Damn Badbabe [Magyar fordítás]

41.rész

-Tulajdonképpen a csókolózásotok Ashel egy zseni tett volt-motyogta Matt mellettem, mire én megdöbbenve néztem rá. Ez egy teljesen új hangtónus volt tőle. Ő és Ana az utóbbi napokban túlságosan is a tudtomra adták, hogy a bulin való viselkedésemet egyszerűen nem értették és nem is helyeselték. Ezenkívül pedig még mindig várták a magyarázásomat, de arra még várhatnak is. Hisz még magamnak sem tudtam megmagyarázni.

Szerda volt és a szokásos szerkesztőségi gyűlésünkön ültünk. Michael épp az előbb mesélte el nekünk, hogy pénteken 200 darabbal több iskolaújságot fog csináltatni, mivel olyan sokan veszik. Úgy látszik sokan beszéltek a cikkeinkről Ashel, amik tetszettek is nekik.

Természetesen rögtön lejött, hogy hirtelen miért voltak annyian kíváncsiak a közös munkánkra. Elvörösödtem és nem mertem Ashre nézni. Már egy egész hete mi voltunk a téma a suliban. Én igazából leszartam, hogy mit mondtak vagy gondoltak rólam az emberek, de Brooket sajnáltam. Tényleg mindenki előtt megaláztam...

-Miért?-suttogtam vissza.

-Hát nézd meg mennyi újságot adtak el ezen a héten. El akarják olvasnia a cikkeiteket, mert pár mocskos részletben reménykednek-feltételezte a legjobb haverom. Valahol biztos igaza volt. De ettől én csak még szánalmasabbnak éreztem magam. Mintha csak azért smároltam volna Ashel, hogy az iskolaújság nagyobb sikert érjen el. 

-Ez azt jelenti mindannyiotoknak, hogy továbbra is dolgoznotok kell a cikkek min őségein-beszélt tovább Michael-Mivel ilyen sokan olvassák az újságainkat, természetesen szeretnénk kihasználni az alkalmat, hogy ez így is maradjon. Azután is, miután Sadie és Ash cikksorozata készen lesz-elismerten bólogatott mindenki és én is egyetértettem Michaellel. Ez volt itt az egyetlen esély arra, hogy üzletet nyissunk az iskolaújsággal.

-Matt, ezen a héten szükségünk van a játék beszámolókra a kosárlabdáról és a futballról is, megértetted?-Matt bólintott, majd nyögött egyet, mikor Michael Alicere nézett utasításokat adni.

-Remek, akkor ezen a héten egy darab szabad estém sincs...

-Ohh egérke-ugrattam őt-Ha szeretnéd, elmegyek veled holnap a futballmeccsre.

-Megtennéd?

-Persze-vigyorogtam. Egy estét a legjobb haverommal eltölteni volt az, amire most szükségem volt. És Mattnek pedig a támogatásra volt szüksége. Hisz a játék után még meg kellett írnia a cikket, hogy péntekre már ki legyen nyomtatva. Ma délután még volt egy műszaka a kávézóban, utána pedig a kosárlabda meccs lesz. 

Szegény srác.

-Sadie, Ash ide tudnátok még jönni?-szólt hirtelen Michael, mire egy ideges tekintetet küldtem Mattnek. 

Felálltam és szinte egyszerre értem hozzá Ashel, de semelyikünk nem szólt a másikhoz. 

-Remek cikk lett-kezdte. Ashel vasárnap megírtuk a cikket, de persze csak OneDriveon keresztül. Mindegyikünk hozzáférhetett a cikkhez és közben chatelni is tudtunk egymással. Így oldottuk meg a munkát anélkül, hogy látnunk kellett volna egymást. 

Mellesleg ez az én briliáns ötletem volt. 

-De-folytatta a szerkesztőnk-Nem úgy néz ki, mintha le lettetek volna nyűgőzve a tévétoronytól.

