Dark side ✔

16.rész

-Lucy szemszög-

Sötét van. Valaki szabadítson ki innen! Vagyis inkább mondja meg valaki hol vagyok egyáltalán... Hangokat hallok, de nem hallom őket tisztán.

Az ajtó kivágódik. A másik két hang egy harmadikkal kezd vitázni. Mi folyik körülöttem?!

Próbálok felülni, de valami vissza tart. Mégis mi a franc ez a hely? Látom a körvonalukat de nem tudom kik lehetnek. Aztán az egyik ki meg, a másik meg követi. Egy maradt. Ő mellém lép és leguggol. Fejem amennyire tudom oda fordítom A jobb kezem ég a fájdalomtól.

-A frászt hoztad rám kislány, komolyan.- ismerősen csengett a hangja. Mégis ki vagy?- Jobban vagy? -kérdezte, bólintottam. Mért ne lennék jól?
Próbáltam felülni de egy kéz finoman vissza nyomott. -Pihenj...-szól halkan, és a hangja olyan piszkosul megnyugtató.
Kezd tisztulni a látásom. Az alak egyre ismerősebb. A hangok is tisztulnak. Mióta fehér a szobám? Lehunyom a szemem kicsit hosszabban, egy kicsit beszédülök. -Lucy minden rendben? -fog meg az ismerős alak.
Kinyitom a szemem. Előttem mostmár Johnnie állt. Most már emlékszem... azon az estén...de honnan tudja hogy itt vagyok? Vagyis...én hogy kerültem ide?
Megírtam az üzenetet erre tisztán emlékszem. De hogy jutott el hozzá ha nem kaphatta meg? Lehet hogy még álmodok?
Óvatosan felültem. Már Johnnie sem döntött vissza. -Mit keresel itt?-néztem rá még kicsit bágyadtan
-Inkább te mit keresel itt?- a kérdés jogos. Csak a válasz az ami hiányik. Az utolsó emlékem hogy a vértől szédülök. A többi mind homályos.
-Őszintén...ez egy nagyon jó kérdés. Nem tudom. Az élet értelmét..-elnevette magát, én is elmosolyodtam. -De most te válaszolj, mit keresel itt?- néztem rá helyzethez képest vidáman. Mégha egy álom is legalább itt van...
-Jöttem megnézni mennyire ütötted ki magad tegnap...de akkor szerencsére nem nagyon. Rohadtul megijesztettél, azt hittem helyben kinyírod magad...
-De nem jött össze, elcsesztem.
-Ugyan már, és engem ki bosszantott volna?-szánta viccnek, és értettem is de azért mélyen, legbelül azért fájt. Rá mosolyogtam keserű szájízzel és vissza feküdtem. Rossz vicc volt.
-Minden rendben? Hívjak dokit?-megrázom a fejem
-Csak pihenek, nincs semmi baj.-lehunytam a szemem. Johnnie leült a mellettem lévő székre. -És amugy honnan tudtad meg mi történt?-gondolkodtam rá nézve
-Az ég veled Johnnie eléggé utalt rá, hogy épp mit akarsz csinálni. És miután nem válaszoltál átmentem, de akkor már ki voltál dőlve. Hívtam neked mentőt, de veled már nem jöttem.
-Hm...és az üzenetet hogy kaptad meg ha le vagyok tiltva?- nézek fel rá egy kicsit feljem csúszva az ágyon
-Letiltottalak, pár percre, mert elborult az agyam, mikor meg már feloldottam nem voltál elérhető-mondta, szemébe láttam egy kicsit a megbánást- De amugy mit is akartál mondani? -nyeltem egyet. Ehhez nincs semmi ami el tudná velem felejtettni.
-Hát...kiderült, hogy apám...nem az igazi apám. De legalább terhes nem vagyok...-mondom keserű mosollyal ajkamon. Johnnie elgondolkodott magaelé nézve majd rám meredt.
-Hát öhm...nagyon sajnálom, azt hittem valami teljesen másról van szó.
-Igen, azt hitted megcsallak igaz?- nevettem el magam ő pedig velem nevetett. Eddig fel sem tünt a piercingje, vagyis de csak nem annyira, hogy alaposabban megtudjam nézni. Emlékszem kicsiként Alishaval azt terveztük csináltatunk. Ketten a világ ellen. Szép terv lett volna. Ha a sors nem dönt úgy hogy egyedül maradjak. Legalább a szüleim nem kell folyton azt mondják, hogy: Hagyd csak rosszba kever. Mindez azért mert egyszer, egy mosással eltávolítható festékkel lefújtuk a hajam pirosra. Vagyis bordóra. Azután azt mondták hogy rossz lány, szerintem max szabad volt és egy kicsit lázadóbb. Még a suliban is állandóan rajzolgatott a kezére magyarázva hogy fogja ezeket majd magára tetoválni, mivel iszonyat tehetséges művész volt. Irigyeltem is.

《 4 évvel ezelőtt》

-Hagyjál már, nincs az az ember aki nálam jobb borítot csinálna az albumodhoz- vihogott melletem a barátnőm matekon, amit a tanárunk nem nézett jó szemmel de Alishát cseppet sem érdekelte.
-Ilyen hanggal mint az enyém soha a büdös életben nem lesz albumom. Vagy ha lesz is csak a rajzaidért vennék.-szerénykedtem bár azért a hangom akkor sem volt tökéletes mint ahogy ő állította.
-Hülye vagy, a hangod a rajzaimhoz képest százszor jobb. Mindenki imádná és én lennék a menedzsered. Gondolj bele, vandálkodnánk a saját turné buszodon, kurva jó cuccokat vehetnénk a koncert pénzekből, iszonyat híresek lehetnénk és végre Daniel is meglátná bennem a barátnőjét. -áradozott én pedig figyelmesen hallgattam. -Vele lenne egy közös tetkonk veled meg lenne a piercing, a hajad meg galaxis színű lenne. Ahj bassza meg olyan rohadt jó lenne.
-Tudod hogy apa kinyírna-nevettem.-De a többiben benne vagyok.
-Meglépünk, apukád úgysem irányithat minket az örökké valóságig. Betöltjük a tizennyolcat és tipli. Tudod ketten a világ ellen-nyújtotta az öklét, én pedig oda illesztettem az enyém
-Ketten a világ ellen- bolintok rá mosolyogva

《Vége》

-Lucy, minden oké, figyelsz egyáltalán?-kérdezett valószínüleg már jó ideje mivel már elég hangos volt.
-Mi? Ja, igen persze, csak elkalandoztam egy kicsit. Mit is mondtál?
-Válaszoltam hogy igen, féltem attol hogy megcsaltál engem.-vigyorgott rám-De min bambultál el ennyire?-mosolygott rám kedvesen.
-Hogy olyan piercinget akartam- érintettem meg száját ott ahol az előbb említett tárgy díszelgett.
-Te, ilyet? Nem hiszem.-ellenkezik de mosolyogva
-Pedig de, négy éve még azt terveztem, egy hangjegyes tetkóval. Dehát látod nem lett.
-Apád ezt is megtiltotta?
-Tiltotta, akár csak a színes hajat, de a legjobb barátommal együtt idén léptünk volna meg...de az élet nem ilyen egyszerű.
-Össze vesztetek? -tudakolta
-Nem...meghalt...-hunytam le a szemem és hagytam hogy a fájdalmas könnyek végig perzseljék az arcom, ismét előhozva az összes emlékemet...