Dark side ✔

23.rész

-Johnnie szemszög-

Miután Lucy nem jött másnap, megismertem egy lányt akivel tök véletlenül futottam össze.

Az egész történet ott kezdődött, hogy unatkoztam, és a folyosókon mászkálva belebotlottam. Első alkalommal elvarázsolt, már a puszta megjelenésével. Olyan én volt az egész lány. Kiderült hogy csak látogatni jött, ìgy az én állandó vendégem is lett. Először csak jó unalom űzö lett, és minden nap egyre inkább megszerettem. A végére meg már bele szerettem.

Bár valahol mélyen mardosott miatta a bűntudat de elnyomtam magamban. Nem akartam arra gondolni hogy Lucy mennyivel jóbban szeretett mint Alice valaha is szeretni fog. De mellette önmagam voltam, nem kellet bújkálnunk, nem tiltottak egymástól.

Vele egyszerűbb volt, nem sírt állandóan, nem bántodott meg minden apróságon...egyszerűen csak könnyebb volt.

Mióta kiengedtek a kórházból összesen egyszer láttam, az ablakukban, mikor haza jöttem...Alice-el.

Kicsit bántott hogy nem szóltam neki az egészről, de úgy éreztem így a legjobb. Amit nem tud az nem fáj neki.

És ami nem fáj neki az nem fáj nekem sem. Nem kell magyarázkodnom, nem kell a gyönyörű zöld szemeibe mondanom az igazságot... nem kell megsíratnom. Ismét.

-Johnnieee, figyelsz te rám egyáltalán?- mosolygott rám aranyosan Alice amitől kiszállt minden gondolatom Lucyról. Most boldog vagyok nélküle. Ahogy ő is az lesz nélkülem.

-Persze, ne haragudj csak elvesztem a gyönyörű szemeidben- bókoltam neki, teljes figyelmem neki szentelve- Szóval mit is mondtál?

-Lesz a közelben egy klub koncert amatőr rock zenészekkel, és arra gondoltam elmehetnénk. Lesz ingyen pia, kaja meg minden.

-Tisztázzuk előre hogy nem fogok inni. És attol is függ mikor lesz.

-Most csütörtökön, itt lent a Night Owlban.

-Akkor suli után felveszlek és elmegyünk, rendben? -mosolyogtam rá a lehető legnagyobb lelkesedéssel.

Valójában utáltam az ilyen helyeket, pláne a múltkori kis incidensünk miatt apával. Mikor majdnem megölt. A pia miatt.

Utáltam de mégis elmentem volna érte, vele mert szerettem. Vagyis érzelmekez tápláltam iránta, amik nem voltak elég erősek. Nem voltak erősebbek a Lucyhoz tápláltanál. Pedig igyekeztem elnyomni magamban tényleg.

Hétfő, d.e 10. , ének óra.

-A mai nap igazán különleges mindannyiunk számára, ugyanis az iskolánk lehetőséget kapott erről az évfolyamról egy tehetséges diák inditását, az országos ének versenyünkön. Ez a diák az iskolánk képviseletében indulna, ezért fontosnak tartom hogy az erre legalkalmasabb diákot válasszuk. Ehhez pedig meghallgatást szervezünk.
A meghallgatás menete a következő lesz. Az indulni vágyó diákokat tanórán kívül meghallgatjuk, és feltöltjük az iskola honlapjára. Amelyikre a legtöbb igen érkezik az a diák indul.
Emellet az is rendkívül fontos hogy a versenyem résztvevő három dobogós egy utat nyerhet New Yorkba ahol lehetősége lesz lemezfelvételre, szerződésre, ami persze ennek az iskolának az elhagyásával jár.

Nem igazán figyeltem, sőt nem is igazán érdekelt miről volt szó. A padomban egyedül ücsörögve beszélgettem Alice-al, mivel Lucy a mai napon el ült melőllem.

Nem értem miért haragszik rám. Nem tud semmit. Vagyis tudtommal nem tud.

Viszont a távolság lehet jobn volt. Lehet ha közelebb jön megint fájdalmat okozok neki.

Megint miattam fog sírni.

