Dark side ✔

15.rész

-Johnnie szemszög-

A mentők fogjuk rá, hamar ki értek és ellátták. Persze a szirénákra már a szülők is felébredtek. Ha rajtuk múlna már Lucy halott lenne... És én voltam a rossz. Bár lehet részben igazuk is volt. Ha nem vagyok ilyen, nincs ez az egész. De fájt amit a videoban láttam.
Lecsesztek, és a lány közelébe sem mehetek. Legalább is ők ezt mondják, mert ezek után nincs az az isten aki távoltarthat tőle.
Még ha néha nehéz is lesz, még ha változtatnom kell, még ha bajba is kerülök...ezt a lányt én meg fogom védeni. Lehet hülye vagyok, lehet elcseszem, de ezt már kötelességemnek érzem.
Ő kiállt mellettem, most rajtam a sor. Ha verekednem kell érte, hát legyen. Megvédeni nem csak magam tudom. És nem is azért tanulom hogy csak magam védjem...
Természetesen azonnal kiraktak a lakásból, így esélyem sem volt Lucyval menni. Mint ha én tehetnék róla..
Haza mentem. Mi mást tehettem volna? És ez volt az első alkalom hogy nem akartam haza jönni. Hogy nem akartam a szobámban lenni. Hogy nem akartam egyedül lenni.
Elő vettem a telefonom. Van esély rá hogy Lucyval ismét jóban legyünk? Fel néztem a közösségi oldalakra és bár ne tettem volna...

Profil: Daniel Wallet
01:17 Időzített bejegyzés
Srácok nem hiszem el hogy a környéken valaki ennyire nem bír aludni. Most ment el a mentő... és most a drága kisöcsém is felébredt és rinyál. Remélem megpusztul az a rohadék akinek ennyire feltünési viszketegsége volt hajnali egykor.

És nem ez a legszomorúbb az egészben. Be néztem a kommentek közé és mindenki egyet értett vele. Addig mindenkinek nagy a szája míg mást kell szidni, de ha vele történik akkor meg majd néz ki a fejéből. Gondolkodtam hogy írjak a poszt alá, hogy épp Lucyt küldte...és küldték el mind a halálba de inkább nem süljedtem le odáig. Majd rá jönnek ők maguk is.
Egy darabig még olvasgattam majd ledöltem az ágyra. De az alvás továbbra sem ment. Mi van ha végleg elveszítem? Szörnyű belegondolni a halálba ilyenkor. És abba is hogy vajon érezne így más ha én halnék meg. Mert nem hiszem... Ahhoz én kevés vagyok hogy bárkiben szomorúságot keltsek. "Csak a levegőt pazarlod hülye emo"
Az órák lassan teltek el, azt hittem sosem lesz már reggel. Hogy végre el mehessek hozzá. Hogy végre tudjam mi van vele. Vajon csak nekem hiányzik most a hangja?

Lassan ki keltem az ágyból, és kimentem a fürdőbe, és megmostam az arcom. Kellet ez már. Mostmár kevésbé érzem magam mocskosnak a ma hajnali dolgokban. Pedig ettől még ugyan olyan sáros voltam...

Mikor elindultam itthonról, apa már rég nen volt itt. Gondolom már megint valamelyik kocsmában herdálja el a "dugipénzt" amit a rajzaimmal keresett pénzel mindig újra töltők. Mégha apa ver is miatta... Ennyi jár neki. Anya szemét volt. És ő legalább még itt van nekem.
A közeli, városi korházhoz vettem az irányt, amibe remélhetőleg Lucyt is vitték. Egy darabig sétáltam de beláttam képtelenség lesz gyalog oda menni így fogtam egy taxit. Talán van nálam annyi hogy kifizessem.. Tíz perc alatt ott voltunk, és még a pénzem is elég volt, pár centem még maradt is. Abból viszont haza jutás már nem lesz, de nem érdekelt. Itt vagyok Lucynál. Láthatom végre.
Besétáltam és megálltam a recepcionál megálltam, ugyanis azért annyira nem lett volna annyira vicces végig járni a rengeteg kórtermet.
-Jó napot! -biccentettem fejemmel- Lucia Spark-hoz jöttem látogatóba.-mondtam illedelmesen. De mintha a falhoz beszéltem volna. A fiatal recepciós srác rám sem hederített.
-Khm...-köhintettem-Mondom Lucia Sparkhoz jöttem, meg tudná mondani a korterem számát, amiben találom? -még csak rám sem nézett. Ekkora taplót...
Átnyúltam a pulton és megragadtam a srác pólóját magam felé fordítva őt. -Ha hozzád beszélek méltoztass már rám figyelni bassza meg!-ilyedten nézett rám-Hol van Lucia Spark szobája?
-É-én.. engedj el kérlek... megnézem azonnal..-elengedtem a pólóját, azonnal a gépébe merült- Második emelet... öhm...114-es ajtó, de most van nál a látogató
Nem szóltam rá semmit bár magamban egy "ki a francot érdekel" azért elhangzott...