Új Leosztás [Befejezett 💙]

Seth 19.

- Én… Sajnálom, Ryu – mosolygok rá, és megérintem a kézfejét, de nem néz rám. Csalódottan sóhajtok. – Tudod, milyen idióta vagyok… Sajnálom, hogy nem vettem észre. Bocsánat.
- Mégis mi a faszért kérsz te bocsánatot? – kérdezi ingerülten, és ott hagy. Egy darabig bambán meredek utána, aztán inkább én is megyek a dolgomra.
A betegszobában elfüggönyözöm az egyik betegágyat, így minden szünetben nyugalmam van. Próbálok délutánra kiagyalni valami stratégiát, de nem tiszta a fejem. Semmi nem jut eszembe, csak az, hogy a legrosszabbra kéne számítanom. Lejárattam őket az osztásnál, úgyhogy egészen biztosan forralnak ellenem valamit… Talán megint célponttá akarnak tenni, egy prep miatt pedig nem fognak új osztást csinálni…
Először észre sem veszem az utolsó óra utáni kicsengőt, csak tovább rágom a tollam végét, pedig lassan nem marad belőle semmi. Csak az tűnik fel, hogy lassan kiürül a terem. Mikor már csak néhányan vagyunk bent, odalépek Ryo padjához.
- Nem kell megvárnod délután. Nem találkozom a szervezőkkel – mondom neki, és mielőtt bármit reagálhatna, gyorsan hazamegyek.
Apa ma korán hazaér, úgyhogy együtt vacsizunk és tévézünk. Nemigen beszélgetünk, vagyis ha meg is próbál velem beszélgetni, valószínűleg nem veszem észre.
Fáradtságra hivatkozva korán lefekszik. Én csak örülök neki… Előkeresem a fülhallgatómat, és az ölembe fektetem a laptopot. Tudni akarom, hogy mégis miről volt szó… Rákeresek, aztán megnyitok egy videót, és lefagyok a látványtól. Két perc után remegő kézzel csukom be az oldalt, és gyorsan törlöm az előzményeimet is.
Nem, ez nem lehet az a Ryo, akit én ismerek…
Túl tanácstalan vagyok… Beszélnem kell erről valakivel. Túlságosan félek tőle, hogy rosszul döntök, és a saját hülyeségem miatt vesztem el Ryot…
És akkor észreveszem, hogy Angie fent van skype-on. Vajon megint nem tud aludni? De nem agyalok rajta sokáig, már meg is indítom a hívást.
- Szia, Seth – köszön, túl élénken ahhoz, hogy én ébresszem fel. De már pizsamában van. Rózsaszín nyuszik vannak rajta. És bár rögtön válaszolt a hívásomra, a tekintete furcsán távolságtartó.
- Szia, Angie… Ne haragudj, amiért legutóbb úgy lekoptattalak… és hogy most zavarlak… tudunk beszélni?
- Persze, mondd csak!
- Hogyhogy fent vagy még? – bukik ki belőlem a kérdés, mire az egyik tincsével kezd babrálni. Csak most tűnik fel, hogy megint vörös.
- Beteg vagyok… Nap közben lázam volt, és egész nap aludtam. Úgyhogy most egyáltalán nem vagyok álmos.
- De ugye semmi komoly?
- Jaj, dehogy! – mosolyodik el, és végre eltűnik a tekintetéből a távolságtartás. – Tudod, kicsi a bors, de erős. Egy fránya vírus nem veheti fel a versenyt velem.
- Remélem, hamarosan jobban leszel…
- Egészen biztosan. De miről akartál beszélni? – néz rám kíváncsian.
- Én… tanácsot akartam kérni. Legutóbb mondtam, hogy van valaki… - kezdem, aztán észbe kapok. – Zavar, ha róla mesélek neked?
- Dehogy! Valójában már én is tovább léptem. Szóval mesélj csak, kíváncsi vagyok.
- Mi van akkor, ha szeretem őt, de… Az ízlése bizonyos dolgokban megijeszt? – kérdezem, igyekszem a lehető leghomályosabban fogalmazni, de valószínűleg túl jól sikerül, mert Angie értetlenül néz rám.
- Mármint miben?
- Hát… a… szexben – nyögöm ki nagy nehezen, mire elvigyorodik.
- Sosem hittem volna, hogy ezt valaha is hallani fogom tőled – kuncog, mire összekulcsolom a karjaim a mellkasom előtt.
- Angie, én komolyan kérdeztem…
- Hát, ha az én véleményem érdekel… - tér vissza a komoly hangneméhez – Akkor szerintem be kéne fejeznetek. Szex nélkül egy kapcsolat nem kapcsolat. Csak barátság – csodálkozva meredek rá.
- Te már akkor is ezt gondoltad, amikor mi…? – kérdezem, mire lesüti a tekintetét, és kitér a válasz elől.
- Most beszéljünk rólatok. Az, hogy megijeszt, gondolom, azt jelenti, hogy valami furcsa fétise van – húzza a száját. – Bele fogsz betegedni, Seth, ha megpróbálsz eleget tenni neki. Ha pedig élvezed a társaságát, még tényleg lehettek barátok.
Hát, ez ennél kicsit bonyolultabb… Persze rögtön Shuu szavai ugranak be, hogy a király nem lehet barát egy preppel… De nincs kedvem belemenni az ilyen részletekbe Angie előtt.
- Köszönöm – mosolygok rá. – És jobbulást!
- Köszi, Seth. Jóéjt!

Másnap reggel azzal az elhatározással lépek be a terembe, hogy megfogadnom Angie tanácsát. Nagyon is ésszerűnek tűnt… Úgyhogy rögtön Ryo padjához megyek, de ahogy ránézek, beleremeg a gyomrom, hogy megint valami olyat mondjak neki.
Angie szerint bele fogok betegedni… De abba is belerokkanok, ha most ki kell mondanom azokat a szavakat. Akkor meg már megér egy próbát, nem…?
A hátam mögé rejtem a kezeim, hogy ne lássa, hogy reszketnek, és hozzá fordulok.
- Ryu… Szeretnem, ha megpróbálnánk. Úgy, ahogy te szereted.