Damn Badbabe [Magyar fordítás]

64.rész

Síricsend.

Ilyen volt a szitu Ash és köztem - már megint. És ma újra úgy megyek be a szerkesztőségre, hogy nem tudtam hogyan is állunk egymással. Ezt nem bírtam elviselni!

Idegesen léptem be a terembe Mattel, ahol Ash már bent ült. Dayna mellett.

Aki csakúgy istenítette.

Szemetforgatva mentem el előttük egy fal melletti helyre. Matt termesztésen leült mellém és elővette a jegyzetfüzetét, így készen állt fontos dolgokat beleírni. Elkezdett kis mintákat rajzolni a lapra és mivel nem volt semmi dolgom, ezért szinte megbabonázva néztem, amit csinált.

Hirtelen abbahagyta a rajzolást, így felnéztem rá, hogy lássam miért. Grimaszolt, majd hangosan felnevetett és valami jelet adott mögém. Megfordultam és megláttam Asht, aki vigyorgott és ugyanúgy valami jelet küldött Matt felé.

Ja igen, Matt és Ash újra... barátok voltak.

Kissé idegesen néztem el róla és figyeltem Daynara. Először csak nyugodtan bámult rám, majd szélesen mosolygott felém. Ezzel mondani akart valamit?

Visszamosolyogtam rá és reméltem, hogy igazinak tűnt. Ezután némán bámultam magam elé, ahol Michael nem sokára el fogja foglalni a helyét. Máskor mindig pontos volt, hol maradt már?

Matt újra kuncogott, majd visszafordult a füzete felé.

- Menj oda hozzá. - szóltam rá. Hülyeség volt, hogy itt nevetgéltek, miközben ha négy székkel arrébb csúszik, akkor normálisan beszélgethettek  volna.

- Velem jönnél? - erre megráztam a fejem.

- Akkor itt maradok veled. - ezután engem figyelt. - Mivan már megint? - sóhajtott. Megforgattam a szemeim. Én voltam a hibás, amiért mindenből ilyen drámát csináltam.

- Asht kérdezd. Ugy viselkedik velem, mint egy darab szarral.

- Megpróbáltál beszélni vele?

- Jóhogy! Mindig csak rejtvényekkel beszél, aztán meg lelép! - azért is idegesített Ash viselkedése, mert gyerekes volt. És azért is, mert én csak beszélgetni akartam vele és szórakozni, mint régen.

Matt mondani akart valamit, de nem tudott, mert Michael épp akkor lépett be. Bocsánatot kért, amiért késett, majd elkezdett információkat tömni az agyunkba. Csak rá figyeltem, mert mindenki más idegesített ebben a teremben. Beleértve Mattet.

Miért volt jóban Ashel, de én Nem?

Én is jóban akartam  vele lenni!

Negyed óra múlva, minden úgy ment, mint mindig, majd Asht és engem magához hivatott Michael, a többiek meg hazamehettek. Sosem értettem miért akar egyedül beszélni velünk, de végülis ő volt a szerkesztőség főnöke. Talán azt akarta, hogy fontosnak érezzük magunkat.

- Egy újabb elsőosztályú cikk! - dicsért meg minket. Ash hálásan bólintott. - Mindenek előtt a borítója tetszett a legjobban! - mondta tovább.

- Igen, Dayna nagyon ügyes volt. - jegyezte meg Ash elismerően.

- Biztosan a szívével és a sok szeretetével csinálta. - mondtam édesen, miközben Ashre mosolyogtam. Erre ő csak bizonytalanul és zavarodottan nézett rám, majd vissza Michaelre.

- A témában is pozitívan csalódtam. Nem tudtam, hogy ennyi évesen ilyen jól el lehet szórakozni a játékparadicsomban. - fejezte be mondandóját, majd várta, hogy nevessünk. Jaaa. Ez most vicces volt? Én csak némán mosolyogtam, mert még ahhoz sem volt energiám, hogy úgy csinaljak, mintha vicces lett volna.

- És most a minden heti kérdés. Hova lesz az út következőnek?

- A művészeti kiállításra. - mondtam, mielőtt Ash valami hülyeséget mondott volna. Viszont a kezeit összefonta mellkasa előtt.

- Jól van. - bólintott és gondolkozni kezdett. - Biztos vagyok benne, hogy izgalmassá teszitek majd. - mosolygott, majd megfogta a táskáját. - Kedden délután küldjétek a cikket és szerdán majd látjuk egymást! - mosolygott megint (amúgy mostanában elég sokat mosolygott, valószínűleg ujra kibékültek a barátnőjével) és elhagyta a termet.

És most itt álltam. Ashel.

De ő meg úgysem akart beszélni velem, szóval akar le is léphetek csak úgy. Egy szó nélkül fordultam meg és akartam menni, de Ash hangja megállított.

- Miért vagyunk ilyen furák egymással?

Ledöbbentem. Lassan megfordultam felé.

- Ezúttal nem az én hibámból! - nem hagyom, hogy engem hibáztasson!

- Szerintem meg csak nem tudsz róla. De végülis igazad van. Az utóbbi időben... valahol máshol jártak a gondolataim. - próbálta megmagyarázni anélkül, hogy tényleg mondott volna valamit.

Felhúztam egy szemöldököm.

- Azt vettem észre. - tudtam, hogy ki jár állandóan a fejében. - Tudod mit Ash? Elegem van! Azt hittem, majd valahogy megoldjuk. De nem vagyok kíváncsi az örökös hangulatváltozásaidra. Csak legyünk minél előbb túl a cikksorozaton meg az érettségi bálon.

- És akkor ennyi volt? - nézett rám szúrósan, mire én csak megvontam a vállam. Nem akartam kimutatni, hogy mennyire fájt ez igazából. Olyan volt, mintha ezer darabokra esett volna szét a belsőm.

Gondolkodott. De miről? Nem mondott semmit, csak felkapta táskáját és elment mellettem.

- Reménykedj, hogy jó legyen a kiállítás.

És máris visszatért a régi Ash. Majdnem elsírtam magam.