Dark side ✔

27.rész

-Minden rendben? -kérdezett nagynéném mire vissza zökkentem a valóságba

-Persze- vágtam rá- Mit eszünk?- váltottam is témát hogy ne kavarjam fel őt is.

-Van felvágott ha esetleg a palacsinta nem lenne jó- mosolyodik el látván hogy felcsillan a szemem. Azonnal levágtam magam az asztalhoz és mint egy kislány úgy vártam hogy Holly néni elém rakja a tányért, majd a palacsintát, végül a rárakható feltéteket.

Megfogva egy darabot átraktam a tányéromra és megkentem lekvárral majd felcsavartam, és bele haraptam miközben nénikém is helyet foglalt

-Jól aludtál?-mosolygott rám én pedig lenyelve a palacsintát viszonoztam a mosolyt

-Igen,köszönöm- feleltem egyszerűen, újabbat harapva

Amíg itt voltam nem beszéltünk sokat, mégis életem legszebb két hetét tudom magam mögött. Jó volt kicsit kimozdulni az otthoni zajból és elfelejteni a problémáim.

Maradtam volna. Akár örökre. Itt minden jó volt. De hát egyszer minden jó véget ér egyszer. A videóm elvileg már az első pár napban rekord számmal előre ugrottam, bár ezt azért nem hiszem. Lényeg, ami a lényeg az iskolából telefonáltak anyáéknak, akik pedig Holly néninek hogy vissza kell mennem próbálni, és hogy felkészítsenek.

-Még egyszer nagyon köszönöm hogy itt lehettem- hálálkodtam nénikémnek búcsúzóul magamhoz szorítva

-Bármikor-karolt át ő is- De ha híres leszel kérem azt a dedikált lemezt-viccelődött jövőmmel kapcsolatba

-Oh, erről jut eszembe. A versenyzők kapnak fejenként két jegyet, majd elküldöm őket, hozz magaddal akit akarsz.

-Barátokat nem akarsz hívni?

-Milyen barátok?-nevettem fel erőltetetten

-Ugyan már, kell legyenek, Daniel?

-Megszakadt a kapcsolatunk a költözés után- füllentettem

-És az a fiú akit mondtál? Az a... aki mellet ülsz

-Már nem ülök mellette- vontam vállat- És nem illene csak őt meghívni viszont téged mindenképp meghívlak.

-Rendben, de ha szeretnéd oda adom a jegyem- bólintott

-Nem, a jegy a tiéd, nem mondod vissza senki miatt.

-Jól van, jól van, akkor beírhatom a számom a telefonodba hogy tudjunk még beszélni?

-Persze- nyújtottam át neki a készüléket és vártam hogy elintézze amit szeretne majd zsebre is tettem amint vissza adta- Majd akkor rád csörgök- adtam neki két puszit és rohantam is ki a kint váró taxihoz, és bepattanva bediktáltam a címet. Vagyis a suli címét.

Az utam pont úgy terveztem, hogy suliidőben érjek be, így elkerülve azt, hogy azonnal mennem keljen valahova. Mert őszintén... fogalmam sem volt hova mehetnék.

Gondolkodtam már azon, hogy be költözök valakihez, barátokhoz, ismerősökhöz, akárkihez, de a legjobb ötletem Daniel volt, annak a lehetőségét pedig azonnal ki zártam. Nem hiányzott hogy kihasználja a helyzetem.

A sulihoz érve kifizettem a kért összeget, a még Holly nénitől kapott pénzből, majd kiszállva fellépkedtem a suli lépcsőin. Deja vu érzéssel kopogtam a tantermem ajtaján, miután pár perce már elkezdődött a tanítás

-Igen?- hallottam bentről a tanárt mire kinyitottam az ajtót és beléptem.

-Jó reggelt, elnézést a késésért- hajtottam le fejem- behoztam az elmúlt két hétre az igazolást -nyújtottam papírt az osztályfőnökömnek

-Délután tovább marad, a próbái miatt, remélem értesült róla-szólt elvéve az igazolásom

-Természetesen-biccentettem, majd a padok felé fordultam üres helyet keresve. Sikertelenül. Mivel az én hiányzásom közben mindenki meggyógyult nem volt teljesen üres pad, így kénytelen voltam vissza ülni eredeti helyemre.

Hátra battyogtam és némán leültem. Mikor leakasztottam volna vállamról a táskám jöttem rá hogy én bizony tanszerek nélkül jöttem suliba. Gratulálok Lucia, hoztad a formád.

-Tudsz adni egy lapot, meg egy tollat- súgtam oda a mellettem lévő Johnnienak aki láthatóan jól megvolt a maga világában. Épp a füzet borítóját firkálgatta.

Hangomra felemelte a fejét és kihúzta füléből a fülesét, majd ledöbbenve mérte fel hogy én bizony mellette ülök. Megint. Lassan két és fél hét után.

-Mi keresel itt..? Vagyis azt hittem leléptél, végleg most meg itt vagy.

-Leléptem volna ha nem veszik fel ahogy éneklek, és rakják ki a suli falára, hogy aztán elsőnek szavazzanak. De hát meg történt pedig hidd el én is örültem volna ha leléphettem volna.

-Nem nem nem, félre érted. Örülök hogy itt vagy csak meglepett, mert nem gondoltam hogy vissza jössz.

-Adnál egy lapot és egy tollat?-váltottam a témán kerülve a szemkontaktust. Némán kitépett egy lapot és oda nyújtotta melléfogva a tollat. Átvéve tőle magam elé raktam és az osztályfőnöknek szegezve figyelmem hallgattam amit mond, és körmöltem le a fontosabb dolgokat. Csöngetés után sajgó csuklóm dörzsöltem, és azon gondolkodtam, hogy már kéne enni valamit.

Zsebemben kutakodva elővettem először a töltőt amit Johnnie asztalára tettem, aztán felálltam az asztaltól és kisiettem a büfébe, meg sem várva hogy lereagálja.

A büfé előtt álló kígyózó sor végére beálltam előkeresve a tárcám, amiben meg nézem mennyi pénz is van. Hát nem sok annyi biztos. Talán egy üveg vízre ha elég lesz.

-Na mi van, csak nem kifogytál a pénzből?-kapta ki a kezemből egy szempillantás alatt Daniel.

-Hé! Add vissza! -kaptam keze után de már mindegy volt. Az önelégült vigyor már az arcán volt

-Mertha nem? Rámküldöd a féldémondod?- figurázta ki kérésem gúnnyal a hangjába

-Csak add vissza,kérlek- vettem könyörgőre hátha meghatjam. Hát nem.

-Cserébe kérem a szüzességed, ahogy az már három éve kijárt volna. Ha nem vagy hisztis picsa.-fröcsögte arcomba miközben közelített.

-Hagyj békén, állat!- fogtam menekülőre, de elkapta a kezem és a falnak nyomott. Éreztem ahogy fejem koppan a téglafalon, majd minden testrészem csatlakozik hozzá, ezzel bénítva egész testem. Mozdulni se bírok.

-Daniel, kérlek- könyörögtem szemem szorosan összeszorítva, megakadályozva hogy legördüljön egy könycseppem is.-Tartsd meg a tárcám, bánom is én csak kérlek ne csináld ezt.

-Igazad van, itt túl sok ember van- ragadta meg a csuklóm és elkezdett húzni- ha megmersz mukkanni, nagyon csúnyán megjárod, világos?- bólintottam. Bólintottam remegő kezekkel. Tudtam mit akar, és lehet pont ez aggasztott a legjobban...