság.

- Fura vagy – állapítja meg.

- Ja... – suttogom magam elé, majd a szemeimet Lukera vezetem. – Felejtsük el – mondom.

- Mit?

- Ami ott történt, abba a fotózos cuccban – veszem halkabbra a hangomat.

- Ha te így akarod... Nekem aztán oly mindegy. Mást csajt is meg tudok fektetni, nem kellesz pont te ehhez – fröcsögi az arcomba a szavait, ami már őszintén szólva nem hat meg.

- Na, akkor ezt megbeszéltük – mosolyodom el gúnyosan, majd elhagyom azt a helyet, és a többiek megkeresésére indulok.

~

Másnap reggel egy újabb meccsel indítjuk a napot, amit szerencsésen, ismét, megnyerünk. Ötből három, ami már jó aránynak számít. Ezért a srácok eldöntötték, hogy a ma este egy kisebb "bulit" tartanak, ahova meghívnak pár csajt a hotelből. Nem lepődtem meg ezen, őszintén szólva. De azon sem, hogy nekem erre semmi kedvem sincs elmenni. Ezért unottan fekszek az ágyamon, miközben a fejemet egy fehér párnával támasztom, és a telefonom képernyőjén látható Chloet figyelem, aki jelenleg a sminkét csinálja.