Dark side ✔

2.Rész

-Lucy szemszöge-

-Sajnálom..-Tettem hozzá ami látszólag meglepte. fél szemöldökét felvonva nézett rám

-Ugyan minek sajnálnád? Azt se tudod ki vagyok-mondta. Nem láttam a kettő között az össze függést

-Attól még hogy nem ismerlek sajnálhatom a történteket..-mondom és éreztem hangomban a fájdalmat. Ismét magam előtt láttam azt a napot aminek az eseményeiről azt kívánok bár meg akadályoztam volna. Észre kellet volna vennem mi folyik. A történtek teljesen felemésztettek belülről.

-Nem kell, nem fontos-hajtotta a fejét a padra. Még ezer dolgot akartam mondani és kérdezni. Csak épp megszólalni nem sikerült. Sóhajtva vissza fordultam vissza a helyemre és körmöltem,miközben Johnnie vágásainak okán gondolkodtam.

Csengőszó után megkaptuk a házit majd a tanár a naplóval a kezében elhagyta a termet. Rögtön utána ment Johnnie is. Egy Peter nevű srác meg oda fordította hozzám a székét. Miután látta hogy a padtársam már elég távol van megszólalt:

- Ne is próbálkozz vele..egy elkúrt szerencsétlen emó.- láttam ahogy még vissza fordul az ajtóból az említett személy és vissza jön az asztalunkhoz. dühösen Peterre meredtem.

-Ne beszélj már így róla azt se tudod ki ő valójában. Kinek érzed te magad?- kérdeztem tőle hitetlenkedve. Johnnie megérkezett köreinkbe és kettőnk közé hajolt. Peter össze húzódott mikor észre vette. Attól tartottam hogy a következő lépés egy pofon lesz. De nem az lett. Keserűen rám mosolygott.

-De, jól mondja, pontosan ilyen vagyok-ennyit mondott és ott hagyott minket ténylegesen. Elátkozva Petert Johnnie után rohantam és a szekrényeknél be is értem.

-Hé!- állok meg mellette- Ne is figyelj rá, nem tudja mit beszél, nem ismer..- próbáltam valahogy javítani a bent elhangzottakon.

-Nem elég hogy be nem áll a szád még süket is vagy? Mondom ilyen vagyok-Elengedve a hangsúlyát válaszoltam.

-Mert addig mondják amíg te is azt fogod gondolni magad. Szerintem egyáltalán nem tűnsz olyannak- mondtam. Szemébe látszott egy ici-pici kíváncsiság. Aztán rögtön átváltott sokkal inkább gúnyosra ami rosszul esett. Én komolyan mondtam, de nem hisz nekem.
-Igen, és milyennek tűnők?- fújja ki szeméből haját így mindkét szemét látom

-Csak egy srác aki felmeri vállalni a stílusát, nem foglalkozva mások véleményével. És szörnyen szomorúnak valami miatt. Ezért vannak a kezeden vágások. Csak még azt nem tudom miért vagy szomorú.- a mondatom közepén elő veszi fekete farmerjának zsebéből a fülhallgatóját amit csatlakoztat a telefonjához.

-Ja. És nem is fogod megtudni...-és mielőtt válaszolhattam volna a fülese már a fülében volt és üvöltött a zene. Lehajtva a fejem úgy döntöttem inkább vissza megyek, már tök fölösleges volt maradnom. Bántottak a szavai, mintha leszúrt volna egy késsel. Pedig alig ismertem. A teremben levágtam magam az utolsó padba, a helyemre és lehajtottam a fejem. Elkapott a sírhatnék. És nem tudtam miért. Lehet az emlékekért amiket felhozott bennem, felkavart. De lehet hogy csak fájt hogy ennyire eltaszít magától. Csöngőig a padon feküdtem, egyszerűen el ment a kedvem az emberektől. Petert a pokolba kiváltam, holott az elején még ránézésre jó fejnek is tűnt. De egy görény.

Johnnie beült mellém, a kezén friss vér volt. A látványától is elkapott a szédülés. a táskámból elő halásztam pár zsepit és az asztalára tettem. Meglepődött, de elvette a zsepit. Végig törölte a kezét a zsepi pedig fel szívta a vérét. Egyre inkább szédültem.

Újra és újra a szemem előtt láttam azt a napot. Kiindultam a teremből rosszul létre hivatkozva. A mosdóba készültem hogy megmossam az arcom és lenyugodjak. De nem jutottam el odáig. Pár lépésre az ajtótól össze estem...

-Johnnie szemszöge-

Felálltam a padból és én is megnézem akárcsak a többiek. Oda megyek mellé, letérdelek és a csuklóját megfogva megnéztem van-e pulzusa. Apámnál már ezerszer csináltam mikor túl adagolta magát. A tanár üvöltve lökött el a lánytól "óvatosan". 'A te hibád! Te tehetsz róla! Mit műveltél vele szörnyeteg' ehhez hasonló kérdéseket és szitkozódásokat kaptam de nem foglalkozva velük felkaptam a táskám és kimenve becsaptam magam mögött az ajtót. Egyenesen haza megyek. Beosonok reménykedve hogy apa esetleg nem hallja meg hogy megjöttem. Nincs itthon. Huhh, akkor megúsztam. Felbattyogtam az emeletre és le vágtam magam az ágyamra kezembe vettem a gitárom. Halkan, dudorászva játszottam különböző dallamokat. Az ablakomon ki pillantottam a kereszt szomszédba. Elvileg új szomszédok jöttek még nyár végén. Párszor láttam egy pasit meg egy középkorú nőt. Gondolom valami házas pár. Az épületnél megáll egy fekete autó. Ki szált a férfi illetve egy lány. Már sötét volt így alig voltak kivehetőek de ha jól láttam az a lány az OSZTÁLYTÁRSAM?! Először azt hittem hogy rosszul látom, esetleg beképzelem, de nem. A lány aki beült mellém a szomszédom is volt. Próbáltam feldolgozni hogy ez most tényleg megtörténik- e velem vagy ez csak egy hülye álom. De ez a valóság volt. Megvárom még bemennek majd kiülök a teraszra a csillagokat bámulva. Elő vettem egy megkezdett rajzot és a holdfényben elkezdtem rajzolni.