Dark side ✔

35.rész

-Akkor te most szépen becsukod a szemed- utasított mire kezeim a szememre helyeztem. A motoszkálásból ítélve keresett valamit.- Kinyithatod- szólt ismét. Elvettem szemem elől a kezem. Jhonnie vigyorogva az orrom előtt lóbált egy kocsi kulcsot maga mellet egy bőröndöt tartott. Karácsony este. Ezért kellet itt lennem, anyáméknál. Hogy megszerezze.

Némán néztem pedig legszívesebben sikítottam volna. Örömömben.

-Lelépünk- törte meg a csendet ami a sokkom miatt néhány percig ránk ült.

Kicsit lemaradva a reakciómmal nyakába ugrottam hosszan megcsókolva. Bele mosolyogva viszonozta átkarolva a derekam.

-És hova megyünk? Mi az úti cél?

-Kevesebb kérdést és gyorsabb pakolást szeretnék látni. Meg egy csini fürdőruhát- vigyorgott rám eleresztve hogy eleget tegyek kérésének.

-De nincs fürdő ruhám. Mármint olyan vállalható nincs.

-Akkor majd veszünk, itt van apám hitelkártyája- vonta meg a vállát elő véve az arany színű vékony kis téglalapot.

-Borzalmas vagy- nevetem el magam megrázva a fejem

-És te mégis borzalmasan szeretsz- vágott vissza- na tűnés készülődni, a kocsiban várlak.- indult kifelé, én pedig a szobám felé. A régi szobám felé.

A szekrényből kipakoltam max egy hétre, mivel többre nem hittem volna hogy lelépünk. A fürdőből kipakoltam tisztálkodási eszközeim, és mindent ami még kellhet.

Behúztam bőröndöm fakkjait majd kiléptem az éjszakába ahol csak az autó lámpái világítottak.

-És meddig megyünk?-álltam meg a anyósülésnél letekert ablaknál.

-Mondjuk úgy hogy apád többet nem vesz el tőlem, max én veszlek el téged...és még sok mást tőled- vigyorgott rám sokat sejtetően. -Na gyere, indulni kéne

-Oké, ha apa ezt megtudja egy életre megutál- nevettem kisöpörve... színű hajam a szememből miközben bepattantam mellé a kocsiba hátra dobva a csomagjaim. A visszapillantóba kukkantva végigmértem magam. Fekete Slipknotos póló, tépet vörös frizura, szemem fekete szemhéjpúderral füstösre pingálva számon vérszínű rúzs, és a lassan két hetes száj piercingem. Kezemen még a nyári hennám maradványai, körmömön fekete körömlakk díszelgett. Tagadhatatlanul megváltoztam.

Vissza néztem Jhonnie-ra. Csak mosolygott. Mosolygott mert ennyi idő után végre az övé vagyok. Övé és senki másé. Ő meg az enyém. Végre.
-Ha megutálnak még ott a ketten a világ ellen elméleted, nemde?- kérdezte össze fonva ujjainkat.
-Ketten a világ ellen- bólintottam ezzel igazat adva neki.- És hova is viszel?-tudakoltam tőle most már vagy huszadjára

-El innen- vont vállat- De tetszeni fog, ígérem. Csak mi leszünk ott. -húzta kaján mosolyra ajkait, én pedig meglökve vállát a sajátommal elnevettem magam.

-Indítsd a gázt mielőtt apáék rájönnek, hogy nem öltözök már a szobámba.

-És vetkőzni is már csak az enyémben fogsz- indította be az autó motorját és hirtelen megindult. Az arcom színe tuti lángvörösre változott, és ezt ő is tudta nagyon jól. És élvezte is. Csak nem tette szóvá.

Sebesség korlátokkal mit sem törődve vágtunk neki a város utcáinak. Kis idő után már a rendőrök üldöztek minket

-Na figyelj- kezdett bele mondandójába az utat továbbra is figyelve- a kesztyű tartóban van egy csomag ördögpatron. Azt vedd ki. Van még egy öngyújtó is. Azt is vedd el, és ülj be hátra, leengedem az ablakom és amíg kiszállok gyújtsd meg őket és mikor nem figyelnek szállj ki és dobáld meg az autót. Mármint a rendőrökét. Az én drágámat nem bánthatod.

Követtem az utasításait, és hátra pattantam. -Amúgy Jhonnie- szóltam
-Hm?- fordította fejét hátra
-Nincsenek suicid hajlamaim, úgyhogy nem bántom a drágád.- Vigyorogtam rá. Elnevette magát és nyomott egy puszit a számra, majd lefékezett. Bebújtam a hátsó, és az első ülés közötti részbe. Johnnie halál nyugodtan szállt ki az autóból. Résnyire kinyitva a hátsó ajtót meggyújtottam az első ördögpatront majd a kocsi ajtójának dobtam. Apró barna foltot hagyott hatalmas durranással. A két rendőr kérdőn pillantott körbe.

Eleresztettem a következő darabot. És még egyet. És még egy jó párat.

-Én tényleg nagyon sajnálom a gyorshajtást, és ígérem bemegyek az őrsre a csekkért, de meghalni nem szeretnék hogy valaki lelőtt a fasz se tudja honnan- mondta a rendőröknek Jhonnie visszaszállva az autóba. Becsukta saját ajtaját közben én is a hátsót majd vissza ültem előre, és ismét vagy százzal száguldottunk. Hajnal volt, késő, éjfél után. A várost már elhagytuk

-És bár nem a szőke herceg jött el fehér lovon, boldog voltam hogy rá találtam, hogy nem hagytam elmenni, hogy harcoltam érte, és végre ennyi viszontagság után végre örökre megkaptuk egymást. A boldogságot. És ennek már lassan öt éve. Vége.-értem a történetünk végére de Amy még mindig nem aludt. Kíváncsi szemeivel arcom fürkészte.

-Szóval te és apu megszöktetek együtt? Majd én is megszökhetek? Majd én is találok olyat mint apu?-bombázott kérdéseivel én pedig csak elmosolyodtam. Hajam már normál hajszínekben, laza kontyban állt fejtetőmön. Arcbőröm natúr volt, az erős sminket hamar kinőttem. Egyetlen ami megmaradt abból a korszakomból az Johnnie volt. Na meg a bal csuklómra tetovált J betű. Neki is csak én maradtam. És az L betű ami jobb csuklóján díszelgett.

-Amy, addig még sok van. És neked igazi apukával kell laknod nem póttal. Úgyhogy nem. Nem szökhetsz el.

-De te is elszöktél...-durcizott Amy. Ekkor nyílt mögöttem az ajtó, és belépett Johnnie. A férjem. A lányom apja.

-Ki szökött meg?-ült mellém átkarolva. Iszonyatosan aranyos volt. Haját az eljegyzés óta nem festette így az már világos barnán ült fején. Haja már nem volt hosszú, még mikor ide költöztünk, az új lakásba levágatta. De így is imádtam.

-Te és anya! Én is meg akarok szökni egy olyan fiúval mint te!-pattant ki az ágyból Amy, na ennyit az altatásról.

-Ahhoz még kicsi vagy, majd ha nagy lány leszel akkor talán-mosolygott rá én pedig fejem rázva nevettem el magam.

-Jhonnie!-feladva az altatást felálltam a kis fotelből majd meglöktem az előbb említett ember vállát.

-Szeretlek-vigyorgott rám kisfiúsan mire ismét nevetve megráztam a fejem és megcsókoltam.

-Én is téged-mosolyodtam el- Rád bízom, altasd el,szerintem én is ledőlök

The end