Pontosan 24 órám volt felkészülni a délutánra Ashel, amin egy csomó régi emlék és érzelem fog feljönni bennem. Szép órákat töltöttük el a játékparadicsomban - legalábbis én mindenképp. Csak hülyéskedtünk és semmi nem érdekelt minket. Az összes játékot kipróbáltuk, mégha túl nagyok is voltunk valamelyikhez.
Amióta Ash elment, be se léptem arra a helyre.
Nem lett volna ugyanolyan.
Mikor beléptem a központba és meghallottam a hangos kiabálásokat, észrevettem, hogy mennyire hiányoztak ezek a pillanatok.
De ma... Egy délután Ashel az aktuális hangulatban, biztos, hogy nem lesz olyan vicces, mint régen.
Talán meg kellene...
Vagy mégsem?
Inkább nem.
Vagy de? Annyi szép emlék kötött ehhez a helyhez, hogy nem akartam egy rosszal beárnyékolni őket. De mivel nem szökhettem el előle, így csak egy megoldás maradt: Olyan szabadnak lenni Ash mellett, hogy megint egy felhőtlen és őrült délutánunk lehessen, mint régen.
Képes leszek erre? Vettem egy mély levegőt és a belső hangomra figyeltem.
Igen. Ha ő is be fog szállni a színjátékba.
A gondolat, hogy egy labdával teli medencében dobáljuk egymást, egy vigyort csalt az arcomra.
- Mi olyan vicces? - bukkant fel mellettem Ash, aki az őrült gyerek bandákat és a szülőket kezdte el figyelni.
Felé fordultam és magamon hagytam a mosolyt, mégha ez nehezemre is esett. Nem fogom ilyen könnyen feladni a tervem, csak mert nyavalygós kedvében volt.
- Ma jól fogunk szórakozni! - ezzel felhívtam magamra a figyelmét. Egy pimasz vigyor került az arcára.
- Ahhoz akkor nem a megfelelő helyen vagyunk. - mondta, mire a felkarjába ütöttem.
- Szedd össze magad! - utasítottam. - Szóval mit csinálunk először? - a tekintetem elkalandozott a különböző játékokon, míg meg nem akadt az egyiken. Megragadtam Ash pólóját és magam után húztam.
- Hé, kinyújtod a pólóm! - panaszkodott.
- Akkor gyere gyorsabban! - úgy éreztem magam, mintha visszamentünk volna a gyerekkorunkba. És fel akartam mászni erre a piramismászókára MOST. Mikor Ash észrevette, hogy hova is megyünk, meghallottam halkan nevetni.
- Ez komoly?
- De még mennyire! Ki ér fel elsőnek? - engedtem el és kezdtem rohanni. Ash is elindult mögöttem, így szinte egyszerre értünk a piramishoz. Felmásztam a legalsó kötélre, majd feljebb húztam magam. Ash pont mellettem volt és már fel is tette a lábát a következő szintre. Gyors kerestem egy kötelet, amibe megkapaszkodhattam és máris közelebb voltam a piramis tetejéhez.
Ilyen gyorsan még sosem másztam.
- Első! - kiáltottunk mindketten, mikor a tetején lévő fémgombra tettük a kezünket. Mindketten lihegtünk és elnevettük magunkat. Vigyorogva néztük egymást.
Amíg fura nem lett a helyzet.
A keze még mindig az enyémen volt, ígyhát kihúztam alóla. Szóval ilyen gyorsan meg tudtam nevettetni? Örültem ennek a felismerésnek, ezért nem tudtam leszedni a mosolyt a számról. Egy bólintással a tudtára adtam, hogy le kéne mennünk, mire el is indultunk.
Ash majdnem rálépett egy gyerek ujjára, de amúgy más akadályba nem ütköztünk lefelémenet.
- Oké, a következőt én választom! - végre ő is úgy fel volt csigázva, mint én. A rosszkedve is eltűnt és köztünk sem volt már fura a helyzet. Nagyon jól éreztem magam itt vele.
DU LIEST GERADE
Damn Badbabe [Magyar fordítás]
JugendliteraturHárom éve Sadie visszautasította Asht, aki bevallotta neki az iránta való érzéseit. Ezután Ash elköltözött és többé nem hallott felőle senki semmit. Most viszont visszajött az iskolába. Szemüvegét és pattanásait tetoválások és izmok váltották fe...