Dark side ✔

20.rész

Ez a hét is el telt. Nagyon lassan. Nagyon unalmasan. A szüleimmel folytatott beszélgetéseim, csökkentettem, amit ők serdülésnek vettek de láttam hogy azért zavarja őket a viselkedésem. Zavarta őket hogy az aranyos, mosolygós kislányuk pár nap alatt az ennek ellenkezőjére vált.

Hát igen. Ilyen az amikor fáj. Mikor egy hazugság kiderül. Amikor hazugságra hazugság épül.
És valaki sérül. Csak az a valaki nem én leszek.

-Kicsim indulunk! -kiabált fel anya mire rá vágtam volna egy nem érdekelt de nem tehettem.
Fekete csőfarmerom pizsama gatya takarta, bordó pólóm, fekete 'IDC' felirattal pedig egy bő póló ami így eltakarta teljesen, a mai szökő szettem.

-Rendben, érezzétek jól magatokat- adtam nekik egy-egy puszit.- Ha bármi van a mobilomon elértek...Ja vagyis nem. Akkor ne keressetek-fakadtam ki a héten már nem elsőre. Anyáék ezt már szem forgatva kezelték, és ez most sem történt másképp.

-Olyan 11 fele érkezünk, addig ajánlom hogy alvás legyen-szólt apám

-Rendben...-mondtam unottan vissza indulva az emeletre, majd ajtó csukódásra le kaptam magamról az álcám, felvettem egy zoknit hozzá a fekete cipőm majd kiengedtem laza kontyba fogott hajam és átfésültem. A göndör tincsek, ezúttal kiegyenesítve omlottak a vállamra, fél szememet el takarva. Mint egy rossz emo...

Hűvös volt. Az esti szellő végig járta testem, megborzongatva azt. Oszkár, mintha csak erre várt volna, olyan hanggal kezdet el ugatni, mint még soha. Rövid szitkozódás után becsuktam magam mögött az ajtót és átkeltem az úton.

Gombóccal a torkomban értem a ház elé, majd becsengettem. Nyiss ajtót kérlek
Ismét csöngettem és kinyílt előttem az ajtó, így szembe találtam magam vele. Szeme nem csillogót. Ridegen mért végig magyarázatot várva.
-Én...-nyeltem egyet- Mit írt neked apa?

-Apád semmit, te írtál. Most meg itt vagy. Mi a francért jöttél? Tudtommal nem akarsz balhét apucival, akkor tűnj el, ne hogy megint miattam legyen gond.-zúdította rám- csak egy hülye kétszínű picsa vagy, próbálod adni a szépet, de el kell szomorítsalak, egyedül fogsz maradni. Teljesen.-szavai lelkemig hatoltak. Számat össze szorítva pofonra emeltem a kezem ami csak az arcánál állt meg. Képtelen lennék bántani...

-Nem én írtam...-suttogtam lehajtva a fejem, utat engedve könnyeimnek. Magamhoz öleltem hiába tudtam hogy el fog tolni. Csak utoljára érezni akartam az illatát. Csak hogy ne bűntudattal engedjem el.

Mellkasának döntve a fejem hagytam könnyeim záporát lezúdulni arcomon. Magamhoz szorítottam. Mint egy végső búcsú. Mintha tudtam volna előre hogy el kell köszönnünk. Két keze legnagyobb meglepetésemre csípőm köré fonódott. Tudta hogy igazat mondok, tudta hogy őszinte vagyok. -Hallottam ahogy beszélik hogy apa lerázott, még hétfőn. akartam veled beszélni de...be voltam zárva...és...és hiányoztál. És sajnálom hogy apa a nevemben bántott téged-szipogtam erősen kapaszkodva belé

-Sajnálom hogy lepicsáztalak csak azt hittem...

-Azt hitted képes lennék arra hogy úgy viselkedjek... Értem- szakítottam félbe bármit is akart mondani. Lehajtott fejjel elengedtem, kibújva az ő szorításából is. -Remélem azért nincs harag- mosolyogtam rá keserűen majd hátat fordulva haza indultam. Haza kellet volna indulnom. El kellet volna mennem. Ott kellet volna hagynom...És akkor nem lett volna baj. Nem lett volna baja. Miattam.

-Lucy...- ragadta meg csuklóm- nem így gondoltam D e te is tudod milyen elárulva érezni magad. Most én is ezt éreztem. És rosszul fogadtam. De...de nem akarom hogy eltűnj...nem akarom hogy kisétálj az életemből. Maradj,kérlek.- nem feleltem csak felé fordulva magamhoz öleltem.