Damn Badbabe [Magyar fordítás]

49.rész

Fantasztikusan aludtam, de már elég korán fent voltam. Először megijedtem, mikor nem ismertem fel a szobát, de aztán beugrottak a tegnapi események, mire visszadőltem a párnára. Ash párnájára. 

Gyors megnéztem a telefonomon az időt. 7:50. Ez kibaszott korán van egy olyan szombaton, amin nem terveztél semmit. A tekintetem tovább vándorolt és megláttam, hogy márcsak 8%-on vagyok. 

Hirtelen eszembe jutott, hogy Ash szülei nem tudták, hogy itt aludtam és az én szüleim sem tudták, hogy hol voltam. Francba.

Gyors üzentem Ananak. 

Tíz perc múlva ott vagyok nálad. Nyisd ki az ajtót!

Ana volt az ürügyem. Brookenak nehezen meséltem volna el, hogy tegnap az összeomlása után még elmentem Ashel sörözni egyet, majd ott aludtam nála. 

Halkan kimásztam az ágyból és gyors felöltöztem. Olyan szépen megágyaztam, hogy senkinek nem fog feltűnni, hogy itt voltam. Ezután a pólót is elhelyeztem rajta. 

Egy zaj nélkül leosontam, összeszedtem a cuccaimat, majd lélegzetem visszatartva mentem ki az ajtón. 

Láthatólag sikerült úgy eljönnöm, hogy senkit nem ébresztettem fel. 

***

Pár perccel később odaértem Anahoz. Még le sem szálltam a motoromról, de ő már nyitotta is az ajtót. Szegény elég fáradtnak tűnt. Bár nem csodáltam, hisz elég korán volt egy hétvégéhez. 

Figyelmeztetett arra, hogy csendben legyek, majd felmentünk a szobájába. Miután halkan becsukta az ajtaját, felém fordult. 

- Mesélj. Mit műveltél?

Küzdöttem a szavakkal. 

- Sadie? - Ana szinte mérgesen figyelt engem. Aztán úgy tűnt, hogy leesett neki. - Hol aludtál? - kérdezte végül, kikerekedett szemekkel. 

Basszus, most az évszázad lebaszása vár rám! Úgysem mennék azzal semmire, hogy kikerülöm a nézését és a kérdéseit. 

- Ashnél. - motyogtam alig hallhatóan, miközben lehajtottam a fejem. 

- Cómo? Bei Ash? - sziszegte olyan halkan, ahogy csak lehetett. - Por qué Sadie? Por qué? Dios mio, que barbaridad! Nem hiszem el! Ennyire hülye vagy? Mit akarsz vele? Két héttel ezelőtt még a nővéredet elégítette ki! Kedveled? Azért, ahogyan bánt veled? És egyáltalán mit műveltél a karoddal? 

Anat nem lehetett leállítani. Ritkán láttam ilyen feldúltnak. 

- Vissza... Visszafeküdhetnénk még egy kis időre és majd csak azutána erről beszélni? - kérdeztem hirtelen halálfáradtan és megpróbáltam meglágyítani őt. Erre villámokat szórt a szemeivel, a kezeit pedig csípőre tette, harcra készen. Egy újabb rohamot akart kapni, de aztán visszafogta.

- Oké. - mondta végül. - De írok Mattnek és majd ezt együtt megbeszéljük. 

- Minek Matt? - nem tudtuk volna ezt egyedül lerendezni?

- Nem ígérhetek olyat, hogy nem ugrok neked. Matt a biztonságodért lesz itt. - mondta halkan és halálkomolyan. 

Fenébe. 

- Öhm... oké. - őszintén? Féltem Anatól. Mielőtt visszafeküdt volna az ágyába, még megjutalmazott egy szigorú nézéssel. Én is lefeküdtem mellé, kicsit habozva.

- És most aludj. - mosolygott rám, mielőtt becsukta volna a szemeit. Ezek szerint mégsem volt annnnnyira mérges!

***