Dark side ✔

10.rész

Kicsit megsemmisülve gondoltam arra, hogy holnap a múltam szörnyű árnyaival. Féltem. Rettegtem attól ami következik. Rettegtem a haláltól. És hogy a kettő miért függ össze? Az megvan hogy össze kaparnak a padlóról, és végre van egy támaszod? Na és az is, ahogy elárul és pofára ejt? Ez az össze függés. Ez a srác talpra állította a legjobb barátnőm, boldogá tette aztán megölte. Már nem fizikailag segített rá. Hanem szavakkal. A szavaknak meg igenis súlya van. Nem is kicsi. Ezután én vigaszért támaszkodtam rá. A barátnőmet láttam benne. Fogaimat össze szórítva hunytam le a szemem,és hagytam hogy legördüljön a már rég kikivánkozó könycsepp. A sokadik. A nőgyógyásztól haza úton időm volt alaposan átgondolni mind ezt.
-Kicsim minden rendben?- észre sem vettem hogy figyel.
-Csak Alisha. Hiányzik, és most eszembe juttatta ez a hely.
-Mostmár jó helyen van, és vigyáz rád.
-Ha már én nem tudtam rá vigyázni-szoltam keserédes mosollyal- egyikünknek legalább össze jött
-Kicsim, már csak szenvedett...
-Nehogy azt mondd hogy neki így a legjobb mert utána csinálom-vágom gyorsan a mondat első felére mielőtt az teljesen elhangozhatna
-Tudom hogy hiányzik kicsim, de el kell engedned.
-Nem akarom és nem fogom elengedni anya! Soha!-mondtam vagy sokkal inkább ordítottam már-már hisztérikusan. Erre már anyám nem felelt, én pedig az ablaküvegnek támasztottam a fejem figyeletem a tájat. Mi van ha most Johnnie-t nyírja ki ez a szemétláda? Apám lehet megbánná hogy ilyen volt vele. De már késő lenne. Nem hagynám őt is meghalni, vagy ha mégis mennék vele. Több életet nem fogok eljátszani.
A kocsi leparkolt a ház előtt, én pedig kiszállva, lehajtott fejjel, se szó se beszéd bementem és magamra zártam az ajtót, apámra mégcsak véletlenül sem rá nézve. Szerintem nem vagyok én annyira rosszul nevelve hogy ha már itt egy srác abból rögtön szüzesség elvesztése, vagy már rögtön terhesség lesz. Mert nyilván ilyen vagyok, nem? Ingerülten csaptam be magam mögött majd elterülve az ágyon a pokolba kivántam a mai egész napot. Szívesebben sírtam volna a kereszt szomszédunk karjaiban mint anyám és apám házában. Előkotortam a telefonom, majd egyetlen mentsvárként Jhonnie nevét pötyögtem be a csevegőbe amin hál' istennek meg is találtam.
~Zavarhatlak egy kicsit?-írtam neki majd bő tíz perc mulva választ is kaptam
~Mi történt?
~ Ma voltunk kivizsgáláson, a doki meg...
~Na várj, először is milyen kivizsgálás volt?
~Megnézték hogy nem vagyok-e terhes attól hogy itt aludtál.
~Nem tudom hol tart jelenleg az emberiség de szerintem egy érintéssel nem ejtelek teherbe.
~Apa agyréme és megőrít vele.
~Szóval...kivizsgálás, és mi volt a dokival?
~Hamarabb esnék tőle teherbe mint tőled. Végig fogdosott, és tuti nem a munkája miatt. Két olyat lekevertem volna neki...anyám meg szembe röhögött
~ Nyugodj le egy kicsit, te tudod az igazat és azt a papír is mutatni fogja. És ne csinálj semmi hülyeséget!-erre már nem válaszoltam csak az ágyamról lehúzva a takaróm kivittem a teraszra és leterítettem a földre és az egyik szélére feküdve a másikkal betakartam magam. A csillag nézés holnapi sulizással nem olyan nagy hülyeség, ugye? Nem aludtam nagyon sokat bár a friss levegő kicsit kitisztította a fejem. És ez egész szép is lett volna ha nem kell kelnem reggel.
A telefonom ébresztője már századszorra szólalhatott meg mire meghallottam a szobából. Komotosan felálltam és becammogtam álmosan majd a telefonom órájara pillantottam. 7:40. Várjunk csak...nekem 8-tól tanítás van. Ebben a pillanatban kapcsoltam is és gyors tempóra kapcsoltam. Egy bordó felsőt vettem, fekete leggingsel, és egy bőrdzsekivel. A hajam gyorsan átfésültem és kiengedve hagytam. A reggelimet úgy döntöttem reggel útközben megveszem így 7:53-kor sikerült is elindulnom. Tuti elkéstem. Az iskola felé menet beugrottam egy pékségbe és vettem magamnak egy perecet, utána futó lépéssel tartottam az iskola felé. 8:07. Beértem. Igaz hét perc késéssel. A tantermünk felé vettem az irányt, és illedelmesen bekopogva benyitottam.
-Jó reggelt kívánok Mrs. White, elnézést a késésért-álltam meg az ajtóban. Sikerült kifognom azt a tanárt aki a legkevésbé tolerálja a késéseket. Felemelte a fejét, és végigmért.
- Ha eltürném az efféle késéseket az iskola rendje felbomlana.-bökött az ajtóra vonalzójával- Máskor ne késsen Miss Sparks, ez pedig igazolatlan óra. Ki a folyosóra!-emelte meg a hangját én pedig fejem lehajtva sarkon fordultam és kifáradtam a teremből, és leültem a terem melleti kis padra. Ki fognak nyírni az igazolatlanért otthon.
Szemem a plafonnak szegeztem, hátra döntve a fejem. Csak hét percet késtem erre igazolatlan óra...
Az idő telt, már lassan negyed órája ülhettem kint mikor mögöttem nyöszörögve nyílt az ajtó, de a tanár rikácsolása a háttérben rádöbbentett arra hogy sajnos kint maradok továbbra is. Hátra néztem és reménykedtem abban hogy Johnnie jön ki, kimenteni innen de a legkevésbé sem ő volt....