Dark side ✔

28.rész

-Hogy is mondtad anno? "All I want is you"? Valami ilyesmi rémlik- elmélkedett a "közös" múltunkon, közbe kezét egyre hátrébb és lejjebb csúsztazva. Rengeteg nyálas dalt hallgattam, amitől mára már öklendezni tudnék. De akkor full komolyan vettem, és ezt Daniel is tudta. Nagyon jól.-Annyira akartál hogy beköpj anyámnak? Hm?! Tudod mit kaptam akkor mikor te leléptél?

-És te tudod min mentem keresztül mikor rájöttem hogy átversz?-vágtam a szavába- Sőt tudod min mentem keresztül mikor miden fontos ember körülöttem eltűnt?

-Alisha halála fáj ennyire?- dörgölte orrom alá vigyorogva amiről tudta jól hogy megtörhet-Jaj, mindjárt elkezdelek sajnálni-törölte le kamu könnyeit- El kell fogadnod. Soha. Nem. Jelentettél. Semmit. Senkinek. Ezért halt meg ő is. Mert nem érezte hogy mellette vagy. Szegénykém, csak nem sírsz? -emelte meg állam mire ösztönösen el fordultam tőle

-Hagyd békén-szólt nyugodtan Daniel háta mögül egy ismerős hang mire lehajtottam a fejem. Tudtam ki az.

-Oh, csak nem-fordult meg- féldémon barátunkhoz van szerencsém- vigyorodott el Dan, de Johnnieról lepergett- Mit csinálsz ha nem hagyom békén? Ki szívod a lelkem?- vihogott

-Utoljára mondom, szállj már le róla- szólt Jhonnie halál nyugodtan és pont ez volt az amitől én nem tudtam megnyugodni.

-Ne szólj bele- rántotta meg határozottan a csuklóm, és maga mögé fogott, arrébb lökte Jhonniet, és megindult a mosdók felé. Hiába rángattam a kezem, túl erősen fogott.

Jhonnie utánunk indult és kitépte kezem Danieléből, amitől én hátrébb kerültem. Neki rontott, és a falnak lökte majd behúzott neki egyet.-Nem érted amit mondok?- szemeivel ölni lehetett volna. Daniel csak dadogott.- Mi a faszért nem érted hogy szállj le róla?!-Szólt idegesen- A következőt nem úszod meg ennyivel- lökött rajta még egyet majd eleresztette. Daniel abban a pillanatban le is lépett. Aztán Jhonnie odajött hozzám és átnyújtotta a tárcám, majd csendben ott hagyott. Tudta hogy még nincs itt az ideje annak hogy beszéljünk.

A zsongó folyosón tompán hallottam a zsivajt, ahogy szép lassan a földre csúsztam, hátam az oszlopnak döntve. Földre érve felhúztam a térdem és elsírtam magam.

Nem érdekelt hogy csöngettek, nem érdekelt hogy tanárok és diákok kérdezgetik mi bajom, nem érdekelt hogy össze súgnak vagy röhögnek rajtam, egyszerűen kisírtam a lelkemből az összes fájdalmat, ami ismét össze gyűlt bennem és ismét padlóra küldött.

Lassan negyed órája ment a tanítás mire sikerült össze szednem magam. Felkelve a földről letöröltem a szemem alatt díszelgő két fekete pacát amitől úgy néztem ki mint egy depressziós panda, majd a terem felé vettem az irányt.

Belépve a tanár szúros tekintetével találtam szembe magam.

-Miss. Sparks, indokolná késését?- tudakolta a történelem tanár, nekem meg észérv híjján valamit ki kellet találni. Gyorsan.

-Elnézést, csak... mindegy elnézést-próbáltam ok nélkül hagyni a késést de persze nem sikerült, mivel a tanárunk (aki úgy általánosságban sem túl kedves) épp rossz paszban volt így nem hagyta ennyiben.

-Az indokot kérem, nem a bocsánat kérést-szólt ellentmondást nem tűrően

-Én csak...én

-A szülei most hívták, hogy a nagymamája haldoklik. Ott voltam, hallottam. Megkért hogy hagyjam egyedül amíg össze szedi magát.- húzott ki Jhonnie, és talán én egyedül, de érezte hogy ami valójában történt az másra nem tartozik csak mi hármunkra.

