Dark side ✔

5. rész

-Johnnie szemszöge-

Haza sétáltam lassan én is, hiába laktunk közel lassú lépteimmel elidőztem mire haza értem. Egy furcsa, még is jó érzés kavargott bennem. Jó volt a mai este, bevallom. Igaz érdekes befejezése lett. Ugyan akkor volt egy rossz is. Mikor elbúcsúztunk Lucyval nem tudtam nem észre venni az édesapja lesújtó pillantásait. Még egy ember aki el ítél...Tőle valamiért azért még rosszabb, mivel a lányával egyre inkább kezdünk össze hangolódni, igaz azért még távol vagyunk a barátoktól, de pozitív ismerősnek elmondható.
A gondolatok kavarogtak a fejemben, de amint beléptem az ajtón már nem volt rá időm. Apám be állva elindult felém, és hiába próbáltam az emeletre, a szobámba iszkolni elkapott és a földre rántott hajamnál fogva. Megint kezdődik, vajon most is túl élem? Egy nagyobb pengével az arcomnak majd az egész testemnek esett. Nem beszélt tisztán, ráadásul bűzlött a piától. Jó pár friss seb után sikerült kimásznom szorításából, de a szobám már nem volt elég biztonságos. Ki rohantam az útra és a fejemet kapkodva kerestem ideiglenes menedékem. Szorított az idő, ha apám mögém ér, tuti ki nyír. Lucyék háza felé vettem az irányt, átugrottam a kerítésem, befutottam a verandára és felhúztam magam a teraszra, és bármiféle finomkodás nélkül benyitottam, mint utólag kiderült a lány szobájába. Nagyokat pislogva nézett rám, megértem egy mondhatni vad idegen betör a házába az éjszaka közepén, véresen megtépázva, mint aki most szabadult egy csapat vérengző farkas elől. Ajtót, ablakot bezártam, a függönyöket behúztam majd lerogytam a lány ágya melletti falhoz, azt össze vérezve. Sikerült megmenekülnöm... ezúttal.

-Lucy szemszöge-

Mikor Johnnie megérkezett nagyon megijedtem, főleg mikor a kutyám is elkezdte ugatni. Hiába, Oscar néha már tényleg csak teher. Miután kapcsoltam hogy "Hé, ember, a haverod épp a földön fekve haldoklik" felpattantam az ágyról, és jobb híján száraz zsebkendővel ültem le vele szemben és az egyik tenyeremmel a falat támasztva közelebb hajoltam. Nagyon közel, mármint ha valaki belépett volna abban a pillanatba a szobába azt hihette volna hogy épp le akarom kapni őt.
A zsebkendővel finoman, apró mozdulatokkal töröltem arcáról a vért, ő pedig csak szaporán véve a levegőt, -valószínű a futástól- csak tűrte fejét a falnak döntve, arcával a plafon felé fordulva. Aggódtam. Nagyon.
Lélegzet visszafojtva mértem végig, mint egy anyuka a gyermekét aki imént rohant be sírva mert elesett. Jó ideje figyelhettem mikor végül Johnnie megtörte a csendet amit én észre sem vettem, annyira el voltam foglalva az előttem ülő fiúval.
-Mi az?- nézett rám furán én pedig hátráltattam pár centit. Még mindig aggódtam mi történhetett.
-Se-semmi-nyögöm ki végül és ismét kezembe vettem egy zsepit. Letörlöm az arcáról a friss vért. Közben még egyszer végig mér.
-Ahha...Nem ez van az arcodra írva-kel fel a padlóról és körbe néz a szobámba majd zavartan ismét rám szegezi a tekintetét-Izé...öhm itt aludhatok? Jó nekem a padló és ígérem nem kérek semmit-vakarja meg a tarkóját. Halványan elmosolyodva bólintok és kimegyek a szobából egyedül hagyva őt minden kincsemmel.

Sietve kapom fel a vendég ágyról a poros matracot amivel az ajtónak neki dőlve ismét bejutottam. Halk gitár, és még annál is halkabb ének szóra érkeztem. Ő gitározott. És nem is akárhogy. Elképesztően jól szólt a gitár a hangja meg tiszta volt, egyszerűen elkápráztató. Percekig álltam még ott és csak hallgattam az ügyesen játszó szomszédom.
-Te gitározol? -kérdeztem teljesen elalélva. Amint meghallotta a hangom megugrott azonnal arrébb tolta a gitárom, és amit meglátta kezemben a matracot felkelt, és segített lehelyezni azt. Épp leült volna az épp most lerakott tárgyra mikor felkarját megfogtam és vissza tartottam. Furán nézett rám. Csak megráztam a fejem mosolyogva.
-Te az ágyon alszol, enyém a matrac- csaptam le azzal a lendülettel a seggem a szivacs ágyra. Johnnie-nak felszaladt a szemöldöke.
-Nem, én alszok a matracon te az ágyon!- ellenkezett

-Én vagyok a házi gazda, én mondom meg ki hol alszik!

-Én meg a vendég vagyok és ezért kapom a rosszabb ágyat.

-De te sérült vagy, én akarom hogy ott aludj és kipihend magad.

-Annyit kértem hogy a földön aludhassak-indult az ablakom felé- de ha nem érted akkor én el is mentem...-lépett határozott mozdulattal én pedig kezét ismét lefogva megakadályoztam a szökést.

-Oké..akkor alszok az ágyban..egy feltétellel. Ha velem alszol.-miután ki mondtam saját magamon is meglepődtem

-Nem kicsi ahhoz ez az ágy hogy el férjünk rajta ketten?-nézett végig tényleg kicsit kicsi ágyamra

-Nem, el fogunk férni simán.

-Rendben, akkor ott alszunk- biccentett az ágy felé- ketten-tette hozzá némi szünettel. El sem hiszem hogy bele mentem.
Johnnie le kapta az alaposan szétszaggatott, véres pólót és a földre dobta ahol pár perccel ezelőtt még ült. Befeküdt én pedig a pizsama szerelésemben -amiben eleve voltam mikor ide jött- lefeküdtem mellé odanyújtottam neki a takaróm. Bebúrkolozott vele. Némi habozás után úgy döntöttem hogy "kit érdekel, egyszer élünk egyszer nem" megölelem. Először hátrébb húzódott de utána vissza ölelt majd őt el is nyomta az álom.

-Vigyázni fogok rád...-suttogtam magamhoz szorítva majd le hunytam a szemem és engem is magával ragadott az álom...