Damn Badbabe [Magyar fordítás]

19.rész

-EZ meg milyen menő távozás volt tegnap?-köszöntött másnap Matt a suliban egy pacsival, én meg kicsit habozva követtem példáját. 

-Fogalmam sincs, de megérdemelte!-még mindig hihetetlen dühös voltam. Annyira, hogy az éjjel alig hunytam le a szememet.

-Most komolyan, vagy két percig csak némán, mozdulatlanul ott ült a srác-nevetett Matt, közben pedig beletúrt a fekete göndörjeibe-Utána odamentem hozzá és megkérdeztem, hogy szeretne-e még egy kávét-röhögött tovább és kitörölte a könnycseppjeit a szeme sarkából. Csak nevetett és nevetett annyira, hogy alig tudta folytatni-Aztán egyszerűen csak elment-tette még hozzá, de már alig tudott rendesen állni a nevetéstől.

-Ay Matt, veled meg mi van?-kérdezte Ana kíváncsian, mikor odajött hozzánk. Ma a hosszú sötétbarna haját kivasalta és egyszerűen megint fantasztikusan nézett ki.

Én csak megráztam a fejem, majd elhúztam őt a szekrényemhez.

-Hogy ment tegnap Ashel?-kérdezte, miközben én kivettem a törikönyvem.

-Ahogy gondoltuk. Szörnyen!-sóhajtottam és megint mérgesen megráztam a fejem. Ana elkezdte az ő tipikus horkantós nevetését és rám kacsintott.

-Ez hosszú nyolc cikk lesz-nézett rám sokatmondóan.

-De halló! Még az első sincs kész!-idegesen dobtam bele a matekkönyvem a táskámba.

-Ay cariño, majd menni fog-próbált felvidítani és adott egy puszit a homlokomra, majd megfordult-Törin találkozunk-kiáltotta még vissza a vállai felett. Válaszként csak némán bólintottam. Bevágtam a szekrényem és megfordultam, mire Ash kék szemeit láttam meg, néhány centiméterrel előttem. 

-Beszélhetnénk?-kérdezte zsebre tett kézzel. Én csak felnevettem, megráztam a fejem, majd körbenéztem. Valahogy le kéne szoknom a fejrázásról.

-Felejtsd el. Ha a nővérem meglát minket, nekem annyi!

-A nővéred?-Ash ingerülten nézett engem, majd a kezemnél fogva elhúzott egy másik folyosóra. 

-Wow, itt aztán biztos nem fognak minket meglátni-mondtam szarkasztikusan és összefontam a karjaim a mellkasom előtt.

-Nem, de ide alig jár valaki, mivel ezeket az osztálytermeket nem használják-forgatta meg szemeit.

-És ezt azért tudod, mert?-kérdeztem gyanakvóan, de ő nem reagált rá.

-A cikk miatt-kezdte.

-Én nem akarok veled erről beszélni, Ash!-megpróbáltam elmenni mellette, de ő a karomnál fogva visszatartott.

-És mit akarsz szerdán Michaelnek mondani? Hogy írózárlatod volt? Vagy hogy túlságosan büszke voltál ahhoz, hogy velem dolgozz?

Baszki, igaza volt. De ezt nem akartam neki megmondani, ezért is maradtam egyszerűen néma. 

-Még csak el sem olvastad a cikkemet-érvelt tovább-Miért hiszed, hogy csak egy halom szar? 

Basszus, megint igaza volt. Az első bekezdés óriási volt. Ez miatt voltam olyan hihetetlenül mérges. Mérges és csalódott. Ha Ash egy szánalmas író lett volna, akkor nem lett volna probléma magamnak megtartani a cikk írását. De ő tényleg...tehetséges volt? És ezt egyszer Michael is észre fogja venni.

-Figyelj, mit szólnál egy egyezséghez?-kérdezte tovább, én pedig még mindig nem szóltam semmit. Mit akart ezzel?-Te elolvasod az én cikkemet, én a tiédet, amit már tuti megírtál, majd kiválasztjuk a legjobbat.

Először csak döbbenten néztem rá. Egy békekötés? Ashtől? Alig tudtam elhinni.

-Hol ebben a csapda?-a gyanakvásomat egyszerűen nem tudtam elrejteni.