-Lehet saját számmal is indulni?- szólalt meg Lucy is mire felkaptam kicsit a figyelmem.

-Természetesen lehet, de arra szeretnélek kérni titeket hogy a mostani meghallgatásokon ismert dallal, vagy legalább is nagyobb előadók alkotásaival készüljön, az összehasonlítás végett.

Milyen verseny? Kérdeztem magamban elrakva a még mindig állandóan rezgő telefonom. Alice kicsit tulbuzgó volt üzenetek terén. Föleg az emojikkal.

Az ember azt hinné hogy egy komoly, határozott lány. A beszélgetései értelmesek...és nem meganimált matrica küldözgetésről szólnak.

Kicsit zavart de ha úgy vesszük Lucy még idegesítőbb volt már első benyomáskor. Igaz, akkor talán egy ici-picit èlveztem is.

Élveztem hogy figyelmes. Hogy érdeklődik mikor senki más. Hogy figyel rám... Jhonnie álljál már le barátnőd van.

Ezután az órát csendben töltöttem, néha azért Lucyra pillantva aki valamit elképesztő sebességgel írt valamit. És az tuti hogy nem a tananyagot.

Ha egy újabb dalszöveg ismerni szeretném. Hallgatni mint amit a múltkor kirakott.

Egyszerűen a hangja megbabonázott azon a felvételen.

Mintha az a srác aki általában vagyok az ő közelében ellágyul, az ő hangjára megbolondul mert egyszerűen nem tudja magát kontrolálni.

Annyi faszságot tudsz össze hordani te idióta. Nem szereted őt. Alicet szereted, azért vagy vele. Ő csak egy osztálytárs. Aki tönkre tesz és megtör!

Fájdalmas volt rá jönni mennyire elnyomom az érzelmeket magamban. Mármint az igaziakat. A sötét Johnnie mást sem csinál csak a fontos embereket kiírtja maga körül.

De csak a legjobbakat akartam Lucynak. Hogy ne szenvedjen. Nekem jó volt Alice-al neki meg jó nélkülem.

A telefonom megállás nélkül rezgett, így ismét elő vettem mielőtt esetleg megcsap a 220 az egyik üzenet után.

~Kicsiiim! Válaszolj!- olvastam majd kicsit vissza pörgettem a nagyjából negyven üzenetet.

Röviden annyi volt hogy ma találkozzunk, és menjünk fel hozzá meg hasonlók. Egy Igennel letudva az egészet ismét eltettem a telefonom.

A verseny járt a fejemben, meg Lucy dala. Miközben nekem a barátnőm van. És szeretem is.

-Elnézést, mikor is lesz ez a verseny?- emeltem meg a kezem mire több meglepett pillantást kaptam. Köztük Lucyét is.

-A beválogatás holnap indul ezzel az oszállyal, de a verseny csak jövő hónapban lesz.-felelte az énektanárunk

-Éés, ez a verseny hol is lesz helyileg?-érdeklődtem tovább

-Ezt elég lesz majd a versenyen részvevőknek tudni.-inett is le és magyarázott tovább.

Nem akartam fellépni. Eszembe se jutott egy pillanatig sem. Nem az én műfajom.

De Lucyt meg akartam nézni. Biztos vagyok benne hogy ő fog bejutni. Gyönyörű és tiszta a hangja.

Emellet nem nagyképű, szerény és könnyebb lenne vele dolgozni mint mondjuk egy idegesítő libával.

-És az aki kijut... van lehetősége embereket hívni?- pillantott fel Lucy egy másodpercre felém nézve. Én meg csak reménykedhettem hogy miattam kérdezi.

-Természetesen igen, de csak két főre van lehetőség.-válaszolt a tanár majd ki is csöngettek.

A nap további része hamar eltelt mindenki erről az éneklős versenyről beszélt, én pedig csak fülhallgatval a fülemben zártam ki a külvilágot.

Aztán pedig át mentem Alicehez, ahol megnéztünk egy filmet ami amugy dög unalom volt utána meg kimagyarázva haza is mentem.

Egyedül a gondolataimmal. A gondolataimmal amik megint csak Lucy létén jártak...