Dark side ✔

8.rész

-Lucy szemszöge-

A szobám bezártam, így kénytelen voltam azt az útvonalat használni mint amit Johnnie. Felnyomtam magam majd óvatosan benyomtam az ablakot, amit szándékosan hagytam egy résnyire nyitva. Átmásztam az asztalomra és bezáram a nyílászárót. Halkan lemásztam az asztalról. Végülis éjjel fél háromkor lehet nem kéne a szüleimet felébreszteni. Ráadásképp holnap iskola. Fájni fog azt érzem előre. Ledöltem az ágyra, behunyva a szemem, elalvásra készen. Nem sokára ez sikerült is.

-Johnnie szemszöge-

Lucy látogatása után egy ideig még fent voltam, nagyjából egy-két órát aludhattam. Nem baj, órán majd bepótlom. Reggel rendbe hozva magam-már amennyire ez lehetséges- felöltöztem és elindultam. Hosszú napunk lesz. Útközben is megnéztek nem egyszer, az idős nénik még oda is szurtak néha egy "Ezek a mai fiatalok"-ot de különösebben nem érdekelt. A suliban is kaptam megvető pillantásokat, az osztályban is szóval már megszoktam. Álmosan bebattyogtam az iskola épületébe, fel a lépcsőkön, egyenesen az osztályba. Az osztály megint egy emberként mért végig. Kivéve egy embert aki még az osztályban sem volt jelen. Lucy. Talán nem jön ma, tegnap elég sokáig volt nálam. Vagy lehet hogy a fáradság miatt csak simán elaludt. Elfoglaltam saját helyem és bedugtam a fülhallgatóm zenét indítva egész az óra kezdetéig. A tanár érkezésére elég látványosan kihúztam a fülest és rá vigyorogtam. Fapofával nézett vissza rám. Hát én megpróbáltam.
-Miss Rogerson diktálja a hiányzókat- szólt a tanár nyersen az elsősorban ülő gyík csajszinak. Különösebb bajom nem volt vele csak a megjelenése...még az enyémnél is furább volt ami nagy szó. Meg olyan kényes hangja volt, kicsit sem hasonlìtot Lucyéra. De várj... minek hasonlítgatom őt Lucyhoz?
-Öhm...csak Peter és-itt gondolkozott egy kicsit- Az új lány.-jelentette ki. Hát ebből a lányból sem lesz memória játékos, az biztos. Mindegy, a lényeg hogy szinte az egész osztály egyként hurrogta le a lányt. És egyet értettem velük bár fogalmam sincs miért. Ezután Mr.Stock nekikezdett az órának amíg azt valaki meg nem zavarta. Valaki akire én azt hittem Lucy. De nem. Ó nagyon nem. Egy öntelt görény, egy utolsó patkány egy...na de tekerjünk egy kicsit vissza. Szóval. Belépett az ajtón egy közép magas, szőkés barna hajú a lányok szemében mondhatni helyes srác. Elő vette fehér mosolyát és elöbb az osztályra majd a tanárra vigyorgott. Már akkor is egy hányinger volt ez a srác. És akkor még nem tudtam ki! És bár ne tudnám. -Elnézést a késésért, csak nagyon el vagyok még veszve. Tudja ez a hely cseppet sem hasonlít Liverpoolra.-mondta az az undorító fé... akarom mondani a srác a tanár meg csak mosolyogva a helyére küldte. Én a picsába küldeném de ez már más téma. A srác levágta magát egy üres padba elővett egy régi könyvet majd jelentkezve jelezte a tanárnak hogy nincsenek felszerelései és nem lehetne hogy amíg megkapja őket írhasson a telefonjába. És ki gondolta volna megengedte. Az a kis buzi ha csak az anyagot írta volna és nem mást igyekezett tönkre tenni...de majd erre rá térek. Az órák nyugiban teltek, engem békén hagytak és mindenki az új sráccal foglalkozott. És ezzel úgy nem is lett volna baj ha utána hazaúton nincs elöttem végig és nem kopog be Lucyékhoz. De legalább nem engedték be. Kicsit végig gondolva siettem be a lakásba és a részeg apám mellet óvatosan ellépkedve mentem az emeletre. Levágtam magam az ágyra és elővettem a telóm hogy írjak a lánynak. Hogy miért, az már tényleg rejtèly marad, ugyanis megelőzött. A házit kérte, peh hogy azt se tudom milyen óráink voltak. Kedvesen megáldottam a nemleges válaszommal majd azért rá kérdeztem ki ez a srác, aki bekopogott hozzájuk.
~Senki fontos, egy osztályba jártunk Liverpoolban mielőtt ide költöztünk-írta Lucy. Szóval ez a srác Lucy osztálytársa volt. Hmm.
~És mit keres itt?-tudakoltam tovább
~Én is ezt akarom tudni, vagy... inkább nem is.
~Bajod van vele?
~Nem akarok egy légtérbe kerülni vele...
~Hát... ha át tudnál esetleg megint jönni akkor mondanék valamit ami nem telefon téma. Vagy holnap suliban.
~Ablakon vagy ajtón menjek be? :D
~Kinyitom az ablakot, berepülsz? Amúgy, apa nincs itthon, úgyhogy jöhetsz ajtón is
~Akkor két perc és ott vagyok, azért nyiss majd ajtót.-az üzenetére már nem válaszoltam hanem elvettem a lakáskulcsom és megvártam az ablakomnál amíg Lucy ki nem jön a lakásukból. Miután megpillantottam a lányt kimentem a szobámból, egészen a bejárati ajtóig, és kimenve ajtót nyitottam neki. A szemében kiváncsiság, de ugyanakkor félelem is tükröződött. Magam elé engedtem mögötte bezárva a két bejutásra funkcionáló nyílászárót. Felinvitáltam a szobámba ahol elfoglalta a szokásos helyét, de én ezúttal nem a falfelé, hanem felé fordultam. Végigmértem, talán kicsit túl sokáig is mert ő szólalt meg először.
-Mi nem volt telefontéma?-megrázva a fejem tértem vissza a valóságba, vagyis abba hogy áthívtam Lucyt amiatt a srác miatt.
-Csak ugye mondtad, hogy nem akarsz egy légtérben lenni vele. Ezzel egy a gond...az osztálytársunk lesz.-ez volt az a pillanat ahol Lucy utoljára volt boldog, mármint még a kijelentés előtt. Azután egyre rosszabb lett neki is, és annak a görénynek hála nekem is.
-Lucy...minden oké?-kérdeztem ő meg csak megrázva a fejét a vállamra borult és elkeztett sírni. De úgy igazán. A hátát simogatva hagytam hogy lenyugodjon. Az a görény épp eleget bántotta...