-Ohh, nagyon sajnálom, üljön le Miss. Sparks-lágyult meg szinte azonnal a tanár én pedig fejem lehajtva hátra battyogtam a helyemre.

-Kösz-súgtam oda Jhonnienak, aki csak biccentett.- Daniel?-néztem körbe de csak hűlt helyét találtam. Padtársam vállat vont és tovább rajzolgatott.

Óra vége előtt nagyjából öt perccel ismét nyílt az ajtó, amin ezúttal Daniel lépett be, lila foltal a szeménél és feldagat orral. Felvont szemöldökkel néztem rá miközben ő csak megvetően pillantot rám. Ránk.

-Elnézést, csak az a gyökér leütött-bökött Jhonnie felé- eddig a nővérnél jegelték a szemem...meg úgy az egész arcom.- mondta fájdalmas arckifejezéssel. Mondtam hogy ez a srác Oscar-t érdemelne.

-Kultúráltan! Mr. Chase órák után marad, ahogy maga is. Erről még számolunk.-szólt a tanárunk

-Ne felejtse ki Lucyt sem, ő buzdította- vágta rá Daniel

Jhonnie-val össze néztük és aprót bólintva megegyeztünk hogy így kettő az egy ellent játszunk.

-Mindhárman maradnak, köszönöm hogy szólt- biccentett ezzel helyére utasítva a tanár.

Ez az öt perc volt életem talán legrövidebb öt perce. Jhonnie mellett (aki amúgy halál nyugodtan ült mintha mi sem történt volna) legszívesebben csak eltüntem, olyan szinten féltem attól hogy mi lesz. Daniel tekintete annyira szúrta az enyém hogy azt hittem átjukasztja.

Csengőszóra az osztály egy emberként kellt fel a helyéről vagy kezdett el pakolni hogy elindulhasson tesire, kivéve mi hármunkat. Mi ott maradtunk. Borsónyi gyomorral emelkedtem fel székemről és indultam az asztal felé előttem Daniellel, mögöttem Jhonnieval.

-Szóval hogy is történt ez az incidens?-szegezte azonnal nekünk a kérdést Mrs. Gillis

-A büfében álltam sorba, aztán jött Daniel és...-kezdtem bele de az említett személy közbe vágott

-Csatlakoztam hozzá hogy ne álljak sokat sorba ha már amúgy is jóban vagyunk...

-Kurvára nem vagytok jóban..-szólalt meg Jhonnie is

-Ne szólj bele!- vágta rá Daniel

-Te se az övébe!- védett engem Jhonnie

-Egyszerre csak egy, gyerekek! Miss. Sparks, kérem folytassa.-utasított a tanár.

-Szóval...Daniel mögém lopozott és kivette a kezemből a tárcám- folytattam tovább de az említett ismét nem bírta a pofáját befogni

-Csak poénból- védte magát

-Kussolj már, gyökér!- szólta le azonnal

-Megkértem hogy adja vissza...cserébe- nyeltem nagyot- a szüzességem kérte... Ellenkeztem ekkor elkezdett rángatni, felhozott az emeletre és a falhoz szorított. Akkor jött oda Jhonnie és előbb szépen, aztán durvábban kérte hogy hagyjon békén de nem tette, így lerángatta rólam és falhoz lökte és behúzott neki.

-Ez így történt!- helyeselt Jhonnie

-Egyáltalán nem!- ellenkezett Daniel-Lenyúlt tőlem egy 5$-ost és azt akartam vissza kérni de nem adta ide. Ez az idióta meg engem ütött le...

-Ha már hazudni próbálsz legalább valami reálisabb hülyeséget találj ki.- szólt padtársam

-Itt van az öt dollár- csapta az asztalra a pénzt, amit egyenesen a farzsebemből szedett ki, természetesen kicsit azért nagyobbat fogva rajta. Megjegyezném, én biztos nem raktam oda azt a pénzt.- vizsgálhatják mi történt de szerintem ez bőven elég bizonyíték részemről...