Ding dong
A tipikus csengő megszólalt Ash ajtaján keresztül. Ma akartuk megírni a cikket és persze időt eltölteni egymással.
Mikor meghallottam a lépteket, rögtön elvigyorodtam, ami igazából péntek óta le se jött rólam. Épp Ash karjába akartam hullani, mikor kinyitódott az ajtó és Ash anyja állt előttem.
- Öhm helló Mrs. Hamilton. - szólaltam meg megleppetten. Nem csak azon voltam meglepődve, hogy ő nyitotta ki az ajtót, de azon is hogy érre nem is gondoltam , hogy vasárnap otthon lehetnek a szülei. Gondolatban fejen csaptam magam, de megtartottam a mosolyom, mégha mű is volt.
- Sadie? Te jó ég! - kiáltott és csapta össze kezeit. - Milyen csodás téged újra látni! Már évek óta nem találkoztunk! Gyere be, gyere be... - lépett félre, hogy bemehessek. Mióta Ash elment, nem láttam a szüleit. Ezt megbántam.
- Hogy vagy? Ahh, olyan jó újra látni téged. A nővérem járt itt párszor, de mindig azt kérdeztem magamtól, hogy te mikor látogatsz még minket. Istenem, de megnőttél. Vagyis inkább felnőttél. - kicsit hirtelen jött ennyi idő után újra előtte állni. Nem sokat változott. Még mindig rövid haja volt, de már kezdett őszülni. A szemei köré is került pár ránc, de amúgy ugyanaz a vékony, sugárzó nő volt, mint három évvel ezelőtt.
- Köszönöm én jól vagyok és maga? - tényleg örültem, hogy újra láthattam őt. De azért körbenéztem, hogy hol lehett már Ash.
- Mi is jól vagyunk. Mióta Ash visszatért újra élet van a házban. Hiányzott a kicsi fiam, már annyira...
- Anya, elég lesz. - hallottam meg hirtelen Ash hangját nevetve. Mikor szemeink egymásra találtak, alig kaptam levegőt. Rám mosolygott, majd anyukájára. Ő csak nevetett és szeretettel és büszkeséggel nézett a fiára.
- Ash nem szereti, ha másoknak árról beszélek, mennyire szeretem őt. De ez az igazság.
- Ez teljesen megérthető. - vigyorogtam Ashre. - Hisz ő mindig az ön kicsi fia marad. - Mrs. Hamilton édesen nevetett, Ash pedig csak a fejét rázta vigyorogva.
- Még meg kell írnunk egy cikket. - tette zsebre a kezeit.
- Ja igen, Ash mesélt az iskolai szerkesztőségről. Nem is zavarlak titeket. Sadie, itt maradsz vacsorára?
- Öhm... - néztem Kérdőn Ashre.
- Igen. - válaszolt helyettem, majd elindult a lépcsőn felfelé.
- Szuper! - ment be a nappaliba mosolyogva. - Jó szórakozást! - tette még hozzá.
- Az meg lesz. - suttogta Ash, én meg nevetve mentem utána. Annyira meg akartam érinteni, érezni és szagolni őt, de visszafogtam magam. Míg a szobájába nem értünk. Rögtön miután megcsukta az ajtaját, felemelt és szenvedélyesen megcsókolt. A nyaka köré tettem a kezeim. Annyira hiányzott.
Még mindig csókolózva odavitt az ágyhoz és lerakott rá.
- Ash! - suttogtam, mikor félig lefeküdt rám. - Mivan ha bejönnek a szüleid? - kérdeztem a csókok között, amiket Ash mosolyogva adott az ajkaimra, miközben a keze a derekamon volt és gyengéden le-föl mozgott.
- Nem fognak. - mondta nem érdekelve. Utána nyugodtan rám nézett. - Ha akarod, be is zárhatom az ajtót. - érre felvontam az egyik szemöldököm.
- Akkor rögtön tudni fogják, hogy bizonyos dolgokat csinálunk.
- Csinálnánk bizonyos dolgokat, ha bezárnám? - kérdezte viccesen és egy kicsit reménykedve . Én csak kuncogtam és megráztam a fejem.
YOU ARE READING
Damn Badbabe [Magyar fordítás]
Teen FictionHárom éve Sadie visszautasította Asht, aki bevallotta neki az iránta való érzéseit. Ezután Ash elköltözött és többé nem hallott felőle senki semmit. Most viszont visszajött az iskolába. Szemüvegét és pattanásait tetoválások és izmok váltották fe...