-Ne gondolj rosszra, Sadie! Nincs semmilyen csapda, csak megpróbálom ezt a projektet tűrhetővé tenni-Ash megint várakozóan nézett rám, de most egy idegesítő felhanggal.

-Oké-több nem jött ki belőlem.

-Iskola után a könyvtárban-erre egyszerűen csak elment. További szó nélkül.

És én meg megint csak hülyén álltam ott és idiótán néztem utána.

Miért tudott mindig meglepni ez a srác? Azt hittem, hogy most teljesen átlátok rajta és megértem, aztán Bumm...Megint rosszul hittem.

Látszólag tényleg az volt a terve, hogy ezt a projektet tűrhetővé tegye nekünk -vagy csak neki? Így is úgy is kellett neki még egy esélyt adnom. Azért is, mert a múltkori cikkére gondoltam, ami igazán jó lett. Ami arra emlékeztetett...

-A kurva életbe!

Még nem fogalmaztam meg a cikket, pedig rögtön suli után a könyvtárban kell lennem vele.

Aha! Szóval ez volt az igazi indoka! Már megint azt akarta, hogy belefussak a csapdájába. Biztos gondolta, hogy még egy szót sem írtam, mivel tegnap akartuk együtt. És most az orrom alá akarta dörgölni az ő kész -és véleménye szerint tökéletes- cikkét, amit be kell adnunk, mert én nem tudtam rendesen a munkámat végezni.

Csak a holttestemen keresztül! Szerencsére csináltam már pár feljegyzést és címszót a MacBookomra -amit én mindig magammal hordtam suliba. Ez a cikkem fantasztikus lesz, sőt, a legjobb, amit valaha írtam.

***

-Te meg mit csinálsz már egy órája?-kérdezte súttogva Ana magyarórán. A magyar mindig is egy gyerekjáték volt nekem, ezért is volt elég csak egy füllel hallgatni, amit a tanár magyarázott.

-Még meg kell írnom egy cikket-Ana szerencsére felfogta, hogy épp nagyon koncentráltam és ezért nem tudtam tovább magyarázni a dolgot. Már egész szünetben és magyaron is a cikk felett ültem és javítgattam minden egyes mondatot. Csak a bevezetést írtam át ötször. Csak az volt a szerencsém, hogy én majdnem minden órán a laptopomon jegyzetelek, így nem tűnt fel senkinek semmi. Viszont nagyon lelkesnek látszódhattam, ahogyan az ujjaimmal a billentyűzeten kalapáltam. Eddig nagyon is elégedett voltam a művemmel. Ezzel már megnyerhetem a csatát Ash ellen. 

Egyet viszont be kellett ismernem Ashnek: Tudta, hogy hogy tud engem provokálni és a határaimat feszegetni. Én mindig jól akartam végezni a munkám és mindig igyekeztem, de mióta Ashel dolgozom, megduplázódott a bevetésem. Ez a konkurenciaharc ösztönzött. És ő még jobban lefárasztott közben, mert hát ő volt Ash a tökfej.

Begépeltem az utolsó szavakat, majd még egyszer átolvastam és kijavítottam egy írás- és egy vesszőhibát, amit nem vettem észre, ezután pedig elégedetten hátradőltem. 

Ash és a cikke jöhettek -én már fel voltam fegyverkezve.

Valószínűleg még mindig hülyén vigyoroghattam magam elé, mikor hirtelen egy papírgalacsin találta el a fejemet. Bosszantva néztem a kis papírt lehullani a földre, mikor az arcomon eltalált a következő darab. Egy hirtelen mozdulattal megfordultam és Chaset pillantottam meg, kényelmesen hátradőlve a székén. Előtte egy csomó papírgolyócska egymás mögé felsorakoztatva és az ujjával pöckölte egyiket a másik után az én irányomba. 

-Hey-sziszegtem-Hagyd abba-Mindenki másnál tök dühös lettem volna, de mivel ez Chase volt, már megint csak viccesnek találtam. Előrébb hajolt hozzám és még egy rövid pillantást vetett a tanárra, hogy felénk néz-e.

-Áll még a hétvégi randink?

-Ki beszélt itt randiról?-kérdeztem flörtölősen egy vigyorral. Ez elég megerősítésnek tűnt neki, mivel mosolyogva újra visszadőlt és még nekem dobta az utolsó papírdarabkáját.