Új Leosztás [Befejezett 💙]

Ryo 8.

Micsoda fordulat... úgy tűnik, görénynek lenni ismét kifizetődő volt. De ez a kérdés... vajon mit takar, hogy komolyan gondolom-e? Hogy várok-e rá másfél évig? Ez remélem eszébe se jutott. Vagy azt várja, hogy szerelmet valljak neki? Azt bizony hiába.
A szemébe nézek, és abból próbálom kiolvasni hogy mit akar hallani, de csak kérdőjeleket látok. A francba, Ryo, most legyél okos. Kell nekem a srác. Van valami furcsán vonzó az ártatlanságában. De ha túl nagyot hazudsz, akkor rájön. Ha túl kicsit, akkor meg megijed.
-Hát persze, cicám. – mosolygok rá. – a lehető legkomolyabban. De azt ne várd, hogy kapásból szerelmet valljak neked... – ismét közelebb hajolok hozzá. Olyan jó illata van. Az ujjaim hegyével megcirógatom a nyakát. – és arra se számíts, hogy évekig fogok várni rád...
-Hát.. öh. – zavartan lesüti a szemét, és a tábla után nyúl. – még.. gondolkodom rajta. Játszunk egy visszavágót?
-Nem is akarod, hogy megmutassam, mennyire komolyan? – vigyorgok rá. Felpillant, én pedig a tarkójára simítom a tenyerem és megcsókolom.
Ezúttal nem húzódik el. Az ajkai finom puhák, és némi óvatos harapdálás után a nyelvem becsusszan a szájába. Bátortalanul viszonozza, mire még közelebb húzom magamhoz. A hüvelykujjammal a bőrét cirógatom. Az ajkam lesiklik az állára, majd a nyakára, végig a selymes bőrén, míg végül egy apró csókot lehelek a kulcscsontja fölé.
-Na, akkor játszunk. – engedem el. Zavartan néz rám. Ezúttal én vagyok a sötét bábúkkal, és simán megverem. Totál elvarázsoltnak tűnik, én pedig alig tudok lenyelni egy elégedett vigyort.
-Ryu...
-Hmm? – pillantok rá. Zavartan forgatja az ujjai között az egyik levett bástyámat.
-Kérdezhetek valamit?
Felvonom a szemöldököm.
-Persze.
-Tudod amikor... amikor két fiú... – úgy tűnik, nehezen találja a szavakat, én meg érdeklődve várom hova akar kilyukadni. – szóval ha két fiú van együtt, az hogy megy? – pillant rám bátortalanul. Totálisan meghökkent a kérdése, és ez valószínűleg kiül az arcomra is. Jaj, cicám, ne legyél már ilyen fantáziátlan...
-Bocs. – süti le ismét a szemét. – hülye kérdés volt.
-Nem, dehogy. – rázom meg a fejem, és rendezem az arcvonásaimat. Átnyúlok a tábla fölött, és megfogom az állát. Felemelem a fejét, hogy a szemébe nézhessek, és a hüvelykujjammal megcirógatom az ajkait.
-Ne aggódj, cicám. Ha oda kerülünk, mindent meg fogok mutatni.
-Oké... – ismét lesüti a szemét. Zavarban van. Komolyan, totál aranyos, amikor elpirul. – vissza kéne mennünk órára nem?
-De. – bólintok. Az ajtóban azonban még elkapom a derekát, és magamhoz húzom.
-Valamit tudnod kell, cicám. Nem vagyok türelmes típus. Szóval ne gondolkodj sokáig. – ezzel lehajolok, és könnyedén megcsókolom.

Az óra kezdete után a mögöttem ülő Shuu megböködi a vállamat. Hátra dőlök a székemmel, mintha csak hintáznék.
-Mondd. – súgom hátra. Ráfekszik a padjára, így elég közel vagyunk egymáshoz, hogy más ne hallja, amit beszélünk.
-Hogy telt az ebédszünet, Ryo? – kérdezi. Nem kell látnom az arcát, hogy tudjam, vigyorog. – csak nem új cicád van?
-Még nem. – vigyorodok el én is. Sethre pillantok, aki fizikaóra révén erősen figyel a tanárra. – de meglesz. Szóval most egy darabig kurvára diszkrétnek kell lenned.
-Nem probléma. – Shuu még közelebb hajol, és elpukkaszt egy rágólufit a fülem tőszomszédságában. – esetleg arra is van már terved, hogyan leszel megint King?
Vállat vonok.
-Majd úgyis adja magát a dolog. Hidd el, ha úgy adódik, nem fogok gondolkozni, hogy éljek-e a lehetőséggel.
-Azt gondoltam. – újabb rágólufi. Tudom, hogy a vigyor még szélesebb lesz az arcán. – egy szemét, számító alak vagy, ugye tudod?
-Ne dicsérgess cicám, mert elpirulok. – röhögök fel halkan.
Igen. Valószínűleg igaza van. De én mindig megszerzem, amit akarok, most pedig két ilyen dolog is van. A King pozíciója... és Seth Foster.