-Hihetetlenül unalmas volt-tört ki belőlem.

-De a kaja fantasztikus volt és ezt meg is dicsértük a cikkben-mondta Ash, mire ma először ránéztem. 

-Oké, oké...-fonta össze karjait Michael, miközben átgondolta a dolgot-Akkor rendben van. Végülis nem kell mindenről tökéletesen beszámolni. Az nem lenne valami realisztikus, de ez a cikk realisztikus lett. Nem adjátok el valami jól a tornyot, de ez nem a ti bajatok-töprengett tovább hangosan, mire a szívemről egy nagy kő esett le. Semmi kedvem nem volt újra megírni ezt a cikket-Mit terveztek következőnek?-akarta még természetesen tudni. 

-Az "Inkbe" megyünk és az egyikünk tetováltatja magát, a másikunk pedig egy piercinget csináltat magának-magyarázta Ash és én kezdtem nyugtalan lenni. Ash kezében volt, hogy milyen letörölhetetlen dolgot fogok következőnek a testemre varratni. Ettől a gondolattól eléggé elbizonytalanodtam. 

Michael nem mondott semmit, ezért idegesen figyeltem őt. Valamiért abban reménykedtem, hogy majd azt mondja, ez egy nagyon rossz ötlet. De közben valamiért abban is reménykedtem, hogy az áldását adja rá. Aztán észrevettem a büszke nézését, amit felénk szegezett.

-Nem tudok megszólalni-szólalt meg végre-Ennyi elkötelezettség egy cikk miatt! Ezért olyan hitelesek a cikkeitek! Le vagyok nyűgőzve!

Alig bírtam visszatartani a nevetésem. Ha tudta volna, hogy ez csak egy fogadás volt Ash és köztem... De annyira le volt nyűgőzve, hogy inkább hagytam, hagy higgye, hogy motiváltak vagyunk. Végülis ez mindegy volt, lényeg, hogy a cikk jó legyen. 

-Akkor a részemről ez ennyi is volt. A cikketeket megint várom keddre!-pakolt össze Michael, mire Ashel kimentünk. 

-Péntekre lefoglaltam egy időpontot-szólalt meg. 

Összeszorult a torkom és csak bólogatni tudtam. Most már nincs visszaút. 

-Ideges vagy?-kérdezte.

-Közel sem lennék ilyen ideges, ha jobban megbízhatnék benned-válaszoltam anélkül, hogy átgondoltam volna.

Ash hirtelen megállt és rámnézett. Olyan érzésem volt, mintha egy leheletnyi szomorúságot véltem volna felfedezni a szemeiben.

-Azt hittem, mindegy mi van, mindig számíthatunk a másikra fontos dolgoknál.

Mivel láttam, hogy ez neki sokat jelentett, ezért kinyitottam a számat, de nem jött ki rajta egy hang sem. Meredten bámult engem és én legszívesebben az arcára tettem volna a kezem és azt mondtam volna neki, hogy köztünk minden rendben van. Hogy olyan, mint régen.

De ez nem így volt.

Bíztam én még Ashben? Azokban a szituációkban, ahol tök gyerekesen viselkedett és csak hülyeségek jártak a fejében, nem. 

De közben ott voltak azok a pillanatok, mint most éppen, amikor az volt az érzésem, hogy ő tényleg akarja, hogy ez működjön kettőnk közt. A barátság. Vagy bármi is. 

-Néha egyszerűen nem vagy valami könnyű eset-szólaltam meg végül szinte suttogva. Egymás szemébe néztünk, megint. Egy érzelmet kerestem. Az tényleg szomorúság volt, amit felfedeztem? Vagy csak meg lett alázva a büszkesége?

Egyszercsak felemelte a kezét. Azt hittem meg akar érinteni, hogy megmutassa nekem, hogy harcolni fog. De ehelyett csak végigsimított az arcán. 

-Akkor ezzel bizonyára együtt kell élnem-erre megfordult és elment.