Damn Badbabe [Magyar fordítás]

35.rész

A következő két napban semmit nem hallottam Ash felől. És nem is akartam.

Michael odajött hozzám megkérdezni, hogy mikor fogja megkapni a cikket, mert Ash azt mondta neki, hogy majd én továbbítom neki. Ez azt jelentette, hogy egyedül kell megírnom. Ígyhát leültem átnézni a jegyzeteimet kedd délután. Közben átadtam magam a jó és a rossz emlékeknek. Az a nap és az egész hétvége egy érzelmi káosz volt. Így hogy tudtam volna koncentrálni a cikkre? És Michael azt akarta, hogy legkésőbb holnap délelőtt leadjam neki, hogy majd a gyűlésen beszélhessünk róla. Köszönöm szépen!

Idegesen néztem ki az ablakon. Úgy zuhogott az eső, mintha szitából öntötték volna és jéghideg volt. Tavasz végén. Köszönöm szépen ezt is!

Odamentem a szekrényemhez, majd kivettem belőle egy szürke pulcsit és magamra kaptam, mikor tudatosult bennem a tény, hogy Ashnél van az összes kép. Szóval mindenképp beszélnem kellett vele, ha a képeket is bele akartam tenni a cikkbe. Köszönöm szépen megint!

Felbosszantva az ágyamhoz sétáltam és közben megkérdeztem magamtól, hogy miért kellett mindig ilyen szerencsétlennek lennem. Megfogtam a telefonom és röviden üzentem Ashnek.

Szia. Elküldenéd a képeket szombatról? Sadie

Ez nem csak kedves, de még csak barátságos sem volt. Türelmetlenül vártam a válaszát

Áá, most hirtelen megint beszélsz velem?

Ez meg mi volt már megint?! Ő sem kereste a társaságomat az utóbbi napokban!

Nem úgy tűnt, mintha érdekelt volna téged.

Nem is érdekelt. De jó tudni, hogy mikor szükséged van valamire, akkor jó vagyok.

Úristen. Ash volt a legnagyobb drámakirálynő az egész univerzumban. 

Hány éves is vagy? És inkább legyél hálás, hogy megcsinálom helyetted a cikket!

Hálás? Te csak tönkreteszed a cikket!

Már megint? Már annyiszor tárgyaltunk erről a vitáról. 

Csak. Küld. El. Azokat. A. Kibaszott. Képeket!

Annyira felhúzott, hogy majdnem a falnak dobtam az IPhoneom.

Mindig csak nyugodtan, Babe.

És. Ne. Hívj. Babenek!

Oké, Babe.

Visszafojtottam egy mérges sikítást és odamentem a MacBookomhoz. Muszáj volt végig remeknek körbeírnom azt a napot - legalább a papírra. Csak simán elkezdtem betipegni a szöveget. Kijavítani később fogom. 

Épp teljesen bele voltam merülve az írásba, mikor egy üzenetet kaptam Ashtől. Megnyitottam, mire egy csomó kép került a képernyőmre az épületről, rólunk és... Rólam. Azokat a fotókat is elküldte, ahol épp a gondolataimba merülve és az ajkaimat harapdálva álltam. 

Hívj, ha segítenem kell a cikkben.

Írta hozzá a képek alá. Pff, az szép lenne.

Próbáltam inspirációt szerezni a képekből, de újra és újra rájöttem, hogy csak Asht bámulom. A tetkói, az arckifejezései. Nem vettem észre valamit egész idő alatt? Már majdnem felemeltem a telóm, hogy megnézhessek egy képet rajta. Mint egy ostoba.

Néha azt kívántam, bárcsak gondolatolvasó lennék. Csak egy kis betekintést szerettem volna Ash fejébe. Mit gondolt? Mit gondolt rólam? Miért viselkedett így? Miért változott meg a hangulata olyan hirtelen néhány szituációban?