Dark side ✔

29.rész

-Kérdezzenek bárkit, én igazat mondok- fejezte be mondani valóját Daniel, és lehet ha Jhonnie nem mögöttem áll és fog meg helyben össze esek.

-Mindenképp utána járok, köszönöm, mehet. Önök ketten még maradnak- szólt a tanár

-Nyugi, megoldjuk-súgta a fülembe Jhonnie amint elfordult a tanár. De ebben a pillanatban minden voltam csak épp nyugodt nem

-Ha ki csaptak emberölésért írok- súgtam vissza majd szó nélkül ott hagytam a termet, bevágtam magam mögött az ajtót, és Daniel után mentem. Telefonomon elindítottam a hangrögzítőt. Ez a gyökér nem tesz tönkre se engem sem mást.

-Ha miattad kerülünk szarba én fogok el venni valamit...AZ ÉLETEDET. ROHADÉK!- léptem elé. Az az elégedett mosoly még mindig arcán ült, talán már rá is fagyott.

-5$-ért ölni...elég nagy hülyeség lenne még részedről is. És gyenge vagy. Testileg és lelkileg is.

-Mi a francért nem tudtál igazat mondani legalább most?- néztem szúrós tekintettel mélybarna szemébe amit jelen pillanatban legszívesebben kiszedtem volna a helyéről.

-Azt elmondani ami megsem történt, részemről lenne hülyeség. Tudod bizonyítani mit akartam tőled?

-Nem...-sziszegtem

-Betudnál köpni megerőszakolás vádjával?

-Nem...

-Van bármi észérved ellenem?

-Egy hazug öntelt görény vagy, és ez ki fog derülni.

-Soha nem fogod bebizonyítani hogy fenyegettelek valaha is. Hogy elvettem a tárcád, hogy a falhoz löktelek, vagy hogy mit kértem cserébe. Mert ti ketten vagytok én viszont egy mosollyal bárkit magam mellé állítok és te is megfizetsz azért amiért ejtettél meg a démon barátod is az arcomért. Világos? Egy vesztes vagy...vesztesek vagytok mindketten.- fejezte be monologját Daniel és mintha mi sem történt volna ment is dolgára. Az én arcomra pedig kiült az elégedett mosoly.

Elővettem a telefonom és leállítottam a felvételt majd halál nyugodtsággal sétáltam vissza a terembe miközbe csöngettek.

-Elnézést a kirohanásomért de úgy gondolom ezt hallania kell- tértem azonnal a lényegre.

Elindítottam a felvételt meg sem várva mit mondd a tanár. Recsegve el is indult. Hallani lehetett ahogy ordítoztam Daniellel és ahogy szép lassan beköpi saját magát. Lehajtott fejjel nyomtam meg a "pause" gombot és tettem el a telefonom előtte lezárva azt.

Miss. Gillis elkerekedett szemmel emésztette a hallottakat majd megköszörülve torkát -Köszönöm, mehetnek- és ott hagyott minket. Elsőként indultam meg rá sem nézve Jhonniera. Pedig éreztem hogy nézett. A tekintete szinte kilyukasztotta a hátam.

Lábujjhegyre álltam és kivettem szekrényemből tornacuccom és határozottan elindultam.

Elindultam volna.
-Haragszol?- fagyasztott le pillanatok alatt Jhonnie.

-Nem- ráztam meg a fejem továbbra is háttal neki. Hangomban igyekeztem elfolytani azt amit éreztem. És nagyjából sikerült is.

-Mégis kerülsz

-Csak nem zavarok be...-siettem előre ezzel le is zárva a beszélgetést. Lesiettem a lépcsőn egyenesen az öltöző felé véve az irányt. Az ajtónál épp az egyik lány bénázott a zárral. Mellé léptem és kértem hogy engedjen be. Miután beléptem abba hagyta a kulcsok babrálását, gondolom arra várva hogy mikor jövök ki.

-Zárj be, nem megyek ki!-kiabáltam ki. A lány győzködött hogy nem lenne túl előnyös de nem hagytam magam.- Ha kérdezi hol vagyok mondd hogy az orvosiban, nem foglak beköpni, eskü.- tettem kezem a szívemre könyörgő szemeket villantva. Sohajtva bólintott és bezárta a kis szobát ezzel egyedül hagyva engem.

Egyedül a gondolataimmal...

( Sziasztok!

Gondolom feltünt hogy ez elég rövidecske lett. Ezt nagyon sajnálom csak nyár, és ide oda rohangálok. Lenne viszont egy kérdésem. Többször rövidebb vagy kevesebbszer hosszabb részek?)