Damn Badbabe [Magyar fordítás]

21.rész

-Szóval mi a terved?-kérdezte Ana kb egy órával később Matt kávézójában. Belekortyoltam a Lattemba es gondolkodni kezdtem.

-Fogalmam sincs. Egyszerűen túlélni a következő hetet?-válaszoltam-A legrosszabb még mindig Brooke. Olyan féltékeny és gyanakvó és mindenért engem hibáztat!

-Tessék édeseim-jött Matt egy Triple Chocolate Cookieval. Hálásan néztem rá és beletúrtam fekete göndör tincseibe.

-Egy kincs vagy-mosolyogtam, majd beleharaptam a sütimbe.

-És nekem?-nézett Ana mérgesen Mattre.

-Mit hozhatok neked?-kérdezte sármosan és gyors eltűnt, hogy meghozza Ana Brownieát. Lerakta a tányért Ana elé, közben pedig vigyorgott-Ez akkor annyi mint...

-Felejtsd el-szólt Ana, mire én kuncogni kezdtem és kis morzsák estek ki a számból. Upsz. Anának sok vérmérséklete volt és, ha az elkezdett forrni, akkor már nem értette a vicceket. Egy kis spanyol káromkodás követte válaszát, de ahogy beleharapott a Brownieába, ez abbamaradt.

-Tudod, hogy csak szivatlak-próbálta menteni Matt a szituációt. Igazából mindig fizettünk az italainkért, de azért volt, hogy néha a ház vendégei voltunk Mattnek köszönhetően. 

Ma nem voltak olyan sokan, így Matt leült hozzánk.

-Hogy ment Ashel?-kérdezte, mire én megforgattam a szemeimet.

-Na ja, ahogyan vártuk idegesített. De legalább kész van az első cikkünk.

-Na az már valami.

-Már nagyon kíváncsi vagyok rá-vigyorgott Ana és olyan közel húzta magához a Brownieát, mintha attól félt volna, hogy valaki elveszi tőle.

-Pénteken látni fogjátok-motyogtam és azon gondolkodtam, hogy hogy fog majd átjönni az egész. Már ma elfogom küldeni Michaelnek a cikket, mert 1. hogy, nehogy valami nem kívánt belekerüljön, 2. hogy Michael felkészülhessen vele és szerdán már meg is tudjuk vitatni.

-Az a fura, hogy ő igazából tud kedves is lenni-kezdtem-Meg vicces...De csak olyan két másodpercig, mert utána ő a világ legnagyobb idiotája-Matt es Ana szkeptikusan néztek rám. Végülis magam sem tudtam elhinni, amit mondtam, akkor hogyan vártam el tőlük?-Mindegy. Ana mit szólsz egy shoppingturához a kávé után?

-Hogy mondhatnék erre nemet?-vigyorgott, miközben bekapta a Brownieja utolsó falatját. Wow, ez gyors volt. Még mindig meg voltam lepve attól, hogy milyen gyorsan evett Ana, mikor Matt megszólalt.

-Mit találtok ti lányok olyan remeknek a shoppingolásban? Olyan sokáig tart és az ember meg sem tud venni mindent, amit szeretne. Szóval miért pazaroltok rá ennyi időt?-ahogy Matt arckifejezését láttam, tényleg nem értett semmit, ezért megpróbáltam elmagyarázni neki.

-Persze, hogy a shoppingolásnál az ember sok mindent sajnál megvenni. De nem az a fő, hogy vásárolj. Az sokkal fontosabb, hogy időt tölts a legjobb barátnőddel, hogy hülyüljetek, hogy kinevessétek a csúnya ruhákat...Ana emlékszel még, mikor az egyik boltban az összes szörnyű cuccot felpróbáltuk?-ahogy vissza emlékeztem, máris röhögnöm kellett. Valahol még fotók is voltak nekem a divatbemutatónkról.

-Természetesen! Hogy felejthettem volna el azt a napot? Olyan sokat, mint akkor még nem nevettem soha-Ana és én röhögőgörcsöt kaptunk, ahogy vissza emlékeztünk azokra a furcsa ruhákra. Ki hordott olyan ruhákat, ha még Ana sem vette fel őket?!

- Oké, oké, már értem...asszem'...-mondta Matt.

- Ezenkívül persze még csinálunk más dolgokat is. Úgy értem olyan gyakran azért mégsem szoktunk shoppingolni-magyarázkodtam tovább.

-A 'gyakran' szó jelentésén vitatkozhatnánk-kacsintott Matt, majd felállt, hogy kiszolgáljon egy szerelmespárt. Elmosolyodtam. Matt és én olyan írók voltunk, akik egy ilyen egyszerű szó jelentésén gondolkodtak.

***

Miután Anával végeztünk a bevásárlóközpontban, kimerülten es fájó lábakkal értem haza. Jó, és három zacskóval. De mit tegyen az ember, ha a tökéletes ruhák azt ordítják: "Vegyél meg!" És Ana pedig ugyanebben a cipőben járt. 

A szobámban levettem az árcédulákat és a ruhákat bedobtam a szennyesbe. Nem akartam tudni, hogy mennyi ember nyúlt már hozzájuk vagy vette fel őket...

A cikk. Arról nem feledkezhettem meg. Gyors megnyitottam az E-mailemet és csatoltam a fájlt Michaelnek. 

És ha már itt ültem a gép előtt, megnéztem, hogy mi volt ma Facebookon. Épp bele voltam merülve a 9GAGba, mikor kaptam egy E-mailt. 

Michael.

Gyors megnyitottam az üzenetet és amit ott olvastam, attól leesett az állam.

Már kapott egy cikket.

Ashtől.

Ez a disznó!

Végigolvastam Michael mailét, majd idegesen felnyögtem. Gyors válaszoltam neki, hogy ez megint csak egy bizonyíték volt Ash idióta viselkedésére és a hiányzó tehetségére a csapatmunkához. És, hogy Michaelnek át kell néznie a cikkeket, hogy megegyeznek-e, mivel az enyém volt az eredeti.

Fel-alá járkálva vártam Michael válaszát, hogy a cikkek ugyanazok voltak. És azt is írta, hogy a cikkünk egyedi, jól megfogalmazott és egy mestermű lett. A szemszöget érdekesnek találta, a fotókat pedig briliánsnak. És egy percig sem bánta meg, hogy Asht velem rakta össze.

Hivatalosan nezvre tényleg jó csapat voltunk. Deee személyesen...Na ja.

Ennek ellenére megkönnyebbültem. Az első cikk megvolt és nyomtatásra kész. Már csak hét cikk volt hátra. A vízipark már le volt beszélve hétvégére, szóval már csak  a maradék tíz ötletünkből kellett valamiket kikeresni. Kivéve, ha közben eszünkbe jutnak még valami remek ötletek.

Elkezdtem gondolkodni es megszámoltam a napokat. Az utolsó cikk után az érettségibálnak az idejének kell eljönnie. Már tavaly is az én feladatom volt, hogy egy négy oldalas tudósítást adjak róla és természetesen ebben az évben sem kellett ennek máshogy lennie. Elvigyorogtam, majd elképzeltem, hogy milyen ruhát fogok felvenni.

-Sadie! Brooke! Kész a kaja!-kiáltott anya a konyhából, mire én felálltam, hogy lebattyagjak. A folyosón Brookekal egyszerre jelentem meg, de rám sem nézett. Mikor épp előttem ment le a lépcsőn, eljátszadoztam a gondolattal,  hogy milyen lenne most őt itt lelöknöm.