Damn Badbabe [Magyar fordítás]

34.rész

-Sadie, mi van veled?-kérdezte Ana másnap az iskola aulájában, mert egész nap szinte meg sem szólaltam. Először azt hitte, hogy a rossz kedvem Brooke és Ash szakítása miatt volt, mert ugye állítólag én voltam a hibás érte. De aztán gyorsan leesett neki, hogy nem ez volt a legnagyobb problémám.

Szégyelltem magam a viselkedésem miatt és féltem, hogy valaki rá fog jönni, hogy mit csináltunk majdnem Ashel. Emellett pedig olyannyira össze voltam zavarodni, mint még soha. Ha Ash korábban nem lett volna a nővéremmel, akkor megcsókoltam volna. Ebben biztos vagyok. 

A történtek után nem jelentkezett és ma a suliban is ignorált engem - ahogy én is őt. Szerintem ez jogos volt. De persze tudtam, hogy ez nem mehet így örökké.

Chase viszont örült, hogy ma újra láthatott engem. Hosszan magához ölelt, megköszönte a szép szombatot és a fülembe súgta, hogy már nagyon várja a pénteki bulit.

Ennek ellenére is ürességet éreztem. Tegnap délben még azt éreztem, hogy újra megtaláltam a régi barátomat, Asht. Ma viszont újra elvesztettem. 

-Semmi-motyogtam a fejemet rázva és továbbkoncentráltam a félig megevett almámra.

-No. No, no, no!-suttogta Ana rekedtes és határozott hangon-Ne hazudj nekem Sadie! Látom, hogy valami nem stimmel. Ne mondd, hogy nincs semmi baj-fonta össze karjait a mellkasa előtt, miközben mérgesen méregetett engem. Egy kicsit megijedtem tőle. 

Erre sóhajtottam.

-Még nem beszélhetek erről-szólaltam meg végül bátortalanul és lehajtottam a fejem. Mikor lettem egy ilyen roncs? Sosem sírtam, mindig tudtam mit akarok és mindig erős voltam. Most miért nem?

-Hé hallottatok már valamit a végzősök kirándulásáról?-ült le mellénk Matt nevetve. Mivel nem vette észre a depis hangulatot, ezért tovább mesélte mondanivalóját-Ismeritek Robynt, nem? Robyn Carpentert?-nézett ránk kérdőn. Ana bizonytalanul felém nézett mondván, hogy ő még szívesen folytatná az előbbi beszélgetésünket, de én gyors megragadtam az egyetlen lehetőségemet, amit Matt adott nekem és belementem a történetébe.

-Igen. Ő az, akinek hidrogénszőke haja volt, majd hirtelen sötétbarna?-kérdeztem, mire Matt csak szorgosan bólogatott. Sosem beszéltem még Robynnal, de kedves lánynak tűnt. És már több srác is tett félreérthető megjegyzést rá az osztályomból. Most, hogy így eszembe jutott, még Chase is-Mi van vele?

-Minden évben elcsíphetünk egy diákot, aki túúúl sokat ivott a kiránduláson és nem fogjátok elhinni, de ezúttal Robyn volt az!-Matt tovább röhögött, én pedig először csak le voltam döbbenve. Sokakat mondhatnék a végzősök közül, akik illettek ehhez a botrányhoz, de Robynt egyáltalán nem!-Méghozzá a hét közepén! És másnapra egy városnézés volt a terv Rómában-mesélte tovább nevetve, miközben teljesen betöltötte a pletykás szőke szerepét.

-És mit mondott Mr Hoffmann?-akartam tudni vigyorogva. Sajnáltam a végzősöket, hogy Mr Hoffmannal kellett menniük, de legalább volt egy hetem nélküle. 

-Állítólag egész nyugodt volt. Ami egyáltalán nem megszokott tőle.

-És te honnan tudsz ennyi mindent?-kérdezte Ana szkeptikusan.

-Van pár végzős haverom-mondta, majd ránéztem az órámra. A szünet szinte mégcsak akkor kezdődött, de nekem semmi kedvem nem volt itt ücsörögni és Ana tekintetét kiállni.

-Hé, gyors elmegyek valamiért a szekrényemhez-mondtam olyan természetesen, ahogy csak lehetett, majd kidobtam az almám és gyors léptekkel elhagytam a helységet. Nagy bizonnyal be fogja avatni Mattet Ana, de engem ez most kicsit sem érdekelt.

A folyosón majdnem visszafordultam, mivel épp Ash jött velem szembe. Remek. Mikor meglátott, rögtön bámulni kezdett, mintha szándékosan meg akart volna félemlíteni. A szekrényem pont félúton helyezkedett el és Ash még mindig rajtam tartotta a tekintetét. Mielőtt odaértünk volna, eszembe jutottak a történtek. Ash engem nézett, én pedig őt, majd megláttam egy lányt, aki épp Ash felé tartott, aki nem látta őt, így egymásba mentek és a lány nekiesett az egyik szekrénynek. Pontosabban megnéztem a lányt. Emlegetett szamár!

-Áú baszki!-hallottam felsikítani Robynt, mire Ash segített neki. Hátat fordítottam nekik, hogy kivegyem a könyveimet. Szerencsém volt. Ki tudja, hogy Ash nem-e szólított volna meg.

-Sajnálom Robyn-hallottam Ash hangját. Igazából nem akartam hallgatózni, de nem tehettem arról, hogy ott álltak mögöttem. 

-Semmi baj picur-haha, picur??-De nyisd ki a szemed ahelyett, hogy úgy járkálj itt, mint egy részeg-elmosolyodtam, Robynnak volt pofája. 

-Á, szóval úgy mint te Rómában?-válaszolt Ash, mire muszáj volt elvigyorodnom. Akaratlanul is be kellett vallanom, hogy hiányoznának Ash kötöszködései. Hagytam, hogy a hajam az arcomba hulljon, így nem látta meg a vigyorom.

-Fogd be Ash. Menj inkább a ribancaidhoz, akik már sóvárogva várakoznak rád-Robynnal egyet értve, bepakoltam az utolsó könyvemet is a táskámba-Vaaagy menj ahhoz a bizonyos lányhoz, akinek a paradicsomvörös fejed köszönheted-hallottam a hangjában a vigyort és meg voltam lepődve attól, amit mondott. Bár nem akartam, de automatikusan Ash felé fordultam, hogy megbizonyosodjak arról, hogy tényleg vörös volt-e. Abban a pillanatban Robyn kuncogva elment, Ash pedig rám nézett. Miközben egymás szemébe bámultunk, feltettem magamnak a kérdést: Neki tényleg csak egy lány létezett?

A mosolya azonnal eltűnt és a vigyorgó kifejezés a szemében először egy fájdalmas, majd egy hideggé változott. Ezután szó nélkül otthagyott.

Most még jobban össze voltam zavarodva, ha ez még lehetséges volt.